Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

6. szám - Bélteky Lajos: A magasabb fekvésű területek vízellátási problémái Szabolcs-Szatmárban

276 Hidrológiai Közlöny 1965. 6. sz. Bélteky L.: A magasabb fekvésű területek vízellátási problémái fEr rsi 4. ábra. Hídalakúan sajtolt réselt szűrő <Pueypa 4. nepcpopupoeauHbiü (puAbmp c Mocmooőpa3Hoü npoKamKOÜ Abb. 4. Schlitzbrückenfilter 10—20 m-es egy csőrakatos, ún. csőkutaknál alkalmazták. Nagyobb mélységű kutaknál alig használják, valószínűleg azért, mert a nálunk majdnem kizárólagosan használt szitaszövetes szűrőknek nem szükségszerű szerkezeti eleme a kavicsszórás, 100—120 m mélységig pedig, amely megfelel a Szabolcs-Szatmár megyei általános kútmélységnek, igen alkalmas volna, mert legfeljebb egy csőrakattal növelné meg a kezdőcső méretét. A kavicsolt kutak készítéséhez azonban a jelenlegitől eltérő technológiát szükséges kidolgozni ós használni, melynél azt kell szem előtt tartani, hogy a Icavicsszórás minél vastagabb legyen s azt ne iszapöblítéssel beépített védőcső oltalma alatt helyezzék el, mert akkor az iszapkérget nem lehet a furat faláról eltávolítani még erős vízsugárral való mosatással sem. A másik módja a nagyobb vízhozam elérésének a szűrőváz aktív beömlő felületének növelése olyan korszerű szűrőszerkezet alkalmazásával, melynél a lyukacsosság jóval nagyobb a jelenleginél. A nálunk használatos szűrőszerkezetnek, a szitaszövettel burkolt perforált csőnek beömlő felülete csak kb. 20%-ot tesz ki, a ritkábban használt hasításos, réselt szűrő szabad felülete pedig legfeljebb csak 10%. A préselt lemezből készült szűrőknél a beömlő felület 40%-ra növelhető, mert sajtolással tetszőleges méretű és alakú hasítékokat lehet előállítani. Külföldön leginkább a hídalakú beömlő nyílásokkal ellátott szűrők terjedtek el (4. ábra). A perforált csőnek pálcavázzal való helyettesítése (5. ábra) 20-ról 65%-ra növeli a szabad 5. ábra. Pálcavázas sodronyos szűrő <J>uzypa 5. Tpocoebiü ifiuAbmp c npoeojioiHbiM KapnacoM Abb. 5. Filtergewebe mit Stabskelett szűrőfelületet. A pálcás szűrőváz egyaránt használható szitaszövet vagy spirálsodrony burkolással. Ennek a szerkezetnek másik nagy előnye, hogy a szűrőváz és a szűrőfelület között nincs meg a holttér, ahol a homok lerakódhatnék, ennek folytán a szűrő belülről könnyen tisztítható. Már évek óta próbáljuk a magyar kútfúróipart kimozdítani a szűrőzés terén kialakult holtpontról, de sajnos kevés eredménnyel. A felvilágosító munkán kívül szükség lenne a felügyeleti szervek részéről is bizonyos műszaki fejlesztés-jellegű anyagi támogatásra, mert — amint láthattuk — nemcsak a nálunk használt szűrőzés korszerűsítéséről van szó, hanem főképp arról, hogy a megnövekedett és koncentráltan jelentkező vízigényt nemcsak ma még ismeretlen víztartók felkutatásával, hanem korszerűbb kivitelű kutakkal, tehát minél gazdaságosabban ki lehessen elégíteni. Ilv módon Szabolcs-Szatmár magas fekvésű területén a vízellátás terén mutatkozó nehézségeket minden bizonnyal eredményesen ki lehet küszöbölni. IRODALOM [1] Bélteky Lajos : A falusi vízellátás és korszerű fejlesztése. Hidrológiai Közlöny, 1963. 5—6. [2] Bélteky Lajos : Víznyerés, vízgazdálkodás. Hidrológiai Társaság 1963. május 20. ankétja. Kézirat. [3] Sümeghy József: Tiszántúl. — Magyar Tájak Földtani leírása. 1944. [4] Urbancsek János : Az alföldi artézi vizek vasassága és keménysége. Hidrológiai Közlöny. 1959. 5. [5] Simon László : Az öntözéses mezőgazdaság lehetőségei a Nyírségben. Földrajzi Értesítő 1963. 3. [6] Major Pál : Magyarország talajvízből öntözhető területei. — Vízgazd. Tud. Kutató Intézet kiadványa. 1963. [7] Bélteky Lajos: Korszerű szűrőzés a vízfúrásoknál. Mérnöki Továbbképző Intézet. 4262. sz. 1964. nPOEJlEMbl no BO^OCHABWEHHIO B03BbIUIEHHbIX TEPPHTOPHR B CAB0J1M-CATMAPE Jl. EenmeKU Majibie BO,nonp0B0,aHbie CTHHUHH, KaK coBpeMeHHbie pememifl nnTbeBoro B0A0CHa6>KeHH» «epeBHeü, Bee őojiee pacnpocTpaHHioTCH no Bceií CTpaHe. OflHaKo B oöjiacTH CaSojiH-CaTMap Mbicjib o C03flaHnn Majibix B0fl0np0B0íi,Hbix CTaHUHií He no/mep>KHBa.nacb HaceaeHHeM. 3AECB npiiAep>KHBaioTCH eme K Tpa^HUHOHHOMy KOM.wyHajibHO.wy BoaocHaöweHHio. 3TO oő-bHCHneTCH TeM, HTO B flaHHOH OŐJiaCTH MO/KHO nOJlyVIHTb nHTbeByiO BOfly xoponiero KanecTBa H3 BOAOHOCHHX naacTOB, 3aneraiomnx Ha RAYÖHHE MeHbuie 100 MeTpoB. NPN STOM TOJibKO co,nep>KaHMe >Kejie3a Soabuie aonycTHMoro B B0«e. OAHaKO ríHTbeBoe BoaoCHaőweHHe KOMMyHaJibHbiMH KOJiOfluaMH KOJiOHKOBOro Tiina CKOJib-öbi He 6biJio BbiroflHMM c MATEPHAJIBHOFI TOHKH 3peHHH, ceroflHfl YWE TAKOE pemeHHe CHHTaeTCH He coBpe.weHHbiM H He pa3BHBaeMbiM. HM He ynoBneTBopnioTCfl H noTpeÖHOCTH coiuiaJiHcniHecKoro eeabCKoro xo3HHCTBa, noToiviy MTO n0Tpe6H0CTii B nHTbeBOÍÍ BOae CejIbCK0X03ÍUiCTBeHHbIX UeHTpOB H OTflejieHHÍÍ MO>KHO yflOBJieTBOpHTb TOJIbKO C nOMOmblO CIICTEMBI ueHTpajibHoro B0fl0CHa6>KeHHH. C 3KOHOMHMeCKOÍÍ TOWH 3peHH>I T3K>Ke TpeÖyeTCH, MTOŐbl npii C03flaHllH CeJlbCK0X03HHCTBeHHbIX COOpyWeHlIÍÍ yMHTblBajiH KOMMyHaabHbie B0fl0n0Tpe6H0CTH jjepeBeHCKOro HaceaeHHH c uejibio oSecneueHHH BO3MO>KHOCTH UNN C03AaHHH oőinett BOflOnpOBOAHOH CT3HUHH H CeTH. UeHTpanbHaH BOflonpoBosHaíi CTAHIUIA MO>KCT óbiTb ycTpoeHa SKOHOMHMHO B TaKHx MecTax rae y,aejibHbiií fleőiiT KOAOFLUEB HBJIAETCJI TAK BHCOKHM, MTO no BO3MO>KHOCTH H3 OFLHOI'O KOJlOflUa MOrjlH yflOBJieTBOpHTb COBMeCT-