Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
9. szám - Dr. Molnár Béla: Ősvízrajzi vizsgálatok a Dél-Tiszántúlon
402 Hidrológiai Közlöny 1965. 9. sz. Molnár B.: ösvizrajzi vizsgálatok a jellemző. Az 1697 m-ből származó erősen meszes középszemű homokban a piroxén és a klorit mennyisége is csökken. A gránát mennyisége viszont eléri az 50,3%-ot. A legmélyebbről 1785 m-ből származó középszemű homokmintának az összetétele hasonló az 1000 m-ből előkerült mintáéval, tehát Ny-i származású. Ezt megerősíti még az is, hogy azok összetételéhez hasonlóan a kalcitdolomit mennyisége itt is nagyobb [12]. Szeged környékén tehát a lehordási-terület és irány a felső pannon és legfelső pliocén (levantei) folyamán is többször változik. 190 m mélységig a korábbi, és a jelenlegi vizsgálatok alapján úgy látszik, hogy tisza-vidéki üledékek települnek, két eolikus dunai származású közbetelepüléssel [10, 14]. 190 m mélységtől 1780 m-ig az előző rétegektől eltérő, de nem egységes összetétel található. A nagyobb klorit tartalmú üledékek valószínűleg Ny-ról származnak, ezekhez hasonló nehézásványösszetételű üledékek ugyanis nyugatabbról az üllési fúrásokból kerültek elő [12]. A 2. ábrán ezeket az üledékeket „Ny" betűvel jelöltük. A gránátban, piroxénben és barna amfibólban gazdagabb üledékek részben É-ról, részben K-ről származnak. Északon Sándorfalva és Szentes környékén, K-es pedig Makón, Apátfalván és Battonyán találkozunk ilyen összetétellel. Ezeket az üledékeket a 2. ábrán „E" és „K" betűkkel jelöltük. Ezek a változások kéregmozgási okokra vezethetők vissza. Ismeretes, hogy Szeged környéke a pleisztocén előtt és után is erősebben süllyedt még a vele szomszédos területeknél is [4, 5, 6]. Az itt található üledékek lehordási irányai, illetve területei pedig attól függhettek, hogy a távolabbi környéken a nyugati, keleti, vagy északi területek egymáshoz viszonyítva milyen mértékben sülylyedtek, vagy emelkedtek ki. A három irányból erre a területre jutó pleisztocénnél idősebb hordalékok (törmelékkúpok) a pleisztocén üledékekhez hasonlóan újjszerűen kapcsolódnak és ékelődnek ki egymásban. Szegedtől K-re Apátfalvárói vizsgáltunk fúrásanyagot. A zavartabb öblítéses mintavétel miatt itt már csak nagyobbvonalú elhatárolásokat lehetett tenni. A fontosabb különbségek azonban — az eddigi vizsgálatokhoz hasonlóan — még így is jól meghatározhatók. A 197—250 m és 259—264 m mélységekből származó középszemű homokminták a Maros folyó hordalékai. Jellemzi ezeket az igen magas monoklin piroxén (uralkodólag augit), barna amfiból és hipersztén tartalom. A 368—370 m-ből származó szintén középszemű homokban az előző ásványok mellett a metamorf ásványok szerepe valamivel jelentősebb lesz. Az aktinolit-tremolit 1,6%-kal, a disztén 2,8%-kal jelenik meg. A hipersztén viszont 2,7%-ra csökken. A szelvény következő fúrása a magyarcsanádi. Ebből a fúrásból 272 m mélységig szintén tiszavízvidéki marosi származású üledékek kerültek elő. A 2. ábrán jól látható, hogy eddig a mélységig a hipersztén, az egyéb piroxén és barna amfiból milyen jelentős százalékban szerepel. DNY II. ÉK PUS1TAS10LL0S [m] -1000-1500 rvjj'.r ^i j m CSANADAPACA II. 3. ábra. Fúrások szelvényei A jelmagyarázat a 2. ábráéval azonos ®ueypa 3. Pa3pe3bi öypoeux CKsaotaiH. 06o3HaieHun maKiie 3ice, KÜK na (puaype 2 Fig. 3. Borehole profiles Notations as in Fig. 2. Ettől a mélységtől lefelé a hipersztén vagy teljesen eltűnik, vagy szerepe jelentéktelen mennyiségre csökken (2. ábra és 1. táblázat). Kisebb lesz az egyéb piroxén és a barna amfiból mennyisége is. A magnetit, gránát, klorit és több metamorf ásvány is nagyobb százalékban lép fel. A kékeszöld-amfiból hornblende) mennyisége továbbra is hasonló százalékú. A Magyarcsanádtól kissé ÉK-re levő mezőhegyesi fúrásban még nagyobb mélységig 328 m-ig volt marosi származású üledék. Tehát itt is a hipersztén, monoklin piroxén, amely uralkodólag augitot jelent és a barna amfiból szerepe fontos. 328 m-től a hipersztén jelentősége csökken. A legmélyebbről származó minta a mezőhegyesi (M-l) szénhidrogénkutató fúrásból származik. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt laboratóriumi vizsgálatai szerint Mezőhegyesen ebben a mélységben van az alsó és felső pannon határa [15]. A nehézásvány-összetételben szintén lényeges változás következik be ebben a mélységben. A 787— 792 m-ből előkerült finomszemű homoknak piroxén és amfiból tartalma az eddigi mintákéval szemben csekély, viszont igen jelentős a klorit tartalma (52,6%). Az I. szelvény (2. ábra) legkeletibb fúrása a battonyai. Ezen a területen csak kis mélységű artézi kutak készültek, így a szénhidrogénkutató fúrások mintái és ezek között nagy távolságon belül nem rendelkezünk anyaggal. A 107 m mélységű artézi kútból végig marosi származású üledékek kerültek elő. Érdekes, hogy az ásványok itt voltak a legrosszabb megtartásúak és legmállottabbak. A következő minta már a Battonya-K 1 szénhidrogénkutató fúrásból 774 m-ből,
