Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

9. szám - Egyesületi és műszaki hírek

396 Hidrológiai Közlöny 1965. 9. sz. Szesztay K.: A hidrológiai észlelőhálózat tervezése Datensammlungs-Programms muss man sich (1) mit dem Netz der Stationen bestandigen Charakters (zuerst einzeln als Faktorén und sodann summiert), (2) mit dem Netz der provisorischen (5—10 jahrlich an anderen Stellen aufgestellten) Stationen, (3) mit der Ergánzungs­datensammlung und (4) mit den Fragen der Instand­haltung und der Datenbearbeitung befassen. Wáhrend Untersuchung der relativen Grösse der für die Inevidenzhaltung einzelner hydrologischer Fak­torén aufzuwendenden Kosten, der zweckmassigen Masse der Zahl der bestandigen und provisorischen Stationen und sonstiger Fragen des Netz-Entwurfs, wird auf Schritt und Tritt die Kenntnis des Zusammenhanges zwischen der Stations-Dichte und der Genauigkeit der Evidenzführung benötigt. Dieser Zusammenhang muss für jeden einzelnen Faktor separat festgestellt werden (Abb. 6) und dieser ándert sich je nach der Grösse des untersuchten Gebietes und der Dauer der Periode ( Abb. 1 und 2). Auf Gebirgsgegenden werden - ansonsten zwischen gleichen Verhaltnissen — imallgemeinendichtere Stationsnetze benötigt als im Flachland (Abb. 3). In einigen Falién kann auch die Inbetrachtnahme der sich in der Ausgestaltung der Erscheinung meldenden perio­dischen Ánderungen notwendig sein ( Abb. 4). Wenn die Verallgenieinerung des Gebietes mit der Heranziehung mehrerer benachbarten Stationen geschieht, so kann die erreichte Genauigkeit mit der Zahl der in Betracht kommenden Stationen anfangs schnell, spáter in immer kleinerem Masse erhöht werden ( Abb. 5). In Gebirgsgegenden ist in der Gebietsverallgemeine­rung der Daten, meistens die Höhe über dem Meeres­spiegel der wichtigste Stützpunkt. Es ist zweckmássig, die Stationen bestandigen Charakters an den die durch­schnittlichen Verhaltnisse der die einzelnen Höhenzo­nen charakterisierenden Orten aufzustellen, wáhrend die provisorischen Stationen zur Erschliessung der Masse der durch die örtlichen Faktorén verursachten Abwei­chungen gut veíwendet werden können. Bei Voran­meldungen und für andere Aufgaben entspricht bei der Verwendung der Datensammlungsergebnisse, anstatt der effektíven Gebiets-Durchschnittswerte, meistens eine beliebige damit eindeutig in Verbindung stehende Kennziffer. Die Entwicklung der Hydrologie erwünscht eine immer enger werdende Zusammenstimmung der Daten­sammlung und der Forschungen. In der umfassenden Wasservorratsbewirtschaftung wird die hydrologische Datensammlung zur organischen Ingradienz der For­schung und die hydrologische Forschung zur unmittel­baren Fortsetzung der Datensammlung. A Coshocton-i (USA) kísérleti vízgyűjtőterület Az USA Talajvédelmi Szolgálata 1935 és 1950 kö­zött létesített Ohió államban Coshocton közelében olyan kísérleti vízgyűjtőterületet, amelynek célja volt a talajművelés befolyásának vizsgálata a kis vízgyűjtő­területek vízháztartására. A vízgyűjtőn 1937-ben indult meg a vízháztartási elemek mérése és 1962-ben jelent meg az Egyesült Államok Földművelésügyi Miniszté­riumának kiadásában a vízgyűjtőterületen 1937 ós 1957 között gyűjtött adatok részletes értékelése. Ez az ismertetés e jelentós alapján készült. A teljes kísérleti terület 4,24 km 2 kiterjedésű, dombos, különböző művelésű. A jobb értékelhetőség érdekében a terület vizsgált részét 5 fő- és ezen belül 21 mellékvízgyűjtőre osztották. A fő vízgyűjtőkről lefolyó vizet folyamatosan mérték mérőbukók segít­ségével. A mellékvízgyűjtők lefolyási szelvényében nem volt folyamatos lefolyásészlelés. A párolgást három BPI típusú liziméterrel mérték. Csapadékot és hőmérsékleti értékeket csupán a központi meteorológiai állomáson mértek. A hó meny­nyiségét ós víztartalmát is itt határozták meg. Tájékoz­tatásul néhány adatot közlünk a terület meteorológiai jellemzőiből. Az I. táblázat tartalmazza a terület havi középhőmérsékleti értékeit. A területhez tartozó mete­orológiai állomáson az évi középhőmérséklet 20 évi átlaga 10,5 C° volt. Legkorábban október 2-án, leg­későbben pedig május 12-én tapasztaltak fagyot. A te­rület átlagos évi csapadéka 1938—57 között 969 mm. I. táblázat Havi középhőmérséklet (1938—57) C° Hónapok I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII. —2,2 —1,1 2,8 9,5 15,0 20,5 22,8 21,7 17,8 12,2 4,4 —0,6 A meteorológiai állomáson mérték még a levegő relatív nedvességtartalmát, valamint a szól irányát és sebességét. A kísérleti munka célját szem előtt tartva, minden évben gondosan feltérképezték a terület művelési viszonyát. Az öt fő vízgyűjtő terület kiterjedését és 1957. évi művelési állapotát tartalmazza a II. táb­lázat. II. táblázat A víz­gyűjtő jele Területe (ha) Átl. esése (%) A lefolyási hossz (m) A vízfolyás jellemzése 1 Erdő Művelési visz Szántó onyok (1957) Rét, leg. Egyéb % 169 11,7 15,7 580 idősz. 11,7 69,0 13,4 5,9 172 17,4 22,8 640 idősz. 100,0 — — — 177 30,6 15,7 850 idősz. 9,8 34,5 49,5 6,2 183 30,1 14,8 1030 idősz. 13,8 59,4 26,8 — 196 122,6 14,0 1600 állandó 27,7 38,6 30,5 3,2 A 172 sz. terület érdekessége, hogy a megfigyelés 20 éve során művelése jelentősen megváltozott. 1937-ben a terület fele részben legelő volt, 20%-át pedig nem művelték. A megfigvelés ideje alatt a 172 sz. területet teljes egészében erdősítették, így megfigyelhették a víz­járás elemeinek változását az erdősítés következtében. A 20 évi munkát összefoglaló értékelés hasznos adatokat tartalmaz a rövid idejű csapadékok heves­ségének, időtartamának ós gyakoriságának összefüg­géséről, valamint a vízháztartási elemekről. A coshoctoni kísérleti telep a leghosszabb meg­figvelési idővel rendelkező kis kiterjedésű mintavíz­gyűjtőterület, amelynek adatai némi megfontolással Közép-Európában is hasznosíthatók. Wisnovszky Iván

Next

/
Thumbnails
Contents