Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

10. szám - Szakáll Kálmán–Nyilassy Miklós: A mágneses és villamos vízkezelés értékelése a szakirodalmi közlemények és hazai tapasztalatok alapján

Szakáll M.—Nyilassy M.: A mágneses és villamos vízkezelés Hidrológiai Közlöny 1965. 10. sz. 479 és ugyanakkor sikeres kísérleti alkalmazások egyaránt előfordultak. Sikertelenséggel végződött az eddigiekben a Cepi-készülékeknek hévíz hálózatokban való felhasználása. Teljes sikerrel végződött a Cepi-féle készülékek felhasználása néhány kisteljesítményű ipari kazánnál, ahol valóban nem képződött kemény vízkő. Szakszerű üzemeltetéssel, megfelelő időközben végzett hatásos lefúvatásokkal el lehetett érni, hogy a kazánfelület teljesen vízkőmentes maradt, szemben a kísérleti kazánnal párhuzamosan futó másik azonos kazánnal, mely Cepi-féle készülék nélkül üzemelt és benne a szokásos vízkőlerakódás jelentkezett. Mind az előbb említett sikertelen, mind az utóbbi sikeres felhasználás értékelése megfelelő szakértői ellenőrzés mellett történt (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság Termálvíz Albizottsága, illetve a Hőteehnikai Kutatóintézet), úgy, hogy a megállapítások helytállóságához nem férhet kétség. A kazánoknál elért sikeres eredményekhez hozzá kell tenni, hogy az egyezik a szovjet kutatók megállapításaival [4], akik azonban nyomatékosan figyelmeztetnek arra a tényre, hogy a mágneses vízkezelés nem vízlágyítás, nem is pótolhatja a vízlágyítást vagy az egyéb kazánvíz előkészítést. Az iszap lefúvatásának szükségessége továbbra is fennáll a maga nagy termikus veszteségével, úgy, hogy a kazánvíz előkészítés eme módszere kizárólag kis kazánoknál, ill. olyan helyen kerülhet felhasználásra, ahol ezeket a korlátozó körülményeket alaposan mérlegelték. Természetesen ez egyáltalán nem von le az eljárás jelentőségéből. Ugyanis éppen a kis kazánoknál jelentkező feladatok száma igen jelentős, pedig azok esetében nagyon nehéz a kazánvíz előkészítéshez szakszerű felügyeletet biztosítani. Az Aquastat-eljárás értékelésére térve ismételni kell azt az előbb említett tényt, hogy a Cepiféle eljárással való rokonsága valószínűleg fennáll. Mindkét esetben csupán igen kis energiákat közölnek a kezelendő vízzel. Az Aquastat-eljárásnál ezt az igen kis energiát közvetlen villamos energia formájában adják a vízbe, a Cepi-féle eljárás esetében pedig közvetve fejlődik villamos áram, a többé-kevésbé mindig villamos vezetőképességű víz erős mágneses téren való áthaladása ill. mágneses erővonalakat történő metszése közben. Az a kérdés, hogy a kívánt eredmény az utóbbi esetben a mágneses erővonalakon való áthaladás közvetlen következményeképpen, vagy csak a fejlődő villamos áram hatására jön-e létre, csak a szükséges alapkutatások vizsgálati eredményei alapján volna véglegesen megválaszolható. Ezek az alapkutatások azonban, mint már bevezetőben említettük, még egyáltalán nem történtek meg. Itt meg kell említeni, hogy hazai vonatkozásban megindultak a tervszerű alapkutatások (Műszaki Egyetem Fizikai Tanszéke, HOKI stb.). A nemrég vásárolt ós beépítésre kerülő Aquastat-készülékek hatásosságának értékelése is kutatóintézeti ellenőrzés mellett fog történni (NEVIKI). Az Aquastat-készülékek működtetéséhez szükséges kis villamos energiákra jellemző, hogy a gyári katalógus a készülék méreteitől és teljesítményétől függetlenül 5,5 mA áramerősséget ír elő, melyet egy 11/2 voltos szárazelem 1/2 évig képes szolgáltatni. Az 5,5 mA működtető áramerősség beállítására, azonkívül az előbb említett szárazelem befogadására szolgáló műszerszekrény ugyanolyan nagy egy 1/2 hüvelykes törpekészüléknél, mint egy 1000 mm átmérőjű vezetékbe épített, nagyméretű készüléknél. Kívánságra készítik hálózati táplálásra is. Azonban a szóbanlevő villamos energiák olyan kicsinyek, hogy nem célszerű a hálózati áramot odavezetni, sokkal egyszerűbb szárazelemmel működtetni, ugyanis a villamos energia költség gyakorlatilag nulla. A villamos energiaszükséglet kérdését tárgyalva meg kell említeni, hogy az előbb tárgyalt mágneses vízkezelő készülékeknél a szovjet szakirodalomban találhatók utalások külső gerjesztésű megoldásokra is [3], melyeknél az eredeti Cepi-készülékekkel ellentétben, elektromágnest alkalmaznak, és ezeknek már van némi villamos áram fogyasztásuk, de még ebben az esetben is elhanyagolható ez az energia mennyiség ahhoz, hogy azt a gazdasági előnyökkel szembeállítva figyelembe kellene venni. Megjegyzendő, hgy a Cepi-cég külső gerjesztésű készülékeket sohasem gyártott, csakis permanens mágnessel készültek a berendezései, ott tehát semmiféle energiafogyasztással nem kell számolni. A víz a kezeléséhez szükséges energiát ebben az esetben mozgási energiájából nyeri. A készülék az említett 5,5 mA beállításra sem érzékeny, mert a gyári katalógus szerint hetenként egyszer elegendő utánaállítani, a vízmennyiség változása pedig egyáltalában nem játszik szerepet. Figyelemre méltó körülmény az Aquastatkészülékek kiképzésénél, hogy a pozitív sarokhoz kapcsolt szűrőszita ill. perforált lemez közelében a csőfelületet 30—40 cm távolságig villamosan szigetelő epoxigyanta bevonattal látják el a célból, hogy a villamos áramnak az útja a folyadékban hosszabb legyen. Az Aquastat-készülékeknél is zavar, ha levegő marad a berendezésben. Ezért általában függőleges csőszálba építik be, de vízszintes beépítés is lehetséges, speciális kiképzés esetén. Ilyenkor felül pontosan vízszintes csőfelületű alul azonban excentrikus, kihasasodó részű készülékeket alkalmaznak (2. ábra). Ekkor felül levegő nem gyűlhet össze, mert azt az áramló víz elszállítja. A kihasasodó kiképzés lehetőséget ad a szűrőszita ill. perforált lemez elektród-felületének megnövelésére. Függőleges ágban erre a célra természetesen egyszerű koncentrikus kúpos kiképzés is megfelelhet, mert nincs lehetőség a levegő kiválására és összegyülemlésére. Az Aquastat-cég készülékeit csak nagyvízterű és tűzcsöves kazánokhoz ajánlja. Nyilvánvaló, hogy a lefúvatási nehézségek, azonkívül a korrózió az oka, hogy érzékenyebb vízpsöves kazánrendszerekhez nem ajánlják az elektromos vízkezelést. A cég 14 att-ban jelöli meg a maximális üzemi nyomást, melynél az elektromos vízkezelés kazántápvízhez még használható. Befejezésül meg kell emlékezni egy, eredetileg korrózióvédelemre alkalmazott eljárásról, mely