Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

9. szám - Dr. Molnár Béla: Ősvízrajzi vizsgálatok a Dél-Tiszántúlon

Hidrológiai Közlöny 1965. 8. sz. 397 Ősvízrajzi vizsgálatok a Dél-Tiszántúlon Dr. MOLNÁR BÉLA* A Dél-Tiszántúl földtani felépítésére jellemző, hogy DK felől az ország területére egy magasabb szerkezeti helyzetű epi-mezozonás kristályos pala és gránit vonulat nyúlik be. E magasabb szerkezeti területtől távolodva, ezek a rétegek minden irányban mélyebb helyzetbe kerülnek. Északra és K-felé a „szegedi medencében" már a fiatal harmadkori rétegek nagy vastagságával kitöltött medencéit találjuk [2, 5, 6, 7]. Az országhatárral párhuzamos jellegű déli területen az utolsó tengeri képződményeket a pannóniai rétegek jelentik. Ezek vastagsága Battonya, Mezőhegyes területén 500—600 m, Tótkomlós, Pusztaszőllős, Csanádapáca, Ferencszállás és Szeged környékén pedig 1000 m-nél is vastagabb [1, 5, 6, 7, 15]. A tenger visszahúzódása után a terület földtani fejlődésében a tavi, folyóvízi és szárazföldi szakaszok követik illetve váltogatják egymást [3, 18, 19, 22, 23]. A pannon után következő legfelső pliocén (levantei) rétegek kifejlődésére a gyorsan változó fácies és a nagyobb vastagságbeli különbségek a jellemzők. Széles M. vizsgálatai szerint ezek uralkodólag tarka agyagból és finomhomokos agyagból állanak. Kifejlődésük szerinte Battonya környékén 190—450 m, Mezőhegyes területén 80—500 m, Ferencszálláson 95—850 m, Sándorfalván 125—980 m, Üllésen 75—650 m körüli mélységhatárok között váltakozik. Sümeghy J. szerint a legfelső pliocénben (levanteiben) és az idősebb pleisztocénben az alföldi Maros rakja üledékeit a területre. A felső pleisztocén és holocén folyamán pedig az erdélyi Maros építi törmelékkúpját [19]. Ennek üledékei az országhatártól — ahol még a kavics is jelentős mennyiségben szerepel — Ny-felé fokozatosan finomodnak, majd a Tisza-völgyben a tiszai lerakódások között kiékelődnek [8, 9, 20], A Tisza vonalában Szeged környékén a legfelső pliocén (levantei) és valószínűleg még az idősebb pleisztocén folyamán is az ős Duna (Tisza) rakta le hordalékát. Ettől kezdve pedig uralkodólag a mai tiszai üledékeket találjuk meg [4, 9, 10, 16, 20]. E fejlődéstörténet igen sokoldalú faunisztikai, üledékföldtani, morfológiai és egyéb kutatások alapján vált ismertté [3, 16, 18, 23]. Mind ez ideig azonban a vizsgálatok nem terjedtek ki a területen található, és ma már elég sok fúrásból előkerült homoküledékek nehézásvány-összetétel vizsgálataira, pedig velük a helyes paleohidrográfiai kép és fejlődéstörténet kialakításához értékes adatokat kaphatunk. A korábbi vizsgálatok már bemutatták a magyarországi folyók recens homoküledékeinek nehézásvány-összetételét [13]. Ezek ismeretében most össze lehetett hasonlítani a fosszilis folyóvízi, illetve tavi és tengeri üledékek összetételét, amelyekből azután lehordási terület, tehát ősvízrajzi változásokat állapíthattunk meg. * Szegedi József A. Tudományegyetem Földtani Intézet. A feldolgozott fúrások eredményeit szelvényekben csoportosítottuk (2. és 3. ábra). A szelvények helyszínrajza az 1. ábrán látható. A legnyugatibb területről vizsgált fúrás a szegedi volt. Szegedről eddig is ismert a városi fürdő öblítéses fúrásanyagának nehézásvány-vizsgálata [10, 21]. Itt 170 m mélységig tisza-vízvidéki és dunai származású eolikus rétegek váltakozva települnek. A nagyobb mélységre vonatkozóan azonban — a zavart öblítéses fúrásanyag miatt — csak annyit lehetett megállapítani, hogy az előző rétegektől eltérő összetétel található, és valószínűleg ezek is duna-vízvidéki származásúak. Az utóbbi években Szegeden több artézi kutat mélyítettek. Ezek egy részénél magmintákat is vettek. Ennek az anyagnak feldolgozásával most részletesebb lehordási területváltozásokra és irányokra lehetett következtetni. A legkisebb 190—192 m mélységből vizsgált szegedi minta a Csongrádi sugárút melletti fúrásból származik. Ez a fúrás a már ismert városi fürdő fúrástól 2 km-re É-ra található, és itt ebben a mélységben — tehát 20 m-rel mélyebben is jellegzetesen tisza-vízvidéki üledékek települnek (2. ábra és 1. táblázat). A grafikonon feltüntetett 10 ásvány csoportból azokat, amelyek egyes esetekben 1%-nál kisebb mennyiségben szerepelnek, nem ábrázoltuk, a táblázatban azonban ezek is megtalálhatók. A 190—192 m mélységből származó mintában a hipersztén eléri a 8,5%-ot, a monoklin piroxén, amely itt uralkodólag augitot jelent, közel 13,0%kal, és a barna amfiból 6,0%-kal szerepel. Ezek a tulajdonságok mind tisza-vízvidéki jelleget bizonyítanak [13]. A következő minta ugyanerről a helyről, de a 3-as artézi kútból származik (2. ábra és 1. táblázat). A 267—269 m-ből előkerült középszemű homok nehézásvány-összetétele még tiszavízvidéki sajátságokat is mutat : pl. a hipersztén 2,2%-ban jelenik meg. A 32,8% gránát-tartalom azonban már átmenetet jelent a duna-vízvidéki üledékek felé [13]. A 2-es kútból 324—327 m mélységből származó aprószemű homokban a Pusztaszőllos s Csanadapaca Sándorfalva o 'Ül/és SZEGED ° HÓDMEZŐVÁSÁRHELY Mezőhegyes Q J -Jr Xpátfalva 0 5 10 15 20 25km i—t 1. ábra. A szelvények helyszínrajza Ouzypa 1. rijian pacnoAOJiceHUH pa3pe3oe Fig. 1. Location of profiles