Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
12. szám - Érdi Sándor: Vizsgálatok a Tortyogói-vízműtelep felújításához
564 Hidrológiai Közlöny 1965. 12. sz. Érdi S.: Vizsgálatok a Tortyogói-vizmű felújításához tartó porózus közeg rétegnyomásából kellene kölcsönöznie, mint ahogyan az pl. alföldi kútjainknál megfigyelhető. Ha a ,,0'' energiaszintet a terep alatt —3,5 m-re fekvő talaj víztükörrel vesszük azonosnak, akkor pi. a jelenleg már csak —22,0 m talpmélységű 1. sz. kút (1. ábra) e szint alatti —5,5 m-es, a 374 m mély V. sz. kút pedig csak —15,5 m-es nyugalmi vízszintet mutat. Ilyen példák nagy számban hozhatók fel a kúttelepen. A 60 m-nél nem mélyebb és az 1955-ben üzembe helyezett XX/a^XX/d kutak is magasabb nyomásszintűek, mint számos 200 m-nél mélyebb kút. A VI. sz. kút szűrőcsöve két vízadószintet kapcsol össze, melyek közül az alsó „A" mező rétegvízének nyomása alacsonyabb a felsőnél, s így az alsó réteg a felső réteg vizét bizonyos leszívásoknál „nyeli". Általában megállapítható, hogy a felső „B" mező kútjainak talpnyomásai nagyobbak, mint az „A" mező, illetőleg a mélyebb kutak azonos mélységében (azonos nívósíkjában) uralkodó nyomások. A ,,B" mezőből évtizedek alatt kitermelt vízmennyiség pedig többszöröse az „A" mezőének, tehát a jelenséget a pórozus rétegek olymérvű kiürülésével sem magyarázhatjuk, melynél már a „rugalmas vízkészlet" elfogyasztásáról lenne szó. A nyomás eltérések nagysága nem nagy. A nyugalmi vízszintek a 4X4 km nagyságú kútterületen belül abszolút értékben 19,0 m maximális eltérést mutatnak. Kialakulásukban a kutak egyenlőtlen területi eloszlása, a víztermelés időbeni és térbeli változása, s legfőképpen a vízutánpótlódási adottságok egyenlőtlenségei játszottak szerepet. A nyomásviszonyok térbeli változásában egyébként nem tudtunk olyan irányzatot kimutatni (a rendelkezésre álló mérési adatok alapján), amely vízáramlási irányok kijelölését tette volna lehetővé. A korábbi ilyenirányú kísérletek [7, 8] kiindulási adatai ma már nem tekinthetők megbízhatóaknak a mérési pontatlanságok és számos zavaró körülmény miatt. Az azonban bizonyos, hogy a szomszédos kutak közvetlen, a távolabbiak közvetettebb hatással vannak egymásra. Az egymásrahatást már dr. Ferenczy István is kimutatta 1932ben több kút viszonylatában [2], s azóta is tapasztalható a víztermelés fokozásával minden kútban jelentkező üzemi és nyugalmi vízszintsüllyedés. Ezért jogos a leszívások és vízhozamok 2. ábra szerinti vizsgálata, melynél a mindenkori üzemelő kutak depresszióértékeit és az egész telep összesített víztermelési értékeit tüntettük fel, mintha a kúttelepet egyetlen kútban egyesítettük volna. Az üzemi vízszintek rohamos süllyedése 1953ban indult meg, amikor — 13 új kút létesítésével — a szitaszövet borítású szűrők alkalmazása megkezdődött. A nyugalmi vízszintek azonban nem süllyedtek ilyen rohamosan. A Tettye-forrás nagyvízhozamai alkalmával a vízműtelep részleges, időszakos „pihentetése" során mért nyugalmi vízszintek és a terepszintek különbségének átlaga a 2. táblázat szerint alakult. A terület egyensúlyi viszonyai tehát még ma is megvannak, s úgy látszik, a statikus vízkészlet 2. táblázat A kutakban mért viszonylagos „nyugalmi vízszintek" átlaga a Tortyogói-kútcsoport területén TÜÖA. 2. H3MepeHHbte e KOAOÖgax cpaeHumeAbHbte „cmamulecKue eopu30Htnbi" e oöAacmu KOAodqee cmaHtfuu Topmbeeo Tabelle 2. Durchsclinitt der in den Brunnen gemessenen relativen ,,RuhespiegeV' auf dem Gebiet der Brunnengruppé Tortyogó A vizsgálat éve Nyugalmi vízszint a terep alatt átlagosan A kútcsoport tárgyévi összes víztermelése A vizsgálat éve [m] [millió m 3] 1931 —3,0 0,7 1954 —3,5 1,5 196G —5,0 2,3 1959 —8,5 3,8 fogyasztása vagy még nem kezdődött meg, vagy még csak igen kismértékű. Az 1960-ig kitermelt víztömeg a természetes statikus vízkészlet 42%-nak felel meg, ami — figyelembe véve a kutak mindössze 6—8%-os piezometrikus nyomáscsökkenését — utánpótlódás nélkül nem lett volna kivehető. Az eddigiek összefoglalása alapján megállapítható. hogy a Tortyogói-kútcsoport területe a felszíni csapadékbeszivárgásból utánpótlódó rétegvizek esetére szolgáltat példát, ahol 250—300 m mélységig a vízadó pannon-kori összletek a felszíni vízkörforgalommal kapcsolatban állnak. A vízutánpótlódás számításának alapján a felújítás keretében kútfelújítások révén a jelenlegi kútterideten a víztermelést 16 ezer m z/nap értékre javasoltuk emelni. A felújítási vizsgálat műszaki tapasztalatai A vízmű műszaki vizsgálata keretében a legérdekesebb eredményeket a kútvizsgálatok szolgáltatták. A vízmű 35 kútja közül 27 került vizsgálatra. Az utóbbiak között valamennyi 1954. év előtt készített kút szerepel. Ily módon megállapítható volt, hogy a rendelkezésre álló tartósan utánpótlódó vízkészlet jelenleg milyen műszaki körülmények között hasznosul, továbbá milyen mértékű felújítások szükségesek az elavult, vagy tönkrement kutaknál a további állagmegóvás, s a minél kedvezőbb hatásfokú víztermelés érdekében. A kutak tönkremenetelével kapcsolatos tapasztalatok A legrégibb tortyogói kutak (I., II., III. sz.) már 64, a legújabbak 5 évesek, a kutak átlagos életkora pedig kereken 30 év. Ennek megfelelően a kutak állagában a teljes tönkremenetel és a hibátlan állapot között minden változat megtalálható. A teljes tönkremenetellel a természetes elöregedés folyamatának végén találkozunk. A tönkremenetelnek két fő esetét lehetett a vizsgálatok alapján megkülönböztetni, az egyik az volt, amikor a korrózió és a rétegnyomás következtében a kút összeomlott. Ez a folyamat a szegecselt lemezcsöveknél a cső felnyílásával megy végbe, az ellenállóbb Mannesmann-csöveknél pedig
