Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

7. szám - Michel Batisse: A hidrológiai tudományos kutatás világméretű programja

Batisse, M.: A hidrológiai kutatás programja Hidrológiai Közlöny 1965. 7. sz. 291 dőszakra vonatkozó észlelési adatok hiányoznak és igen ke veset tudunk még a klímaváltozások és a vízmozgások törvényeiről. A felszínalatti víztartalékok sokkal nagyobbak, mint a felszíniek, de mivel láthatatlanok, hajlamosak vagyunk arra, hogy alábecsüljük azokat. Életbevágóan fontos, hogy kihasználjuk ezeket a felszínalatti tartalékokat, de nem vaktában vagy találomra. Honnan származik az a víz, amit egyik vagy másik felszínalatti víztároló rétegben („aquifers") találunk? Hogyan mozog ez a víz ? Hogyan újul meg ez a víz ? Valamely felszínalatti rétegben elhelyezkedő víz kora — az az idő, amióta a víz ott van — néhány hét és néhány, ezer év között változhat. Egyes rétegekben az elhelyezkedő víz teljesen „foszilis" is lehet, és éppenséggel sohasem újul meg. Milyen hatásai lesznek a jövőben a vízhozamra és a vízszintre, ha ezt a vizet felhasználjuk ? Melyek a hidrogeológia törvényei ? A legutóbbi években mutatkozó hatalmas előrehaladás ellenére ezekre a kérdésekre még mindig nem kaptunk kielégítő választ. A felszínalatti természetes tározókban a víz tárolása — párolgástól és hordaléklerakódástól mentesen, ami a felszíni gátaknál problémákat okozhat — a készletek kiszivattyúzása, vagy éppen feltöltése, ha a készlet kimerülne, — mindezek a kérdések figyelemre méltó lehetőségekkel teli, tág működési területet kínálnak a mérnökök számára. De ennek a tevékenységnek a természetes folyamat törvényszerűségeinek szabatos ismeretén kell alapulnia, és a jelenlegi helyzetet tekintve, még csak most kezdjük sejteni és körvonalazni ezeket az ismereteket. Hasonló tudományos kutatási szükséglet mutatkozik a hidrológiának abban az ágában, amelyik a víz minőségével foglalkozik. A természetben nincsen olyan víz, mint amit a kémikusok tiszta víznek definiálnak, azaz ami tisztán hidrogénből és oxigénből áll. A folyók vize, a felszínalatti vizek, de még a csapadék-víz is mindig tartalmaz egyéb oldott és lebegő anyagokat, és ezek még akkor is ha kis mennyiségben vannak jelen, jelentős szerepet játszanak. Így pédául öntözés esetén minden csepp víz egy kevés sót is visz magával; a víz elpárolog, de a só visszamarad és fokozatosan megmérgezi a talajt és a növényeket. Általánosságban ma már tudjuk, hogyan hozható helyre ez a sófelhalmozódás átöblítéssel és lecsapolással. De számtalan kérdés még tisztázatlan, mégpedig az öntözésnek és lecsapolásnak a hatása a talajvíz minőségére, valamint a talajvíztükör szabályozásának lehetősége a növények gyökérzónája alatt, úgy hogy közben a felszínre vezetjük az öntözéshez szükséges vizet. Mi megy végbe a valóságban ebben a vékony talajrétegben, ami megőrzi a növényi élethez szükséges nedvességet ? Milyen formában, folyékony vagy pára alakban helyezkedik el a víz ebben a zónában ? Milyen erők hatnak a talajfajtától függően a vízre? Mennyi ideig marad ott ez az életet adó nedvesség? A talajról való párolgás és a növényzet transpirációja azt eredményezi, hogy a szárazföldekre hulló víznek több mint a fele közvetlenül visszajut a légkörbe. 1. kép. Az öntözés segítségével mintegy 250 000 acre sivár, kiszáradt területet tettek alkalmassá a mezőgazdasági termelésre Szudán déli részén. De itt is, mint a világon mindenütt, az öntözésnek a talajminőségre és a jelszínalatti vízkészletre gyakorolt hatásai még mindig számos megoldatlan kérdést vetnek fel. Hogyan játszódik le pontosan ez a jelenség ami a készlet óriási veszteségét okozza ? Milyen szerepet játszik például egy erdő valamely adott terület vízháztartásában ? Csupán úgy működik-e mint vízfogyasztó-mechanizmus, ami a fák abszorpciós és transpirációs tevékenységével felveszi és leadja a vizet és ezáltal csökkenti a lefolyást, amellyel a víz elérné a folyókat, vagy éppen ellenkezőleg, esetleg a víz lassú beszivárgását segíti elő a földbe, amelynek révén később felszínalatti vízkészletfelhalmozódás keletkezhet és ugyanakkor az eróziót is sikerül meggátolni ? Ezek azok a kérdések, amelyek még megoldásra várnak, mégpedig teljes részletességgel és mindazon esetekre vonatkozóan, amelyek a természetben előfordulnak ; a feleletet csak kiterjedt tudományos kutatási program végrehajtása segítségével találhatjuk meg. A tudomány sohasem fejlődik elzárkózottan. A hidrológusok közötti nemzetközi kapcsolatok fejlődése már önmagában is hatékony mód a hidrológia elősegítésére, éppen úgy, mint ahogy a fizikusok közötti nemzetközi együttműködés nagymértékben segíti a fizika fejlődését. A hidrológia esetében már maga a kutatás tárgya is nemzetközi jellegű. A folyók és a felszínalatti víztartalékok nem ismernek határokat.