Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

12. szám - Érdi Sándor: Vizsgálatok a Tortyogói-vízműtelep felújításához

560 Hidrológiai Közlöny 1965. 11. sz. VÍZELLÁTÁS Vizsgálatok a Tortyogói-vízműtelep felújításához ÍEDI SÁNDOS' A Pécsi-medence pannon üledékeit megcsapoló egyik nagy vízműtelep a Tortyogói-kútcsoport, mely 35 mályfuratú kúttal, 10—12 ezer m

3/nap vízmennyiséget szolgáltat. Mivel iparfejlesztési okokból tervbevették a vízmű felújítását, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat irányításával komplex vizsgálatot végeztek a vízmű állapota és fejlesztési lehetőségeinek tisztázása érdekében.^ A Tortyogói-vízműtelep jelentőségét többek között az biztosítja, hogy pannon-kori rétegekre telepített ily nagyszámú kútból álló kútcsoportot hazánkban másutt nem találunk. Igen érdekes a ví/.műtelep 6 évtizedes története is. Ezen idő alatt a víztermelés megliússzorozódott, s még további fejlesztésre számíthatunk. A pécsi városhatártól Ny-ra 12 km-re fekvő vízműtelep kezdete az 1899-es évre nyúlik vissza. Ekkor a jelenlegi központi gépház (1. ábra) közelében, a 6. sz. * OVF Vízügyi Tervező Vállalat, Budapest. 1 A műszeres kút vizsgálat ok Kiss László irányításával készültek. J E LM AGYA RÁ ZA T• — Pécsi medence vízgyűjtőterületének határa A jelenlegi Külterület vízgyűjtőjének határa — - — A javasolt bővítés utáni kátterütet vízgyűjtőjének határa Yíza dó szintek felszíni kibúvása Víznyelő patakmeder szakasz Vízmukiit Földtani szelvény vonala 1. ábra. A tortyogói kútcsoport és vízgyűjtőjének területe Puc. 1. TeppumopuH KOAodqee cmamiuu Topmbézo u ux eodocőop Abb. 1. Lageplan und Einzugs gebiet der Brunnen gruppé Tortyogó főközlekedési úttól É-ra kb. 200 m-re móg bővizű forrás tört a felszínre. E forrás vizét a XIX. század végén még több vízimalom hajtására hasznosították. Az említett évben a forrást Böck János geológus vizsgálatai nyomán Pécs város részére galériával foglalták. Ezzel megindult a tortyogói vízműtelep ma is tartó fejlődése (2. ábra). Már közvetlenül a foglalás után megkezdődött 3 db kút fúrása is (I., II., III. sz. kutak), melyek a galériás forrásfoglalással együtt 1902-től 1925-ig alkották a vízműtelepet, s együttesen évi 170 — 240 ezer m

3 vizet adtak a városnak. Az első kutak móg kettősfalú szegecselt lómezcsőből készültek, melyek szűrőfelületeit lyukasztással és később hasítással képezték ki. Az első bővítési időszak a vízmű életében az 1925 — 31. közötti évekre esik, amikor újabb 8 db mélvfuratú kutat létesítettek (IV., V., VI , VII., VIII., IX., X., XI. sz. kutak) E fúrások már mutatják a kúttechnika fejlődését, amennyiben a csövezés Mannesmann-fúrócsövekkel készült, a szűrőzést azonban változatlanul csak perforáció, vagy a beépített csövön himbás csővágóval utólag készített róselések alkották, szitaszövet, vagy szűrőkavicsolás alkalmazása nélkül. A víztermelés ekkor már évi 500 — 900 ezer m

3 között mozgott. Újabb változás azután 1949-ig nem történt, mígnem megkezdődött a vízműtelep második bővítési időszaka, amely a legutóbbi években is tartott. Ennek keretében, a több lépcsőben végrehajtott kúttelepítósekkel az üzemelő kutak száma 34-re emelkedett. A háború utáni években fúrt kutak az akkori anyagbeszerzési nehézségek hatását mutatják; vegyes, azbesztcement-, acélanyagú kutak is készültek szükségmegoldásként, melynek során 85 m hosszú azbesztcement csőkutakat is lemélyítettek. Az utóbbi bővítési időszakban fúrt kutak már azzal a szűrőzési felfogással készültek, mely szerint a perforált szűrőcsövet szitaszövettel kell borítani a beszűrőzött durva és finomszemű homokrétegekben. Ma már látszik, hogy ez az egyébkent országosan alkalmazott szűrőzési mód a Tortyogón sem nyújtja a legmegfelelőbb víztermelési lehetőségeket. (A régi és az újabb kúttípusra mutat példát a 4. ábra.) A kúttelep területi kifejlődésének fő iránya az első kutak, 111. a központi gépház helyétől kiindulva először Ny felé, majd É-ról D-felé mutatott. Több kút volt azonban e tekintetben kivétel (pl. a XXI., vagy az ,,a"-val jelzett kutak, melyeket a meglevők mellé telepítettek). A vízmű történetének egyik sajátságos vonása, hogy mind létesítését, mind az évtizedeket felölelő újabb kúttelepítéseket mindig geológiai előtanulmányok előzték meg, s geológusi szakirányítás kísérte. Több kiváló szerző foglalkozott a város megbízásából ezen artézi medencerész hidrológiai viszonyaival. Az olyan alapvető kérdésekben azonban, mint pl. a kutak leszívási területének vízháztartási viszonyai, a tartós vízutánpótlódás nagysága, újra és újra kellett a véleményeket az idők folyamán értékelni, minthogy a víztermelés mennyisége a rohamos növekedés nyomán mindig felülmúlta a kitermelhető vízmennyiségek óvatosan becsült értékeit. A szerzők általában csapadékbeszivárgásból tételezték fel a vízutánpótlódást, de a főleg földtani vizsgálatokon alapuló szakvéleményeken pl. [1, 2, 3] végighúzódik az a gondolat, hogy a terület vízszerzós szempontjából már túlterhelt. A felújítási vizsgálat első lépése jelenleg is a hidrogeológiai helyzet tanulmányozása volt azzal az igénynyel, hogy a tartósan kitermelhető vízmennyiségre több vizsgálati módszer felhasználásával, minél megbízhatóbb számadatokat nyerjünk.