Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

7. szám - Kiss László: Kutak nyugalmi vízszintjének kérdései

322 Hidrológiai Közlöny 1965. 7. sz. Beszámoló Kutak nyugalmi vízszintjének kérdései KISS LÁSZLÓ » Víztartó rétegek számos jellemzője a gyakor­latban az azokra telepített fúrt kutak adatai segít­ségével határozható meg. Ezen értékek közül egyik legjelentősebb a nyugalmi vízszint. A kutakban mért nyugalmi vízszintek összehasonlításából, egy­nástiDz való viszonyításából a rétegek számos esetben azonosíthatók, áramlási irányok, sőt sebességek állapíthatók meg, két, vagy több kút összefüggése, egymásrahatása, a réteg utánpótló­dás viszonyai vizsgálhatók. A nyugalmi vízszint már csak azért is az egyik legértékesebb adat, mert amíg a vízhozam, vízszint adatok érzékenyen reagálnak a kútszűrő­ben és a rétegben végbemenő fizikai változásokra, addig a nyugalmi vízszint mind erre érzéketlen. A vízadóképesség tehát időben változik, a kút elöregedés folyamatát követi, a nyugalmi vízszint azonban nem. Mindezek természetesen csak nyomás alatti rétegvizekre vonatkoznak, nyílt tükrű vizek esetében a vízszint ingadozik (amely egyéb ténye­zők hatására jön létre). Vizsgáljuk meg most szabatosan a nyugalmi vízszint fogalmát. A rétegben uralkodó viszo­nyokra a Bernoulli-egyenlet alkalmazható. Az egyenlet nyomásmagasság tagja felel meg a nyu­galmi víszint fogalmának. A kifejezésben — mint ismeretes — a p nyomás és a y fajsúly hányadosa szerepel. Ez valóban hosszúság dimenziójú és a nyugalmi vízszint értékét is m-ben adjuk meg. Mégis itt támadható meg a nyugalmi vízszint fogalma, mivel a gyakorlatban a y értékét minden esetben a 4 C°-ú ideális tiszta víz fajsúlyával he­lyettesítjük. Ilyen víz pedig mélységi vizeink kö­zött nem fordul elő. Elöljáróban megállapíthatjuk, hogy a nyugalmi vízszint egy téves helyettesítésből származó, valójában egy legkevésbé sem szabatos, fizikailag semmit nem jellemző mennyiség. A furatban levő vízoszlopot, amelynek felső végét nevezzük nyugalmi vízszintnek, a rétegben uralkodó nyomás — a p — tartja helyzetében. A vízoszlop hossza pedig nyilvánvalóan attól függ, hogy milyen a súlya, illetve fajsúlya. A kútban levő vízoszlop fajsúlyát az alábbiak befolyásolják : 1. a víz hőmérséklete, 2. hordalékossága, 3. gázos volta, 4. kémiai összetétele, 5. összenyomódása, sűrűségváltozása. A felsoroltak közül a kémiai összetételből eredő fajsúlyeltolódás gyakorlatilag elhanyagolható. A hor­dalékosságból és a gáztartalomból eredő hiba kikü­szöbölhető azáltal, hogy a nyugalmi vízszint bevárásával hosszabb ideig tartjuk nyugalomban a kutat, ezáltal a hordalék leülepszik, a gázképződés pedig megszűnik. A víz összenyomódásából eredő hiba csak a na­gyobbmélységű kutaknál jelentkezhet és ott sem számottevő mértékben. * É.M. Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. A hőmérséklet okozta fajsúlyváltozásból eredő hiba azonban már jelentős. Tanulmányomban ezzel foglalkozom és az egyéb tényezőket elhanyago­lom. A vízfajsúly változása az alábbi függvénnyel jellemezhető : y = f (t) A függvény harmadfokú parabolával kielégítő pontossággal jellemezhető : y = aí 3 -f bt 2 + ot + d A függvény együtthatói : a = +0,0000187, b = —0,0063, c = +0,0295, d = +1000. A gyakorlatban a furat vízoszlopának hőmér­séklete nem 4 C°, hanem a vízföldtani adottságok és a geotermikus gradiens függvényében a mélység­gel változó. Különösen nagy a változás a vízfelszín és a fakadási szint hőmérséklete között, ha a nyu­galmi vízszint beállítása érdekében a vízoszlop nyugalomba jut és a lehűlés folyamata a furat hosszá­ban bekövetkezik. A furat szelvényében előálló hőmérsékletváltozásra felírhatjuk, hogy t = f (x) A hőmérsékleteloszlást a furatban lineárisnak tekinthetjük. Ott ahol mások a hűlési viszonyok, törés van. A töréspontok között felírhatjuk, hogy a hőmérsékleteloszlás függvénye : y = mx + b, vagyis az 1. ábra jelölése szerint t = t 0+ t-^x « x t,[c°] ^ l X \ w t \ l t, \ .Mélység , r \ 1. ábra. A hőmérsékleteloszlás a mélység függvényében <t>uzypa 1. npednojiaeaeMoe pacnpedejieHue meMnepa­mypu e 3aeucuM0cmu om ZAyöuHu Abb. 1. Vorausgesetzte Temperaturverteilung in Ab­hángigkeit von der Tiefe

Next

/
Thumbnails
Contents