Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

12. szám - Reményi Péter–dr. Szabó László–Szalay Éva: A Pécsi medence talaj- és rétegvizének utánpótlódása

Reményi P.—Szabó L.—Szalay É.: A Pécsi-medence Hidrológiai Közlöny 1965. 12. sz. 553 rétegvízből kitermelt vízmennyiséget az alábbi összefüggésekkel határoztuk meg : L

0 = K — S, — S

2 ± H (2) és V = V

1 + V

2 + V

3 + V

4, (3) ahol K a felszíni vízfolyás mérceszelvényében mért (a városi és ipari szennyvizekkel is kevert) vízhozam, S

x a városi szennyvíz hozama, S

2 a gyárak és üzemek vízleeresztése, H a halastavak és más vízfogyasztók vízgazdálkodása (vízkivétel és vízbeeresztés), valamint a bel- és külvizes területeken jelentkező időszakos vízkészletváltozások, V

1 a Tortyogói-kútcsoportnál kitermelt vízmennyiség, V

2 a Pellérdi-kútcsoportnál kitermelt vízmennyiség, V

3 a Tettye-forrás és a karsztakna együttes vízhozama, F

4 a medence területén egyéb fúrott és ásott kutakból kitermelt vízmennyiség és a bányákból kitermelt bányavíz. A talajvízkészlet növekvő, ill. csökkenő szakaszosságához igazodva a vízháztartási vizsgálat időegységéül átlagosan fél évet célszerű alapul vennünk. Mint már említettük, a vízháztartási vizsgálat csak akkor szolgáltathat pontos eredményeket, ha az egyenlet minden egyes tagját közvetlenül mérjük. A továbbiakban az egyenlet tagjainak sorrendjét követve, azok mérését, ill. meghatározását ismertetjük. A vizsgált területre hulló csapadék mennyiségének meghatározásánál a meteorológiai állomáshálózat sűrűsége és jellemző területegységenkénti eloszlása döntő fontosságú. A Pécsi-medencében vizsgálatunk előtt 6 csapadékmérő állomás működött (4. ábra). Ezek egyenlőtlen területi eloszlása miatt a vízháztartási vizsgálatok időszakára az Országos Meteorológiai Intézet közreműködésével 5 új állomást szereltünk fel (4. ábra). Segítségükkel a csapadék területi megoszlása a kívánt pontossággal meghatározható volt. Mint a földtani ismertetésnél már említettük, a medencébe áramló talaj- és rétegvizekkel nem kellett számolnunk. A felszíni lefolyásra vonatkozóan hoszszabbidejű adatsor nem állt rendelkezésünkre. Ezért a felszíni vizeket összegyűjtő Pécsi-vízen és mellékvíz folyásain, összesen 8 helyen állandósított mérceszelvénvt építettünk ki (4. ábra). Ezeken a helyeken a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet keretében a vízállást naponként rendszeresen észlelték, a kisebb vízfolyásokon pedig a jellemző időszakokban esetenkénti méréseket végeztek. A lefolyásviszonyok és általában a vízháztartási egyenlet helyi értékelhetősége céljából a Pécsi-medencét rész-vízgyűjtőterületekre (4. ábra) osztottuk fel. Ezeket úgy határoltuk le, hogy kilépő szelvényeikhez lehetőleg egv-egy vízmérce (vízhozammérési hely) tartozzon. Igv nemcsak a felszíni lefolyást, hanem a vízháztartási egyenlet minden egyes elemét a rész-vízgyűjtőterületekre tagolva határoztuk meg. A földtani vizsgálatok szerint a medencéből kiáramló talaj- és rétegvízzel csak Gerde alatt a Pécsi-víz kilépő szelvényében kell számolnunk. Talaj víztérképeink ezt a véleményt megerősítették (5. ábra). A kiáramló talajvíz hozamának meghatározása érdekében a kilépő szelvény mintegy 300 m-re összeszűkülő völgyében figyelőkútsort tűztünk ki. A figyelőkutak kiépítésekor a talajszelvényt a vízzáró rétegig feltártuk. így a talajvíz áramlásának sebességét különböző talaj vízállásoknál geoelektromos és izotópos [14] eljárással határoztuk meg. A talajvízmozgás átlagos iránya a talajvíztérképről is megállapítható volt. Az előzők birtokában a talajvíz hozama már számítható. A medencéből kiáramló rétegvíz mennyiségének megállapításához kevesebb adat áll rendelkezésünkre. Az áramlási irányt és a vízszín esését a kilépési szelvényben lemélyített feltárófúrásunk, valamint a közelben lévő fúrott közkutak vízszínészlelései és rétegsora alapján, továbbá a földtani adottságok értékelésével állapítottuk meg. A területi párolgás a felső talajréteg vízgazdálkodásának ismeretében határozható meg. Ennek korszerű módja a liziméteres-vizsgálát. A nagy késéssel elkészült lizimétereink mérési adatai csupán minőségi ellenőrzésként szerepelhettek [15]. Ezért a vízháztartási egyenlethez a sokévi csapadék és lefolyási adatok figyelembe vételével a VITUKI keretében megszerkesztett párolgási térkép [16] módosított alapadatait használtuk fel. A módosításnál a vizsgált időszak csapadékosságát és hőmérsékleti adatait — az előző havi értékeket is szem előtt tartva — a sokéves közép- és szélsőértékekhez viszonyítottuk, továbbá figyelemmel voltunk a szabadfelszínű kísérleti területek talajszelvénye vízgazdálkodásának jellegére is. A fúrt kutakból és a bányákból kitermelt vízmennyiségeket vízmérő-leolvasások ill. szivattyúnaplók adatai alapján összegeztük. Az ásott (gazdasági) kutakból kiemelt vízmennyiségeket pedig — az állatállományt is figyelembe véve — átlagosan naponként 50 liter/fő fajlagos vízfogyasztásra becsültük. A talajvíz készletváltozásának meghatározásakor a meteorológiai adatok és a felszíni vízfolyások hozamértékei alapján 0,5—2 hónapos időközökkel száraz és nedves jellegű időszakokat jelöltünk ki. Ezen időszakokra a talajvíz készletváltozását a figyelő kutak vízállás adatainak felhasználásával a 4. ábrához hasonlóan a már ismertetett módon határoztuk meg. A talajvíz feletti talajréteg vízkészletének változását a szabadfelszínű kísérleti területek talajszelvényének nedvességtartalom-ingadozását (3. ábra) alapulvéve becsültük. Ezen vízmennyiség számításánál a talajvíztükör süllyedését, vagy emelkedését, továbbá a Pécsi-medence egyes területein időszakosan végzett talajmechanikai és más jellegű feltárófúrásokkal meghatározott nedvességtartalmi adatokat is figyelembe vettük.