Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

11. szám - Bélteky Lajos: Magyarország ipari jelentőségű porózus hévizes víztartói

514 Hidrológiai Közlöny 1965. 11. sz. Bélteky L.: Magyarország hévizes víztartói ból szereztem az adatokat. Hogy az ábrázolás szemléltetőbb legyen, tájegységenkénti bontásban 100 m-es szintenként összegeztem a 2—3 m-nél vastagabb víztartókat s a tájegységek jellemző helyeiről származó adatokat átlagolva lépcsős ábrákon tüntettem fel a víztartók összes vastagságát. Ahol a tájegységen belül a rétegsor nagyon eltérő, az ábra középvonalától jobbra a másik jellemző rétegsor homokos tagjait is feltüntettem (2. ábra). A 2—3 m-nél vékonyabb víztartók azért nem vehetők figyelembe, mert az üledékes rétegsor egyegy ilyen vékony rétege — a gyakorlati tapasztalat szerint — a kitermelhető vízhozam alapján nem tekinthető ipari típusnak. Több réteg összekapcsolása esetén pedig a vékony réteg megnyitása — tapasztalat szerint — inkább csökkentette mint növelte a kút vízhozamát, nyilvánvalóan a vékony rétegek kisebb fajlagos vízhozama és valamelyik réteg alacsonyabb nyomása következtében. A lépcsős ábrákon a vízföldtani tájegységek üledékes rétegsorának a térszint alatti 500 m-től a felsőpannon feküszintjéig elhelyezkedő víztartóit összevonva ábrázoltam, felülről lefelé haladva 100 m-es smélvséglépcsőnként. Ez a mennyiség 100 m-es zinteken belül egyszersmind százalékot is jelent. Mivel a feldolgozás során az 500 m-nél mélyebben települt porózus víztartókat 500 m-es mélységszakaszonként foglaltam össze, a víztartók százalékos arányát a lépcsős tájegységeken 500 inként is jeleztem vastag vonallal és a melléírt számértékkel. Először az 500—1000 m közötti felsőpannon víztartókkal foglalkozunk. Az 500—1000 m közötti ipari jelentőségű porózus víztartók A fenti összeállításból látható, hogv hévizes kútjaink 53%-a az 500—1000 m közötti mélységű porózus víztartókra telepített. Ezt a mélységi szakaszt a szénhidrogénkutató fúrások túlnyomó része is átharántolta, ennek következtében a rendelkezésre álló több ezer karotázsszelvény alapján legtöbbet tudunk az 500 m-től 1000 m-ig települt porózus víztartók elhelyezkedéséről és azok kifejlődéséről, vízadóképességéről és vízkémiai adatairól. Az ország egész területének kb. 65%-án találhatók meg ebben a mélységben a felsőpannon képződmények. Országrészenként az arány megoszlása a következő : a Dunántúl 36 057 km

2 területének 55%-án 19 567 km

2-en Duna—Tisza köze és az ÉK-i országrész 32 376 km

2 területének 54%-án 17 300 km

2-en Tiszántúl 24 580 km

2 területének 100%-án 24 580 km

2-en Az összevont porózus víztartók lépcsős ábráiról- az is látható, ha az ipari típusú víztartók átlagos fekiimélysége a tájegység területén kisebb 1000 m-nél. Dunántúl legnagyobb (41%) a porózus víztartók százalékos aránya az 500—1000 m-es mélységszakaszban az l/l sz. tájegység közepén, a mosonszentpéteri (Mihályi IV. j.) fúrás szelvényéből kivehetően. A kisalföldi medence keleti peremén a győri fúrásban (1/1 lépcsős ábra jobb oldalán) már jóval kevesebb, mindössze 8,6% a porózus szintek gyakorisága. A dunántúli terület kb. 55%-án, a tiszántúlin pedig mindenütt megtalálható az 500 m-nél vastagabb ipari típusú víztartókat tartalmazó üledéksor. Legnagyobb, 42% a porózus víztartók százalékos aránya az 500—1000 m-es szakaszban a 47/2 sz. tájegységen Szentes körül, ettől É-ra és D-re fokozatosan csökken. Szandaszöllősnél pl. 27% s ugyanannyi Újszegeden is. 10—15% a 48/1, 48/2 és a 48/4 sz. tájegységen Békéscsaba—Gyula vidékén, továbbá a 49 és az 53/1 sz. tájegvségeken és 20—30% a 48/3, 50, 51, 52, 53/2 sz. tájegységeken s a 48/4 sz. tájegységen levő Makó és Tótkomlós környékén. A Tisza vonalától Ny-ra és É-ra, meg a Duna—Tisza közének kb. 54%-án található meg 500—1000 m mélységben a felsőpannon feküszint. Legnagyobb (48%) ebben a mélységszakaszban a porózus víztartók összvastagsága Cegléd körül a 40/1 sz. tájegységen, valamivel kevesebb (44%) Csongrád és Kiskunfélegyháza környékén a 43 sz. tájegység északi részén. Csongrádtól északra és délre is csökken a százalékos arány, így pl. Szolnok környékén kb. 30%, Szeged— Sándorfalva körül 27—33%, s ugyanennyi a 37, 38 és 41 sz. tájegységeken. Legkevesebb, 10—15% víztartó szintet találunk a Jászságban a 40/2 sz. tájegységen s valamivel többet, 15—25%-ot a Mátra és a Bükk alján a 40/3 sz. tájegységen. Az 1964. I. l-ig feltárt 136,456 m

3/perc 35 C°-nál melegebb hévíznek 46%-a, 62,578 m

3/p az 500—1000 m közötti porózus víztartókból fakad. A kutak vizének hőmérséklete a mélységtől, vízhozamtól és gradienstől függően 35—50 C°. Az 1000—1500 m közötti ipari jelentőségű porózus víztartók A felsőpannon képződményt ebben a mélységben az ország egész területének 35%-án találhatjuk meg. Országrészenként a százalékos arány a következő : a Dunántúl a DunaTiszaköz . a Tiszántúl 28 %-án, vagyis 10 010 kin

2-en 25,6 %-án, vagyis 56 %-án, vagyis 8 270 km

2-en 13 745 km

2-en A Dunántúlnak kb. 28%-án, a Ny-i és DNy-i részen van a felsőpannon képződmény 1000—1500 méter között is kifejlődve. A kutatófúrások közül, amelyek ezt a mélységet harántolták, csak a győri volt vízkutató, a többi szerkezetés szénhidrogénkutatási célra készült s meg kell azt is jegyezni, hogy a felsőpannon feküszintje csak kis területen, a kisalföldi medence közepén, továbbá Göcsej nyugati szélén s Bajcsa környékén mélyebb 1500 m-nél, a kutak túlnyomó részénél azonban legfeljebb 1100—-1300 m mélv.