Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

6. szám - Hazslinszky Tamás: Az észak-borsodi Alsóhegy karsztjának néhány hidrográfiai kérdése

266 Hidrológiai Közlöny 1965. 6. sz. Hazslinszky T.: Az északborsodi Alsóhegy karsztja Dénes Gy. : A bódvaszilasi Meteor-barlang feltárása. Borsodi Földrajzi Évkönyv. 1964. Kessler H. : Országos forrásnyilvántartás. VITUKI Tanulmányok és Kutatási Eredmények 7. 1959. Szentes Gy. : A Nagyvizestöbri-víznyelőbarlang. Karsztés Barlangkutatási Tájékoztató. 1962. VIII—IX. Szentes Gy. : A bódvaszilasi Meteor-barlang kőzetföldtani viszonyai. Karszt és Barlang. 1963. II. Szentes Gy. : A Bódvaszilas környéki karsztterület genetikai kérdései. Kézirat. 1964. HEKOTOPbIE rHflPOrPAOHMECKHE BOÜPOCbl BEPXHEEOPIIlOflCKOrO KAPCTA AJlUIOXEAb T. XaOKAUHCKU B CTaTbe H3JiaraioTCH BbinojiHeHiie h pe3yjibTa™ KOMnJieKCHOro THAporpa(J)HqecKOro HCCJieflOBaHHH, pacnpocTpaHHiomerocH Ha öojibiuyio TeppHtopHK) n Ha HeCKOJibKO BOflHbix CHCTeM. üofloSHbie pacmnpeHHbie iiccjieflOBaHHH npoBOflmiHCb B BeHrpmi nepBbiil pa3. B pe3yjibTaTe öojibmoro pa3Maxa iiccjreAOBaHHÜ 3a nocneflHHe 10 JieT PACKPBIJIH 16 nornoTHTejieü BOAH B BepxHeöopmoflCKHx ropax Ajimoxeflb. PacKpurae CBH3H MOKfly nOrjlOTHTeJIHMH H KapCTOBbIMH HCTOMHHKaMH, BblXOflHIUHMH Ha nOBepXHOCTb y n0flH0>KbH KapCTOBOií B03BbiuieHHOCTn, HMeeT öojibuioe 3HaMCHiie c TOHKH 3peHHa NO3HAHHÍI reorpa<})HMecKHx H niflporpa(})imecKHX ycjiOBHií Ajiuioxeflb, flajiee c TOHKH 3peHHH B0fl0CHa6>KeHHH H OÖUieCTBeHHOií CaHHTapHH. IlyTeM HCn0Jlb30BaHHH HHTeHCHBHOrO fleHCTBIlH norjiOTHTeneií BOHH nocne BeceHHero CHeroTaflHHH B 1964-OM rofly HaM yflanocb HaMTH MeTbipe caMOCTOHTeJibHbix rHflporpa(j)HMecKHX CHCTCM C noMombio OKpacKH (<J)jiyopecueHTa) H 3acojieHHH (NaCl). Ha STOM OCHOB3HHH MOWHO Sbijio onpeaejniTb BeposiTHoe rHflporpa^HMeCKOe noJio>KeHHe flaJibHeiíuiHX mecra norjiOTHTeJieü. TaKHM 0Őpa30M noJiyMHJiH cxeMaTimecKyio KapTHHy o noa3eMHoM rna.porpa<})HH Aniuoxeflb. B CBH3H c HCCJienoBaHHeM noJiyMeHbi ueHHbie aaHHbie no rHflpojiorHHecKOMy pe>KHMy HCTOMHHKOB H no Boflocöopy, önaroflapH H3MepeHHHM, npoBeaeHHbiM y norjiOTHTeJieit II y HCTOHHHKOB. CYTOMHBIE H3MeHeHHH pacxűflOB H ajieKTpunecKHe H3MepeHHH conpoTHBjieHiiH, TaK>«e ii HaőjnofleHiiH 3a MyTHOCTb BOflbl HCT0HH1IK0B B0 BpeMH naBOAKOB flaJlH B03M0>KH0CTb fljlfl OHeHKH pa3Mep0B BOflHblX CHCTeM, PEJKHMA NABOFLKOB H HJIH OHÉHKH BEJIHHHHBI H xapaKTepa BOflOCŐOpHblX ÖaCCeHHOB HCTOMHHKOB. 3TH flaHHbie vt PE3YJIBTATBI CJIY>KAT HCXOAHOÍÍ Őa30ií RJIABHBIM 06pa30M flJIH flajIbHeHIUHX HCCJieflOBaHHH. Einige hydrographische Fragen im Karst des Alsóhegy in (ler Region Északborsod T. Hazslinszky Der Beitrag berichtet über Verlauf und Ergebniss& einer in Ungarn zum ersten Male durchgeführten komplexen hydrographischen Beziehungsuntersuchung, die sich auf ein grösseres Gebiet ausstreckt und mehrereGewássersysteme tangiert. Im Zugé der Forschungen der letzten zehn Jahre im Gebiet des Alsóhegy in Északborsod, wurden 16 Ponore bekannt. Der Nachweis der Zusammenhange zwischen den Ponoren und den am Fusse des Karstplateaus aufquellenden Karstquellen sind hinsichtlich der Erkenntnis der geographischen und hydrographischen Verháltnisse des Alsóhegy, ferner für die Belange der Wasserversorgung und der Hygiene bedeutungsvoíl. Zur Ausnützung der intensiven Ponortátigkeit nach der Frühjahrsschmelze 1964 gelang es mit Hilfe von Fárbung (Fluoreszein) und Salzung (NaCl) vier selbststándige hydrographische Systeme nachzuweisen. Auf Grund dieser konnte man die hydrographische Zugehörigkeit weiterer sechs Ponore wahrscheinlich machen und so klárte sich in grossen Zügen das Bild der unterirdischen Hydrographie im Alsóhegy. Bei den Untersuchungen zeitigten auch die Messungen an Ponoren und Quellen wertvolle Angaben über die hydrologischen Verháltnisse und Einzugsgebiete der Quellen. Die bei Hochwasser-Quellergiissen táglich durchgeführten Durchfluss- und elektrische Widerstandsmessungen, ferner die Beobachtungen über die Trübung der Quellen gaben Anlass zu Folgerungen hinsichtlich Hochwasserablauf sowie Grösse und Charakter der Quelleinzugsgebiete. Diese Angaben und Ergebnisse bieten besonders für die weitere Forschung wertvolle Ausgangsbasen. H. André : üydroniétrie pratique des cours d'eau. Jaugeages par la méthode de dilution. (A vízfolyások hozamának meghatározása. Vízmérés sóoldatok hígulása alapján.) Az „Eléctricité de Francé" és a grenoblei egyetem vízimérnöki osztályának kiadása. Grenoble, 1964. — 88 old., 26 ábra és kép. A szerző, az államosított francia energiagazdálkodás (Éléctricité de Francé) vízrajzi szolgálatának vezetője, nyugati Alpok vízfolyásain 1959 óta kiterjedt mértékben kitűnő eredménnyel alkalmazza a sóoldatok higulására alapított vízhozammérési eljárást. (Az évenkénti mérések száma meghaladja az 1500-at.) A mérőfelszerelés célszerű kialakításán kívül a tárgykörbe vágó számos tanulmányával szolgálta eddig is a sózással való vízmérés ügyét. Üjabb munkájával ismét lelkesen igyekszik a laboratóriumi értékeléstől idegenkedő szakkörök ellenállását megtörni. A hidrometria korszerű eljárásáról tartott előadást és mutatott be oktató filmet 1962-ben Budapesten, a magyar Vízrajzi Szolgálat 75 éves jubileuma alkalmából rendezett konferencián is. Henri André a grenoblei egyetem vízmérnöki karán (Faculté des Sciences, École Nationale Supérieure d'Éléctrotechnique, d'Hydraulique, de liadioélectricité et des Mathématiques Appliquées, Section hydraxdique) a hidrometria meghívott előadója. Műve — egy 3 füzetre tervezett sorozat első része — átlép azonban az egyetemi előadások keretén : a hígításos vízmérési módszerek elméleti és gyakorlati kézikönyve. A munka a vízhozammórések gazdasági jelentőségét megvilágító bevezetésen és a gondosan összeállított bibliográfián kívül nyolc fejezetből áll. Az először a. francia Th. Schloesing által javasolt mérési eljárás elvi alapjainak ismertetése után a mérőfelszerelést, a mérések gyakorlati végrehajtását és a laboratóriumi értékelést tárgyalja, majd a francia gyakorlatban használatos nátriumbikromáttól (NaCr

20

7) eltérő jelzőanyagok (konyhasó, magnéziumszulfát, rodamin B, izotópok stb.) alkalmazását ismerteti. A megállapítások alapjául szolgáló nagyszámú mérést figyelembe véve igen értékes a módszer pontosságát tárgyaló fejezet és az ezt kiegészítő táblázat, amely 19 szelvényben végrehajtott 61 mérés részletes adatait tartalmazza (80 1/s-tól 185 m

3/s-ig terjedő hozammal). Összefoglaló értékelésében összehasonlítást tesz a szerző a hígításos módszer és a szárnymérés között, továbbá rámutat az előbbi hátrányaira (szennyezett vizek, a nagy vízhozamok esetén erősen megnövekedő költségek) és a fejlődés további irányára. Könyvét melegen ajánlhatom az érdekelteknek, mert a módszer gyakorlati alkalmazásának miden csinját-binját ismerteti, megfelel a vele szemben felvetődő minden aggálynak, és kitér még a költsógkérdésekre is. Amellett az elméleti vonatkozásokat sem hanyagolja el. H. Andrénak nálunk a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén dr. Zsuffa István személyében akadt követője. Tapasztalatai szerint úgy látszik, hogy a módszer a hazai viszonyok között is igen figyelemre méltó, annál is inkább, mert ±l%-ra pontos eredményt ad, míg a szárny mérés a leggondosabb eljárás esetén se hald ja meg a ±3%-ot. Dr. Lászlóffy Woldemár