Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

12. szám - Reményi Péter–dr. Szabó László–Szalay Éva: A Pécsi medence talaj- és rétegvizének utánpótlódása

554 Hidrológiai Közlöny 1965. 12. sz. Reményi P.—Szabó L.—Szalay É.: A Pécsi-medence A kísérleti területek néhány talajjellemzője TaúA. 1. HeKomopbie xapaKmepucmuKU uccAedoeamejibCKiix meppumopuü Table 1. Main soil characteristics of the experimentál areas 1. táblázat A vizsgált talaj Talajmechanikai jellemzők Vízgazdálkodási jellemzők plasztikus index desztillált vízben max. pept. állapotban héhigterm. helye réteghatárai vastagsága megnevezése plasztikus index hatékony szemcsenagyság egyenlőt-lenségi együttható hatékony szemcsenagyság egyenlőtlenségi együttható zagtérfogat. kóposság holt víz vízkapacitás vízvezetŐképesség Pi D

1

0 U Dio U n hy HV VK k cm em [%] [mm] — [mm] [%] relatív nedvesség [cm/s] Barna sovány agyag 16,5 0,0097 9,5 0,0012 14,2 46 7,3 27 75 kb. 1 • 10Barna agyag 38,5 0.0098 7,7 0.0009 26,6 37 5,2 29 80 kb. 1 • 10Sárga iszap 13,5 0,0115 13,1 0,0008 40,0 36 . 2,0 15 64 kb. 1.10Sárga homokliszt 5,5 0,0080 8,1 0,0008 35,0 41 2,4 13 59 kb. 1 • 10 Kavicsos durva homok — 0,0122 13,5 0,0015 60,0 — — — — kb. 1 • 10— Barna humuszos iszap 11,7 0,012 23,4 0,0015 107,0 46 5,0 25 51 1,7 104 Barna iszapos homok 0,015 20,7 0,0045 57,8 38 4,5 29 48 3,4 10 4 Szürke iszapos homok 0,032 10,8 0,0050 66,0 41 3,0 21 42 1,0 10-* Sárga homok — 0,400 25,0 — 39 1.0 21 43 1,5 10Sárga homoklisztes iszap 11,1 0,013 11,9 — — 47 3,0 24 49 Barna durva homok — 0,400 21,0 —- — — — — — Szürke homokos homokliszt — 0,040 2,8 — — — — — — — Barna durva homok — 0,500 4,8 — — — — — ® 3 O =3 so CQ 0 50 150 200 390 510 (T 55 90 130 170 310 I 360 410 460 50 100 50 190 120 öö 35 40 40 140 50 50 50 Vízpótlódási vizsgálataink eredményei a

1) A kísérleti területeken mért vízpótlódások A kísérleti területek figyelőkútjai szerint a talajvíz átlagos mélysége az ,,A" helyen kb. 2,5 m, a ,,B" helyen pedig mintegy 1,4 m. Mindkét helyen — a vizsgálatok idején — a felszínt legelő borította. A talajrétegek osztályozása szemcseeloszlási görbéjük és plasztikus indexük alapján, az ásványi összetétel megállapítása DTA, kolloidkémiai és reológiai vizsgálat alapján történt. A talajjellemzők értékeit az 1. táblázat tartalmazza. Az ,,A" területre vonatkozóan a talaj vízgazdálkodását befolyásoló néhány érték talajrétegenkénti változását az 3. ábrán is feltüntettük. Az említett vizsgálatok eredményei szerint a talajalkotók között a kvarc a domináló és mennyisége a mélységgel növekszik. Mindkét kísérleti terület szelvényében viszonylag kis mennyiségben kimutatott agyag koagulált állapotú kalcium-illit. A szomszédos figyelőkutak vízének vegvvizsgálati adatai szerint mindkét helyen a talajvíz megfelel a medence átlagos talajvízösszetételének, a talaj kolloidokra adszorbeált ionokkal egyensúlyban van és így a talaj kialakult szerkezetében változást nem okoz. Ha a naponként vett talajminták relatív nedvességtartalma alapján a mélység és az idő függvényében megrajzoljuk az azonos nedvességtartalmú pontokat összekötő görbéket, a talaj vízgazdálkodását jól mutató ábrát kapunk. A kereken egy éves észlelési időközre megszerkesztet t rajzokból az 3. ábra az ,,A" kísérleti terület talajának télvégi vízgazdálkodását mutatja. (Megjegyezzük, hogv a ,,/i" terület hasonló adatait a [17] irodalmi hivatkozás 2. ábrája szemlélteti.) Az előző vízgazdálkodási ábrák tanulmányozása során az alábbi következtetéseket vonhatjuk le : a) a talajvizet közvetlen helvi csapadék- és hólébeszivárgás táplálja, b) a vizsgálat helyétől függő mértékű oldalirányú talaj vízáramlás jelenléte is kimutatható. A helvi talajvízpótlódást azzal igazolhatjuk, hogy a nagyobb magasságú csapadékok nyomán a talajvíz feletti talajréteg nedvességtartalma általában jelentősen megemelkedett, majd a beszivárgást követően a talajvízszint is következetesen magasabban jelentkezett. Pl. az 1. ábrán közölt időszakban a január 29—30-án hullott 15,7 mm-es esőt követően a talajszelvény átlagos relatív nedvességtartalma 3 nap alatt 70,7%-ról 82,0%-ra, a talajvíz pedig 4 nap alatt összesen 21,6 cm-rel emelkedett. A helyi talajvízpótlódás a 2. táblázat szerint nemcsak a tél végén, hanem az egész év során megfigyelhető volt. A táblázat 4. sorában a talaj-