Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

10. szám - Dr.Léczfalvy Sándor: Néhány vízkutatás és vízbeszerzés a gyakorlatban

438 Hidrológiai Közlöny 1965. 10. sz. Léczfalvy S.: Néhány vízkutatás és vízbeszerzés ugrott. Ha a felszínalatti tarozást nem vettük volna igénybe, a forrás hozama csak a már említett 505 m

3/nap lehetett volna. A fokozottabb vízkivételnek megfelelően a forrás vízszíne természetesen fokozottabban sülylyedt és szeptember 7-én érte el a mélypontját. Ekkor a depresszió 4,20 m volt. Még 60 cm hiányzott az elérhető max. 4,80 m-es értékhez. A vízfogyasztás ezután lecsökkenve az 500— 600 m

3/napi értékre, a visszatöltődés fokozatosan indult meg. Szeptember 30-ra a visszatöltődés befejeződött, a forrás vízszinté elérte az eredeti nyugalmi szintjét. A forrás a visszatöltődés folyamata alatt is ellátta Balatonalmádit vízzel. A vizsgált nyári hónapok alatt a forrás összesen 57 000 m

3 vizet szolgáltatott. Ebből a természetes hozam 37 000 m

3 volt, 20 000 m

3-t pedig a felszínalatti tárolótérből vettünk ki. A természetes hozamot tehát a vizsgált nyári időszakban mintegy 54%-kai növeltük. A felszínalatti víztározással kapcsolatban előbb elmondottak jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy az-1962 augusztus hónap az elmúlt 120 év egyik közismerten legszárazabb és legmelegebb hónapja volt. A forrásfoglaláshoz az előzetes feltárások 1959-ben történtek meg. A kivitelezés pedig 1960— 61. évben. Tervezést és művezetést a VÍZITERV, a kivitelezést a Balatonalmádi Mélyépítő Vállalat végezte. 2. A gyenesdiási János forrás foglalása Keszthely számára A foglalás célja az volt, hogy Keszthely megnövekedett vízigényét — amelyet a régi vízmű fedezni nem tudott — kielégítse. A foglalás szintén az éves tarozást valósítja meg, csak nagyobb mértékben, mint a Ferenc forrás, mert az évi felhasználásra kerülő felszín alatti tárolt víz itt 100 000 m

3-re tehető. A forrás területének geológiai felépítését a 10. ábra mutatja. A vízgyűjtő terület tulajdonképpen dolomit, amelynek lábához váltakozó rétegek, dolomitra kavics és iszapok rakódtak le. Ezekben a lejtőtörmelékekben a víz a Balaton felé áramláskor nyomás alá kerül, míg közvetlenül a terepszinten található lösz alatt szabadtükörrel áramlik ki a talajból, ott ahol a hirtelen terepesés ezt lehetővé teszi. A balaton-parti iszaprétegek záró hatása miatt a nyomás alá került alsóbb rétegekből a víz az iszapos fedő kőzeten áttörve ömlik a felszínre, tehát ez a forrás felszálló típusú. A morfológia miatt a felfakadások igen szétszórtak, több apró feltörés van. Ezen apróbb források összes átlagos hozama 1458 l/perc, maximális 4750 l/perc, minimális pedig 490 l/perc volt. A foglalásra került rész hozama ennél kisebb, az összes hozamok 80%-a. A foglalás helyszínrajzát a 11. ábrán láthatjuk. A legfelső szabadtükrű réteg vizét egy 270 m hosszú 1—3 m mély galériával gyűjtik össze. A galéria magvát 200 mm átmérőjű lyukasztott azbesztcementcső alkotja, körülötte háromrétegű szűrőréteggel. 10. ábra. A gyenesdiási János forrás környékének geológiai szelvénye Puc. 10. reoAozutecKoe cetenue OKpecmmcmu ucmounuKa HHOM e c. fjenemduam Abb. 10. Geologisches Profil der Umgebung der János Quelle bei Gyenesdiás A galéria vize tolózáraknán keresztül a vízgyűjtő aknába jut. Tekintettel arra, hogy a galéria vize szennyezésének is ki lehet téve, a víz megkerülő vezetéken át a vízgyűjtő aknaút érintése nélkül közvetlenül a túlfolyóba juthat szabályozással. A mélyebb rétegek megcsapolására a vízgyűjtő akna és a kutak szolgálnak. A felszín alatt kb. 3—5 m mélyen található második murvás vízadóréteget vízgyűjtőakna csapolja meg oldalsó vízbeömléssel. A harmadik 6—11 m mélyen levő murvás, konglemerátumos vízadót a kutak kötik be az aknába, amely alulról maga is táplálkozik, ebből a rétegből. A keleti oldalról 4 db, a nyugati oldalról 3 db kút van egy-egy tolózár közbeiktatásával 200 mm átmérőjű azbesztcementcsővel gravitációsan bekötve (12. ábra). Puc. 11. Tinán Kanmaoica ucmowuKa HHOUI e c. flenemduaw Abb. 11. Lageplan der Quellfassung der János-Quelle bei Gyenesdiás