Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

6. szám - Fázold Ádám–dr. Biró Zsigmond–Takács Sándor: A borsodsziráki talajvízdúsítással kapcsolatos vízvizsgálatok

Fázold Á.—Bíró Zs.—Takács S.: A Borsodsziráki Vízmű Hidrológiai Közlöny 1965. 6. sz. 279 A dúsítás első üteme második szakaszának beindulása után az oxigén fogyasztási átlag érték az 1—10. kútra emelkedett és tartósan meghaladta a 2 mg/l 0

2 értéket. Hogy a kutak vízének oxigén fogyasztása hosszabb ideig megengedhető érték fölött volt, annak okát a Bódva vízével, valamint az új medencék bekapcsolásával kell összefüggésbe hozni. A VIII. és IX. számú dúsítómedencék üzembelielyezése után napokon keresztül nem tudták ezen medencéket elegendő mértékig feltölteni az 1500 l/perces szivattyúval, mivel a szivattyúzott víz anélkül, hogy a medencék teljes szűrőfelületét fedte volna, beszivárgott. Ezen tény, valamint a Bódva vízének közel 5 mg/l-es oxigén fogyasztási értéke és a még laza állapotú, biológiai szűrőhártyával nem rendelkező szűrőréteg mind azt látszanak bizonyítani, hogy a kutak vízének a megengedettnél magasabb oxigén fogyasztási értéke a Bódva vízéből ered. A VIII. és IX. jelű medencék kéthetes üzemelése után a kutak oxigén fogyasztási értékének 2 mg/l érték alá süllyedése magyarázható lenne a biológiai szűrőhártya kialakulásával. Ennek azonban ellene szólnak a bakteriológiai eredmények. Erre vonatkozólag tehát még nyitott kérdéssel állunk szemben. Tisztázásához a további komplex vizsgálatok adhatnak majd választ. Keménység. Összkeménységi szempontból a Bódva vizének átlagos keménysége 13,6 nk°, a több mint egyéves vizsgálatok eredményei alapján. A dúsítás során összkeménységi szempontból lényeges változást tapasztaltunk a kutak vizében. Dúsítás kezdete előtt az 1—10. kutak átlagos összkeménysége 20,5 nk° volt. Ha a kutak átlagos keménységi értékeit külön-külön vesszük figyelembe, akkor azt tapasztaljuk, hogy az egyes kutak összkeménységi értékei az l.kúttól a 10. kútig fokozatosan emelkedtek. Amíg az l-es kútnál 14,8 nk° volt az összkeménvség, addig a 10-es kútnál már 27,5 nk°. A dúsítás beindulása után az l-es kút kivételével, melynél átlagértékben 0,5 nk°-kal emelkedett, a többi kilenc kútnál az összkeménység csökkent. Az 1—10. kútra számolva a dúsítás előtti 20,5 nk°-os átlagérték 17,1 nk°-ra csökkent. A csökkenés legmagasabb értékét a 8-as kútnál mértük : 7,7 nk°. Átlagértékben a 4-es kút vize közelítette meg legjobban a Bódva víz átlag keménységi értékét. A dúsítás első ütemének második szakaszában amikor a VIII. és IX. medencéket is üzembe helyezték, az összkeménységi érték még tovább csökkent. Átlagértékben : 16,2 nk°. Összkeménységi szempontból megállapíthatjuk, hogy a Bódva vizének hatására jelentős mértékű csökkenés tapasztalható. Az, hogy a VIII. és IX. medencék üzembehelyezése után még tovább csökkent a keménységi érték, arra enged következtetni, hogy a dúsító Bódva vize uralkodóvá válik a talajvízzel szemben. Ezt látszik bizonyítani az a tény is, hogy ha esetenként és kutanként különkülön vizsgáljuk a Bódva víz összkeménységi értékének függvényében a kutak összkeménységi értékének a változását, akkor bizonyos mértékű párhuzamosság tapasztalható, sőt a 7-es kútnál a 22,3 nk° összkeménységi érték a Bódva víz összkeménységi értékére csökkent több alkalommal is Lúgosság. A Bódva víz lúgossága a dúsítási időszak alatt 3,2—5,0 ml n.HCl/1 értékek között váltakozott. Az 1—10. kút lúgossági értékei a dúsítás előtt 4,1—5,4 ml n.HC1/1 érték között váltakoztak és az egyes kutak alkalinitási értékei — hasonlóan az összkeménységi értékhez — az l-es kúttól a 10-es kút felé haladva a kútszám növekedésével emelkedtek. Tekintettel arra, hogy a kutak lúgossági értékei a Bódva vizének lúgossági értékeitől lényeges különbséget nem mutattak, ezért ezen értékek összehasonlítása alapján megállapítások nehezebben tehetők. A lúgossági vizsgálatok során megfigyeltük, hogy a dúsítás beindulása után azon kutaknál, melyeknek lúgossági értékei magasabbak voltak mint a Bódva vizének lúgossági értéke, csökkenés mutatkozott. Ezen kutak lúgossága a dúsítás előtti értékre nem emelkedett vissza. Ez szintén azzal magyarázható, hogy a Bódva víz hatása a szűrőtalajtól függetlenül jelentkezik. Nitrát. Nitrát tartalom a kutak vizében nem jelentkezett — amint a Bódva vizében sem volt -— tehát nitrátot a talajból a dúsítóvíz nem oldott ki. Nitrit. Nitrit tartalom szempontjából a nitrát tartalomhoz hasonló a helyzet a dúsítás első ütemének első szakaszában. Az első ütem második szakaszában viszont a Bódva vízében november 6-án igen gyenge mennyiségű nitritet észleltünk és a nitrit november 7-én a 7-es kút vizéből is kimutatható volt. Minden valószínűség szerint a Bódva vizéből eredhetett, de figyelembe véve azt, hogy ezenkívül 1962 november hónapban még két esetben észleltünk nitritet a Bódva vizében, de a kutakban nem, ezért egyetlenegy ilyen eredményből a nitrit eredetére határozott feleletet nem adhatunk. Ammónia. Az ammónia tartalom szempontjából már egy határozottabb esettel álltunk szemben. A dúsítás első szakaszára nézve megállapíthatóvá vált, hogy a Bódva vize a talajból ammóniát nem oldott ki. A dúsítás első ütemének második szakaszában a VIII. és IX. jelű medencék üzemelése idején — december 11-én a Bódva vizében, valamint az 5, 6, 7, 8, 9, 10-es kutak vizében ammónia jelentkezett. Ez csakis a Bódva vizéből származtatható. Hogy az ammónia Bódva viz eredetű volt azt nemcsak a Bódva és a kutak párhuzamos vizsgálata bizonyíthatja, hanem az is, hogy ekkor már a VIII. és IX. jelű medencék több mint egy hónapja üzemeltek. Amennyiben az ammónia talajeredetű lett volna, úgy annak a dúsítómedencék beindulása után — amikor a medencéket még fel sem lehetett tölteni teljesen — kellett volna jelentkezni. Ezen eredményből, különösen ha a bakteriológiai vizsgálatokkal is összevetjük, hangsúlyozottabban jelentkezik az a kérdés, hogy vajon nem hibás-e a medencék beépített szűrőrétege és ugyanakkor megnyugtató-e a helyzet, ha arra gondolunk, hogy erősebb lökésszerű szenynvező Indiám bármikor levonulhat a Bódván. (Hiszen az edelénvi szennyvíztisztító „tisztított"