Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
12. szám - Dr. Rétháti László: A talajvízjárást befolyásoló természetes és mesterséges tényezők változásának vizsgálata
HID ROLÓG1A1 KÖZLÖNY » 45. "ÉVFOLYAM 12. SZAM Budapest, 1 965. december 529—576. oldal HIDROLÓGIA A talajvízjárást befolyásoló természetes és mesterséges tényezők változásának vizsgálata Dr. RÉTHÁTI LÁSZLÓ a műszaki tudományok kandidátusa A talajvízszint ingadozását meteorológiai tényezők (csapadék és párolgás), a víztükör és a terep geometriai helyzetéből adódó el- ós hozzáfolvás, továbbá természetes én mesterséges zavaró hutások (öntözés, duzzasztás, leszívás, vízkivétel, felszín alatti vízbeszivárgás) szabályozzák. A talaj vízkészlet — amint azt Ubell [10] megállapítja — az átlagot tekintve egyensúlyban van, vagyis egy átlagos érték körül ingadozik. Ha az évi csapadékösszeg nagyobb, mint a potenciális párolgás 77— 80%-a, feltöltődés, ha ennél kevesebb, készletcsökkenés áll elő. Juhász [4] ezt úgy fogalmazza meg, hogy a talajvíz sokévi átlagos szintjéről annyi párolog el, amennyi a sokévi átlagban leszivárgó víz ; ez lenne tehát átlagos viszonyok között a „nyugalmi szint". Ezt a tételt néhány évvel ezelőtt vita tárgyává tették, felvetve ,,Európa kiszáradásának" kérdését, egyes szerzők azonban, mint pl. Denner, a fokozatos vízkészletcsökkenés tényét ma már cáfolják [1], Hasonló kérdést vetett fel Salamin is [2] : a talajművelési eljárások fejlesztésével el fogunk jutni arra a fokra, mikor a csapadék nagy részét közvetlenül a helyszínen hasznosíthatjuk, és helyszínen keletkezett talajvízről majd aligha beszélhetünk ; kérdés, nem fog-e ez a talajvízszint tartós süllyedésével együttjárni ? Hogy egy-egy területen hogyan alakul a talajvízjárás sokévi menete, állandó mennviség-e az átlagos talajvízkészlet, érvényesülnek-e természetes és mesterséges zavaró hatások, azt csak a rendszeres megfigyelések értékelésével, a rendelkezésre álló adatok statisztikai vizsgálatával tudjuk megállapítani. Az ilyenirányú vizsgálatok első lépéseként külön kell választanunk a természetes és mesterséges hatásokat. Ahhoz ugyanis, hogy a természetes, a pusztán meteorológiai tényezők által szabályozott változásokat vizsgálni tudjuk, olyan megfigyelő kutak adatsorát szabad csak felhasználnunk, melyeknek vízjárása „szabályos", vagyis minden zavaró hatástól mentes. Az alábbiakban bemutatott módszer kidolgozása során ugyanazon 18 VITUKI-kút adataiból indultam ki, melyek segítségével a lap egy korábbi számában [5] a talajvíz évi menetgörbéjének sajátosságait taglaltam (a kutak helvét és sorszámát lásd a 4. ábrán). A hidrológiai tényezők állandóságának vizsgálata Azok a tényezők, melyek egy-egy területen a talaj vízjárást befolyásolják, hosszabb-rövidebb ideig állandónak tekinthetők. Ebben az esetben a sokévi változás jellegét és mértékét a meteorológiai tényezők szabják meg. Az évtizedek vagy évszázadok alatt kialakult hidrológiai egyensúlyt az emberi tevékenység igen rövid idő alatt megváltoztathatja. Az ipari szennyvíz- és csapadékvíz-csatornák gyakori törése következtében pl. Dunaújváros ipari centrumában 7—8 év alatt mintegy 4 millió m 3 víz szivárgott be a talajba, ami egyes helyeken 0,7—0,8 m/év talajvízszint-emelkedést idézett elő. Sopron belvárosának csatornázása, ugyanakkor a talajvízszint tartós sülylyedésére vezetett, aminek eredményeképpen a 150—200 éves műemlék-épületek alapjait képező facölöpök elkorhadtak és az épületek súlyos károkat szenvedtek. Valamely építkezésre kijelölt terület talajmechanikai vizsgálata során a talaj vízviszonyokat csak úgy tudjuk egyértelműen meghatározni, ha meggyőződtünk róla, mentes-e a talajvízjárás minden zavaró hatástól. Nyilvánvalóan nem használhatjuk fel a Csatornázási Művek Nyár utcai kútjának adatsorát a várható építési és maximális talajvízszint meghatározásához, mivel a közelben hosszú évek óta rendszeres talajvízszint-süllyesztés folyik. A szarvasi .Kaim-csatornából elszivárgó víz hatását úgy tudtuk meghatározni, hogy a csatornától jobbra és balra telepített fúrások egyidejű