Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

6. szám - Bélteky Lajos: A magasabb fekvésű területek vízellátási problémái Szabolcs-Szatmárban

Hidrológiai Közlöny 1965. 5. sz. 272 VÍZELLÁTÁS A magasabb fekvésű területek vízellátási problémái Szabolcs-Szatmárban PÉLTEKY LAJOS* Szabolcs-Szatmárra a 100 m-t meg nem haladó, kis mélységű kutak jellemzők, ahol a terület túlnyomó részén e mélységen belül egészséges és jó ivóvíz nyerhető. Ezzel magyarázható, hogy jóllehet a magyar falu ivóvízellátásának korszerű megoldása, a törpe vízmű már országszerte mind nagyobb teret hódít, SzabolcsSzatmár megye maradt talán az egyetlen, ahol a lakosság nem méltányolta a törpe vízmű nyújtotta előnyöket, hanem megmaradt a hagyományos közkutas vízellátás mellett. Valószínű, hogy gazdasági, pénzügyi okokból, mert a közkúthálózat fejlesztése, a kutak sűrítése a kis kútmélység miatt aránylag kevés költséget igényel. Bármennyire előnyös is azonban gazdaságossági szempontból a közkutas ivóvízellátás, az ma már általában korszerűtlen és nem fejlődésképes, mert nem tudja kielégíteni az ivóvízellátás terén mutatkozó és folyton növekvő mennyiségi és minőségi igényeket. A legnagyobb hátránya azonban az, hogy a szocialista mezőgazdaság központjai, üzemegységei, majorjai vízellátásának megoldásánál szóba sem jöhet. A mezőgazdaság ivóvíz igénye ma már nem szétszórtan, hanem koncentráltan jelentkezik és sok helyen meghaladja a napi 100 m

3-t is. A nagyüzemi mezőgazdaság megszervezése és kialakítása így előtérbe hozta a központi vízellátás megvalósítását, mégpedig nemcsak a mezőgazdasági, hanem a falusi településeken is. Számolni kell ugyanis feltétlenül a falusi lakosságnak a jobb, korszerűbb vízellátás megvalósítására •irányuló igényének növekedésével, amely azt kívánja, hogy a víz a lakásokhoz minél közelebb kerüljön, idővel pedig be legyen vezetve a lakóházakba, amint az a mezőgazdasági lakótelepeken látható. A falu villamosításának befejeztével most már a falu vízvezetékkel való ellátását is meg kell oldani, hogy a kommunális szükségletek kielégítése terén is közelebb kerüljön a falu a városhoz. A központi vízellátás kiépítésével kapcsolatban nagy jelentőségűvé vált a víznyerés gazdaságossága. Nagyobb vízszükséglet esetén már nagy költségkihatása van annak, hogy a vízszükségletet milyen nagy vízhozamú, ennek folytán hány db kúttal lehet tartósan biztosítani. A kutak vízhozama A kutak vízhozama attól függ, hogy milyen a terűlet földtani felépítése, milyen a víztartó földtani képződmény szemcseösszetétele és szemcsemérete, a vízhozam tartóssága pedig a víztartó réteg vastagságának, vízszintes kiterjedésének, továbbá a természetes vízutánpótlódásnak a függvénye. A Nyírség földtani felépítése vázlatosan úgy * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. jellemezhető, hogy a terület az észak-alföldi pannóniai magasháton terül el, amely — Sümeghy József szerint — a pleisztocénben lépcsősen süllyedt. A siillyedék feltöltését az Északkeleti Kárpátok és a Keleti Középhegység folyói végezték. A pleisztocén összlet alsó részében még sok a durvaszemű üledék, míg feljebb, a jelenlegi térszint közelében mind több a finom, aprószemű homok. A fokozatos feltöltődés során a finomabb üledéket vitte messzebbre a feltöltést végző északkeletről jövő folyórendszer, a durvább szemű hordalékot pedig a süllvedék északkeleti pereméhez közelebb rakta le. A megye északi s még inkább északkeleti részén az üledék durvább szemcsézetű, a Nyíregyháza—mátészalkai vonaltól délre pedig finomabb szemű, amit bizonyít a kutak kisebb fajlagos vízhozama is. Ez utóbbi alatt 1 fm leszívás mellett kivehető vízhozamot értjük l/perc-ben kifejezve. A kutankénti átlagos fajlagos vízhozam azért jellemzi jobban a víztartó réteg vízadó képességét, mint az átlagos vízhozam, mert a leszívás, a depresszió különböző nagyságú lehet s nem mindegy, hogy a vízhozamot hány m-es leszívással vesszük ki a kútból. Elsősorban azokban a községekben gazdaságos központi vízművet létesíteni, ahol oly nagy a kutak fajlagos vízhozama, hogy akár a falusi, akár a mezőgazdasági település vízszükséglete egy-két kútból kielégíthető. A fajlagos vízhozamból a víztartó réteg szemcséinek a méretére vonatkozólag is lehet tájékozódni. Az elméleti és gyakorlati megfontolások alapján állítható, hogy ahol a homokréteg túlságosan aprószemcséjű, ott a fajlagos vízhozam értéke is kisebb, ezzel szemben durvaszemcséjű homokból, kavicsból álló víztartó rétegre telepített kutaknak nagy a fajlagos vízhozama. Igaz, hogy a fajlagos vízhozam értékében a kútszűrő ellenállása is tükröződik, ez a tényező azonban, mivel nálunk egyfajta szűrőszerkezetnek, a szitaszövettel burkolt perforált csőnek a használata van elterjedve, a relatítf értékmérésnél rendszerint elhanyagolhatóvá válik. Hazai viszonylatban a közepes szemnagyságú rétegekből táplálkozó kutak fajlagos vízhozama 20—60 1/p/fm, a finom, aprószemű rétegeké 20 1/p/fm-nél kevesebb, a durvább szemcsézetűeké pedig 60 1/p/fm-nél nagyobb. Vizsgáljuk meg, hogy a megye területein milyen nagy a kutak fajlagos vízhozama. Ebből a célból járásonként feldolgoztam a megyében az 1949 utáni években készült közel 800 db kút adatait s megállapítottam az egyes járások kútjainak átlagos fajlagos vízhozamát. A megyei térképen a járások területére rajzolt kördiagramokon tüntettem fel (1. ábra)