Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
12. szám - Dr. Rétháti László: A talajvízjárást befolyásoló természetes és mesterséges tényezők változásának vizsgálata
530 Hidrológiai Közlöny 1965. 12. sz. Rétháti L.: A talajvízjárást befolyásoló tényezők ]. ábra. Öntözőcsatorna talajvízszint-duzzasztó hatásának kimutatása 0ueypa 1. ílodnopnoe deiícmeue opocumenbHozo KanaAa Ha ypoeenb epynmoebix eod Abb. 1. Nachweis des Grundwasseranstaus infolge eines H' rieselungskanals vízszintjeit a fúrásnak a csatornától való távolsága függvényében ábrázoltuk (l.Abra). Köztudomású, hogy a bányaművelés — a legtöbb esetben — a környezet talajvízszintjének tartós süllyedését idézi elő, ami a vízgazdálkodás szempontjából súlyos nehézségeket szokott okozni. Jól kimutatható volt ez a hatás Salgótarjánban, ahol a bányaművelés felhagyása következtében néhány év alatt helyreállt az eredeti hidrológiai egyensúly (2. ábra) ; ennek felismerése tette lehetővé a területre jellemző maximális talajvízszint meghatározását, a bánya megnyitása előtt megfigyelt ásott kutak és pincék adatai segítségével (magas talajvízre utalt a terület korábbi feltöltése is). Gyakran éreztetik hatásukat a mezőgazdasági művelésben bekövetkezett változások is (erdők telepítése, vagy kiirtása, öntözéses gazdálkodás bevezetése stb). Az öntözés hatásával foglalkozik egyik cikkében Ubell [9] ; három fázist különböztet meg: 7. a vízjárás, a szélső vízállások időpontjai eltolódnak, 2. a talajvízszint nagyobb mértékben megemelkedik (télen a süllyedés csekély, a következő évben a tározódási folyamat magasabb szintről indul), 3. az emelkedés olyan nagy, hogy az évi periodikus változás már nem figyelhető meg, a talajvízszint lassan megközelíti a terepet. 4 kutak p e' * m m » u • • > 1 v '< 0-— t ? t' f535 szkot (ab inyamezo ^ felett) ^ 239. -j , í.sz kot (ab inyamezöti ; "V » 1952 1953 1954 1955 2. ábra. A bányaművelés felhagyását követő talajvízszintemelkedés észlelése 0ueypa 2. Haöjiiodeiiue noebimenun ypoena epyHmoeux eod nocAe npetcpameHun zopnux eupaöomoK Abb. 2. Beobachtung des Grundwasserspiegelanstiegs infolge Auflassen des Bergbaus A mesterséges hatások kimutatása egyik felsorolt példa esetében sem jelentett különösebb nehézséget. Kérdés azonban, hogyan értékeljük a számításaink alapját képező megfigyelő kutak adatsorát ? Igen súlyos hibát követhetünk el mind műszaki, mind gazdaságossági szempontból, ha a vizsgált területünk közelében telepített megfigyelő kutak vízjárásának „zavartalanságáról" nem győződünk meg. Kézenfekvő, hogy az erre vonatkozó vizsgálatokat a meteorológiailag hasonló területekre telepített kutak adatsorának összehasonlítása alapján célszerű elvégeznünk. A feladatot azonban — többek között — az nehezíti meg, hogy nem tudunk kijelölni olyan kutakat, melyeknek „megbízhatóságát" illetően bizonyosak lehetünk. Bonyolulttá teszi a vizsgálatot az is, hogy a kutakban a talajvíz más és más időpontban éri el szélső értékeit, nem egyeznek az évi vízjátékok, stb. Ezeken a nehézségeken a következőképpen segíthetünk : a) a kút jellemző vízállásaként hosszabb időszakok, célszerűen egy-egy év átlagát fogadjuk el, b) az egyes időszakok átlagos vízállását a szélső vízjáték (LNV-LKV) százalékában, relatív értékekkel fejezzük ki. c) a hidrológiai tényezők állandóságát a vizsgált összes kút átlagához való viszonyítás segítségével mutatjuk ki. A vizsgálat tárgyát képező 18 VITUKI-kút többsége az Alföldön van, ahol a meteorológiai viszonyok igen hasonlóak. Egy-két kivétellel távol esnek az Alföldet átszelő folyóktól, vízjárásukat így — a mai általános felfogás szerint — csak a csapadék és a párolgás szabályozza. Számítsuk ki minden kútra, az 1936—63-as időszak minden évére, az év 120 leolvasásának átlagából adódó évi KÖV-et. Fejezzük ezt ki az 1936. és 1960., mint viszonyítási időszak [5] között észlelt legnagyobb és legkisebb vízállások százalékában, vagyis képezzük kutanként és évenként a következő hányadosokat: Kft V LKV-KŐV K0Vr = LKV-LNV (a vízmélységet a kávától mérjük, igy alakilag LKV LNV). A számításokat elvégezve az 7. táblázatban közölt értékeket kapjuk. A táblázat önmagában még nem alkalmas a kutak szelekciójára. Egy-egy kútról ugyan már így is megtudjuk állapítani, hogy vízjárása rendellenességet mutat (pl. a 150. sz. kút relatív vízállásai az utóbbi években igen magasak), a legtöbb kutat azonban nem tudjuk egyértelműen megítélni. A további számítások vázlatát a 2. táblázat mutatja be. Vizsgáljuk meg pl., hogy mennyiben tér el a 234. sz. kút 1936. évi relatív KÖV-e a többi 10 kút (7 kút ui. nem észlelt még abban az évben) relatív KÖV-einek átlagától. E célból vonjuk ki az 1. táblázat „36" jelű oszlopának végösszegéből a 234. kútra jellemző KÖV = 21-et, majd a különbséget osszuk el 10-zel : 1 -<83 j - csatornától jobbra eső fúrás b - csatornától baíra eső fúrás H fúrásban nem stabilizálódott vízszint 2 5 10' 20 60 A kákái csatornától mért 500 <000
