Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

1. szám - Dr. Bolberitz Károly: Felszíni vizek íz- és szaganyagainak problémái

26 Hidrológiai Közlöny 1965. 1. sz. VÍZKÉMIA Felszíni vizek íz- és szakanyagainak problémái Dr. BOLBERITZ KÁROLY* Mikor Pettenlcoffer, a nagy higiénikus annak idején meghatározta a jó ivóvíz kémiai jellemzőit, olyan forrásokat keresett, melyek mindennemű szennyezéstől mentesek voltak. Ezeknek a vizeknek az összetételét vizsgálva állapította meg azokat a jó ivóvízre vonatkozó határértékeket, amelyeket nagyjából még ma is használunk. A felszíni vizek íz- és szaganyagainak kutatásánál ma ismét hasonló feladat előtt állunk. Meg kell határoznunk azt, hogy milyen sajátságai vannak az íz és szag szempontjából kifogástalan víznek és e vizsgálatok eredményei teszik majd lehetővé olyan határértékek megállapítását, melyek a jövőben az elbírálás alapját képezhetik. Az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó kutatóknak azonban lényegesen nehezebb a helyzetük, mint volt annak idején Pettenkojfer-nek. Ez három okból adódik : 1. ma már egyre nehezebb olyan felszíni vizet találni, mely teljesen szennyezésmentes, íz és szag tekintetében teljesen kifogástalan ; 2. a forrásvizek összetétele csak kis mértékben ingadozik, a felszíni vizeké ezzel szemben sokkal nagyobb kilengéseket mutat ; végül 3. míg Pettenlcoffer-nek rendelkezésére állottak azok a vizsgáló módszerek, melyek segítségével a szennyeződést jelző alkatrészekre vonatkozó öszszehasonlításait végezhette, az íz- és szaganyagok meghatározására ez idő szerint még nem rendelkezünk megbízható, objektív vizsgáló módszerrel. Az első két ok az íz és szag panaszokat előidéző tényezőkben rejlik. A víz élvezhetőségét befolyásoló íz- és szaganyagok száma az eddigi tájékoztató vizsgálatok szerint rendkívül nagy és eredetüket, valamint jellegüket tekintve, ezek az anyagok igen különbözőek. A felszíni vizekben előforduló íz- és szaganyagokat a könnyebb áttekinthetőség kedvéért a következőképpen célszerű csoportosítani : 1. a felszíni vizekben levő természetes ízés szaganyagok, 2. a felszíni vizekbe bevitt idegen íz- és szaganyagok, 3. a bevitt idegen anyagok hatására a vízben másodlagosan keletkező íz- és szaganyagok, 4. a vízkezelés során létrehozott íz- és szaganyagok. 1. Természetes íz- és szaganyagok Az első csoportba azok az anyagok tartoznak, melyek a vizekben élő növényi és állati mikroszervezetek anyagcseréje és az elhalt egyedele bomlása útján keletkeznek. Ismeretes, hogy az * Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest. élővizekben algák, baktériumok, hasadó és sarjadzó gombák, fonalas gombák, egysejtű véglények, magasabbrendű állati szervezetek, férgek, rovarok, mikro-rákok tömegei élnek közös világban. Ezek állandóan szaporodnak és pusztulnak. Pusztulásuk közben bomlástermékek keletkeznek, melyek egy részét ugyan a többi szervezetek táplálékként felhasználják, más részük azonban a vízben felhalmozódhat. Hasonlóképpen a külvilágból is jutnak természeti anyagok a vízbe (ágak, falevelek stb.), a partmenti talajból az ott levő rothadó anyagok, talaj-baktériumok különösen magas vízállások, esőzések, áradások alkalmával. Az így keletkező bomlástermékek is állandóan jelen vannak a felszíni vizekben. Nehezíti vizsgálatukat az, hogy mennyiségük és arányuk változik, főleg a kapott napfény és a hőmérséklet hatására [1], A felsoroltak közül elszaporodott féleségek nagy mennyiségben visszamaradt bomlástermékei lehetőséget nyújtanak arra, hogy az ezt táplálékként felhasználó mikroorganizmusok szaporodjanak el és kerüljenek túlsúlyba. Egy ily irányban végzett vizsgálat szerint a nyári hónapokban elszaporodott zöld-algákat a Gram-negatív heterotróf baktériumok túltengése követi, ezután rendszerint a diatomák, majd az aktinomicéteszek, végül a Gram-pozitív, spóraképző baktériumok túlszaporodása észlelhető [2]. Mindezek a mikroorganizmusok más és más bomlástermékekkel jelentkeznek, más és más ízés szaganyagokat produkálnak. Az élővizek populációja, ennek anyagcsere- és bomlástermékei, tehát állandóan változnak, ami vizsgálásukat és megismerésüket igen nagy mértékben nehezíti. 2. Idegen íz- és szaganyagok A második csoportba az emberi tevékenység által a vizekbe juttatott olyan anyagok tartoznak, melyek íz és szag panaszokat okozhatnak. Ezek az ipari termelés során keletkező hulladékanyagok, melyekkel elsősorban a szén- és ásványolajipar, a szerves vegyipar és a műanyagipar szennyezi a befogadókat. Az előbbiek felelősek a kátrányos, fenolos, krezolos stb. szennyezésekért, az utóbbiak a legkülönbözőbb szerves vegyületekért, melyek közül különösen a klórozott termékek tűnnek ki, de sok más is, hiszen ezeknek a szennyező anyagoknak tekintélyes része „aromás" vegyület. A szerves vegyületek kimutatása és meghatározása, különösen több vegyületé egymás mellett, igen nagy műszerezettséget és igen sok időt kíván, érthető tehát, milyen nagy akadályát képezi ez az ilyen íz- és szaganyagok megismerésének.