Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

5. szám - Berczik Árpád: A vízjárás hatása a magyar Duna-szakasz állatvilágára

Bérezik A.: A vízjárás hatása a magyar Duna-szakasz állatvilágára Hidrológiai Közlöny 1965. 5. sz. 235 3. ábra. Parti kőszórás Kulcsnál (1591 jkm) Abb. 3. Steinwurj am Donauufer bei Kulcs (Stromkm 1591) Fig. 3. Rubble barik protection at Kulcs (River st. 1591 km) és bevonat borítja. Itt már a hullámmozgás felszín alatti hatása is kifejezésre jut. A helyváltoztatásra képes állatok mellett igen sok helyhez kötött faj képviselői is megjelennek. Apadáskor ez utóbbiak nagy része elpusztul. A legfelső, hullámjárta öv helyzete igen tág határok közt változik. Szélső esetben - és ez ősszel szinte minden évben előfordul eléri a legalsó öv felső szélét. Erre az időre a középső öv eltűnik. A hullámjárta öv jelentősége, a szárazföld felőli hygrophil faunán kívül azért is nagy, mert a kisebb mértékű vízszintcsökkenésck során hoszszabb-rövidebb a víz felszíne fölé kerülő kövek között, bevonatokban élő állatok közül még kevéssé vagilis, vagy teljesen helyhez kötött fajok jórésze is könnyen átvészeli itt az alacsonyabb vízállás időszakát. A keresztirányú művekre (sarkantyúk, keresztgátak) nézve lényegében a fentiek jellemzőek azzal a különbséggel, hogy koronaszintjük általában alacsonyabb a partszegély kőszórásaiénál s ezért e helyeken a hullámjárta öv csak viszonylag alacsonyabb vízállásnál alakul ki. Lényegesebb különbség a sarkantyúk esetében, hogy az áramlási tényező (átbukó víz!) hatása itt erősebben jelentkezik, bár az állatvilágnak itt is jó lehetősége van az elrejtőzésre, a lesodrás elleni védekezésre. Itt jegyzem meg, hogy a középső és a legfelső öv faunájának nagy részét alkotó rovarlárvák jobban helyhez kötött formái esetében fontosságában kiemelkedik az egyedfejlődési ciklus évszakonként változó környezeti és időigénye és a rajzási periódusok meteorológiai kötöttsége. Ezek a tényezők szabják meg az apadáskor sekéllyé váló, felmelegedő vizekben és a még nedves növényi bevonatokban lévő lárvák, bábok meggyorsuló kifejlődésének lehetőségét, illetve — a vízszint emelkedése után a kipusztult társulások pótlódásának ütemét. Külön meg kell említeni a védőműveken kívül a természetes és mesterséges alzatokra települt bevonatokat. Ezeknél különbséget kell tennünk rögzített, és a víz színén nyugvó (úszó) alzatok közt. A víz színén nyugvó alzat (ponton, fatörzs stb.) a legkiegyenlítettebb létviszonyokat nyújtó folyami élőhelyek egyike, hiszen itt az áramlási tényezőnek alig, a vízszintváltozásoknak pedig gyakorlatilag semmi hatása sincs. (Legfeljebb az árhullám megnövekedett lebegtetett hordaléka hat az állatok létviszonyaira.) A bevonat töretlen fejlődésével párhuzamosan itt évről évre igen hasonló viszonyok között fejlődik a fauna is. A vízben álló rögzített alzatra (fal, cölöp stb.) a kőszórásnál tárgyalt övezeti viszonyok jellemzőek . Összefoglalás Megállapítható, hogy bizonyos folyamszakaszok állatvilágának vizsgálatában korántsem elegendő az áramlási tényezőnek, mint valamely faj előfordulását nézve amúgy is állandóan gátló hatásnak a figyelembe vétele. E tényező hatásának intenzitása az élővilág számára éppen igen lényeges értékek között váltakozik különösen, ha a vízjátékkal járó hatásokat is figyelembe vesszük. A Dunán az egyszerűbb faunisztikai vizsgálattól az amúgy is nehézkes és kényes mennyiségi és produkciósbiológiai vizsgálatokig tehát, az egyes állatcsoportok egyedfejlődéstani és autökológiai jellemzőinek megállapításán kívül a vázolt dinamikusan változó hatások alapos elemzését is el kell végezni. Ezek sok állatcsoportra nézve lényegesen módosítják a létviszonyokat és nem egyszer az élettelen környezet határt szabó (ún. pesszimális) faktorát képviselik. * Az érintett hidrológiai vonatkozások szíves felülvizsgálatáért Dr. Lászlóffy Woldemár kutatóintézeti főosztályvezetőnek e helyen is köszönetemet fejezem ki. IRODALOM [1] Ambülil, H. : Die Bedeutung der Strömung als ökologischer Faktor. Schvteiz. Z. Hydrobiologie, 1959. 21, p. 133—264. |2j Dudich, E.—Lászlóffy, W. : Einige wissenswerte Kenntnisse über die ungarische Donaustrecke. Rotaprint kiadvány, 1960. pp. 32. Budapest. [3] Oalli, L.: A középszakasz jellegű vízfolyások ki" alakulása ós rendezése. Hidrológiai Közlöm/, 196343, p. 368—377. [41 Hankó, Z.: Nyílt felszínű vízfolyások hordalékszállítóképessége. Hidrológiai Közlöny, 1964. 44. p. 307—309. [5] Illies, J. : Versueh einer allgemeinen biozönotischen Gliederung der Fliessgewásser. Int.. Rev. d. ges. Hydrobiol., 1961. 46, p. 205—213. [6) Tóth, J.: Az áramlástan egyes kérdéseinek ökológiai vonatkozásai. Hidrológiai Közlöny, 1962. 42, p. 76—79. |7] Tőry, K.: A Duna és szabályozása. 1952. pp. 454. Budapest. y » Einfluss der Wasserführun^ auf die Tierwelt der ungarischen Donaustrecke Dr. Á. Bérezik Kandidat der biol. Wissenscliaften Der Beitrag berichtet über die wechselnden Einwirkungen der Geschwindigkeit und Wasserführung auf die Tierwelt der ungarischen Donaustrecke mit Mittellaufcharakter.