Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

8. szám - Schmieder Antal: A rétegvíz utánpótlódás mennyiségi vizsgálata a Mátra- és Bükkalján

366 Hidrológiai Közlöny 1965. 8. sz. Schmieder A.: A rétegvíz utánpótlódás vizsgálata 60, 63, 69, 71, 72, 74, 75, 76, 80, 81, 85] meghatározott vízföldtani adottságok mellett reálisak lehetnek, azonban e konkrét vízföldtani adottságok esetében állást foglalni egyik vagy másik elmélet általános érvénye mellett, csak sokrétű mérésadatra támaszkodva lehet teljes indukciós bizonyítással. Ennek megfelelően a mátra- és bükkaljai területek rétegvíz utánpótlódási lehetőségének és mennyiségének meghatározása is csak komplex vizsgálattal és teljes indukciós bizonyítással fogadható el. E vizsgálatra elfogadott módszerünk nincs, tehát a módszert az adott lehetőségeinkhez alkalmazkodva kell megválasztanunk. Kiindulásul kíséreljük meg a rétegvíz utánpótlódásának lehetőségét valószínűsíteni egyrészt vízháztartási vizsgálattal, másrészt a vízföldtani felépítés alapján. 2.3.1. A rétgevíz vtánpótlódásánalc valószínűsége vízháztartási mérleg alapján A mátraaljai és bükkaljai területeket hidrológiai vonatkozásban É-on a Mátra és a Bükk vízválasztó vonala, Ny-on a Zagyva, K-en a Sajó határolja. A vízválasztókon belül lehullott csapadék (1. ábra) egy része a Sajóval és Zagyvával határolt területen belül D—DK-i irányba folyik le. A lefolyó csapadékvíz É-ról D felé haladva először a Mátra andezittömegét és a Bükk karsztos üledékeit, majd a hegylábaknál a törmelékkúpokkal tarkított negyedkori üledékeket érinti. A Zagyva és a Sajó közötti területet számos állandó és időszakos vízfolyás szeli keresztül (1. ábra), ami a csapadékvizet végső soron a Tiszába szállítja. A lehatárolt vízgyűjtőtéren belül a lehullott csapadék sokévi átlaga (Cs), a lefolyás (L), a párolgás (P) és a beszivárgás (B) között általános vízháztartási egyenlet írható fel. Cs = L + P + B Az egyenlet megoldása az egyes tényezők számbavételével történik. Az Országos Meteorológiai Intézet Magyarország Éghajlati Atlasza [40] alapján megállapítható, hogy az 50 éves csapadékátlag izohiétái 750—550 mm/év közötti változást mutatnak. Az átlagos csapadékmennyiség 570 mm/év. A magasabb érték a hegyekben, a kisebb érték a hegylábaknál adódik. A hegylábaktól az Alföld belseje felé haladva, a lehullott csapadékátlag 500 mm/év-re csökken. A terület évi középhőmérséklete [40] 9,5 C°. Az évi területi párolgás átlaga [77] 500 mm/év. A csapadék és a területi párolgás sokévi átlagának különbsége tehát 70 mm. Cs —P = L + B =70 mm. A lefolyás sokévi átlaga [39] 2,2 l/sec-km

2, ami 70 mm/év csapadékmagasságnak felel meg. A vizsgált zárt vízgyűjtőtérre egy teljes hidrológiai évre számítva tehát a területi párolgás és a felszíni lefolyás a területre érkező csapadékkal egyensúlyt tart. A vízmérleg alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a vizsgált területen egy hidrológiai évre vonatkoztatva felszínalatti víztározódás nem jöhet létre, tehát a vizsgált területről rétegvíz utánpótlódás nem történhet. A számítás lokálisan Ubell K. [81] regionális vizsgálatait igazolja, amit azonban a természetes településben végzett megfigyelésekkel nem tudunk összhangba hozni. A hazai talajvízszintészlelési adatok tanúsága szerint [79] talaj vízutánpótlódás a téli félévben (november—május között) történik, a téli félév vízmérlege [40, 77, 39, 24] és a 4. ábra szerint: 1. táblázat A téli félév vízmérlege Taönuqa 7. Bodnuü Gajianc 3UMttezo nonyzodun Tabelle 1. Wasserbilanz des Winterhalbjahres Hónap Csapadékmennyiség Lefolyás Hőmérséklet Párolgás Beszivárgás Hónap [mm] [mm] t [C°] [mm] [mm] XI XII 56 5 + 4,0 10 100 XI XII 45 5 + 0,0 7 100 I 32 6 — 2,5 8 100 II 33 8 — 0,5 10 100 III IV V 36 10 + 5,5 24 100 III IV V 48 9 + 11,0 49 100 III IV V 250 43 — 108 100 Az 1. táblázat adatai alapján a téli félév vízmérlege is Cs = L + P + B = 43 + 108 -f 100 = 251 mm teljes egyensúlyt mutat. Ez a nagymértékű egyezés természetesen annak a következménye, hogy a területi párolgást a vízmérleg alapján a területre érkező és lefolyó vízmennyiségek különbözőségéből határozták meg [77], ezért a vízmérlegből a területi párolgás bizonytalansága miatt a talajvíz utónpótlódásra nem lehet következtetni. A vízmérleg csak akkor adna reális képet, ha a lefolyáshoz és a beszivárgáshoz hasonlóan a talajvíztükör párolgását is mérni lehetne. A beszivárgásról a téli félévben a megfigyelő kúthálózat csak a talajvíz helyi készletváltozására ad tájékoztatást, arról azonban nem kapunk információt, hogy a vizsgált időszakban mekkora készlet szivárgott el. Ezt a mennyiséget — mivel nem mérhető — a vízmérleg csak a párolgási veszteségben fejezheti ki anélkül, hogy ismereteink lennének arról, hogy a területi párolgásban a felszínalatti rétegekben tározódott vízmennyiség milyen arányban szerepel. A vizsgálat tanúsága szerint megállapítható, hogy : a vízmérleg adatai alapján sem a téli féléves beszivárgó csapadékmennyiségből, sem a teljes évi