Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

9. szám - Dr. Aujeszky László: A levegőfajták hidrológiai jelentősége

Hidrológiai Közlöny 1965. 10. sz. 430 HIDROMETEOROLÓGIA A levegőfajták hidrológiai jelentősége Dr. AUJESZKY LÁSZLÓ a fizikai tudományok kandidátusa A meteorológia történetének egyik legfontosabb eseménye a levegőfajták létének és tulajdonságainak felismerése volt. Kereken négy évtizeddel ezelőtt a norvég meteorológiai iskola kiváló exponensei (a két Bjerknes, T. Bergeron és H. Solberg) az akkori időkben példátlanul gazdagnak számító meteorológiai térképanyaguk alapján bebizonyították a következőket. A légkör legalsó tartománya, a troposzféra, fizikai szempontból nem egységes gáztömeg, hanem minden egyes napnak az időjárási térképén kijelölhetők bizonyos azonos időjárású területek, amelyeken a levegő állapota mindenütt ugyanolyan, amennyiben ezek a területek az egyik vagy másik jellegzetes levegőfajta uralma alatt állnak. Az egyes levegőfajták viszont lényegesen különböznek egymástól hőmérsékletükben, nedvességtartalmukban, a légáramlás természetében (egyes levegőfajtákban közel lamináris, más levegőfajtákban viszont közepes mértékben turbulens vagy erősen turbulens jellegűek a légáramlások), továbbá szennvezettségi állapotukban, fényátbocsátóképességükben, legfőképpen pedig a függőleges mentén fennálló hőmérsékleti különbségek (úgynevezett függőleges hőmérsékleti gradiens) nagy vagy kicsiny voltában. A Magyarországon és általában Európa területén előforduló legfontosabb levegőfajták a következők : 1. Szubtrópusi eredetű levegőfajta: ebben a levegőfajtában a hőmérséklet a naptári időpontnak megfelelő normális értékeknél 5—10 fokkal magasabb, az éjszakai hőmérséklet pedig még a levegőfajtában magában előforduló nappali hőmérséklethez képest is rendkívül enyhe (a napszakos hőingadozás értéke csekély) ; úgy az abszolút vízgőztartalom, mint a viszonylagos vízgőztartalom is igen jelentékeny ; az elpárolgás napközben is aránylag csekély, éjszaka pedig úgyszólván teljesen szünetel ; a napsugárzás és az égboltsugárzás gyenge, és főképp az ibolyántúli összetevő kevés benne ; a levegő igen szennyezett, átlátszósága kedvezőtlen ; éjszaka könnyen képződik ebben a levegőfajtában köd és ez a köd télen egész napon át is meg szokott maradni ; a függőleges hőmérsékleti gradiens értéke csekély ; a levegő mozgásai aránylag csekély turbulencia mellett mennek végbe. 2. Szárazföldi eredetű meleg levegőfajta : csakis a nyári hónapokban lép fel. Számos tulajdonsága hasonlít a szubtrópusi levegő sajátságaihoz, de vízgőztartalma kisebb. Felhő éjjel alig van benne, nappal azonban magasranyúló gomolyfelhő-oszlopok keletkezhetnek benne. Mozgásai turbulens jellegűek. 3. Földközi-tengeri eredetű enyhe levegőfajta : tulajdonságai sok tekintetben hasonlítanak a szubtrópusi levegőéhez, de nem olyan éles mértékben jelentkeznek. Ez a levegőfajta nálunk csak ősztől tavaszig fordul elő gyakrabban. 4. Atlanti-óceáni eredetű enyhe levegőfajta: többnyire szintén csak a hideg félév folyamán jut el Magyarországra. Tulajdonságai közel állnak a földközi-tengeri levegőhöz, de az évszakhoz képest nem annyira meleg. Igen nagy abszolút vízgőztartalom és viszonylagos vízgőztartalom jellemzi. Mozgásai kevéssé turbulensek. 5. Szárazföldi mérsékelt levegőfajta: egész esztendőn át meglehetősen gyakran előfordul. Tulajdonságai nyáron nagyjában hasonlók a szárazföldi meleg levegőfajtához, de hőmérséklete nem olyan szélsőséges ; télen pedig hasonlók a 7. pontban ismertetendő szárazföldi hideg levegőfajtához, de hőmérsékleti tulajdonságai ekkor is letompítva jelentkeznek. 6. Atlanti-óceáni mérsékelt levegőfajta : ugyanolyan viszonyban van az atlanti-óceáni enyhe és atlanti-óceáni hideg levegőfajtákhoz, mint a szárazföldi mérsékelt levegőfajta a másik két szárazföldi levegőfajtához : a két atlanti levegőfajtával minőségileg megegyező tulajdonságai vannak, de kevésbé szélsőséges értékekkel. Magyarországon ez a levegőfajta fordul elő leggyakrabban. 7. Szárazföldi eredetű hideg levegőfajta: csak az év hideg hónapjaiban lép fel, olyankor, amikor a kelet-európai síkságot nagy vastagságú hótakaró borítja. Jellemző tulajdonságai az abszolút és a viszonylagos vízgőztartalom csekély volta, a nagyon alacsony hőmérsékletű lepelfelhők jelenléte, valamint — ha nálunk is van vastagabb hótakaró — a szélsőségesen nagy téli hideg bekövetkezése. Hozzánk érkezésekor többnyire erősen turbulens módon mozog, néhány napon belül azonban elveszti turbulens jellegét. 8. Atlanti-óceáni eredetű hideg levegőfajta : az esztendő minden részében érkezik Magyarországra, de hőmérsékletileg különösen élesen elkülönül a többi levegőfajtától a június elejétől szeptember közepéig terjedő időszakban, amikor fellépése 10—15 fokos lehűlést szokott előidézni. Jellemző tulajdonságai a közepes abszolút, de igen jelentékeny viszonylagos vízgőztartalom, az erőteljes turbulencia, oszlopalakú gomolyfelhők keletkezése, és (előnyomulása közben) a záporok és zivatarok kialakulása. 9. Sarkvidéki eredetű hideg levegőfajta: július és augusztus kivételével az évnek minden hónapjában gyakran léphet fel. Jellemző tulajdonságai a szokatlanul erős mértékű éjszakai lehűlés, a levegő nagyfokú tisztasága, a jó sugárátbocsátás, igen csekély abszolút és közepes mértékű viszonylagos vízgőztartalom. Turbulencia szempontjából úgy viselkedik, mint a 7. alatti szárazföldi hideg levegőfajta.