Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

1. szám - Dr. Kovács György–dr. V. Nagy Imre: A II. Tiszai Vízlépcső tározóterét övező, burkolat nélküli töltések szükséges méreteinek meghatározása

24 Hidrológiai Közlöny 1965. 1. sz. Dr. Kovács Gy.—dr. V. Nagy I.: A II. Tiszai Vízlépcső 19. ábra. A javasolt töltésszelvények Abb. 19. Dammprofile nach dem Vorschlag der Ukrainischen Akademie Fig. 19. Recommended levee cross sections három rézsűből összetetten javasoljuk kialakítani az alsó 50 cm magas részt a vízszint fölött közvetlenül szükségesnek adódott 1 : 15-ös rézsűvel, a felette következő 50 cm magas szakaszt 1 : 6-os hajlással, hogy az ide felfutó hullámok még ne törjenek meg, végül a legfelső 50 cm-t 1 : 3-as rézsűvel. A vízszint alatt a szelvényt a 150 cm-es mélységig 1 : 25 rézsűvel kell határolnunk, majd azalatt további 100 cm-es mélységnek megfelelően 1 : 20-as rézsűt javasolunk, végül innen a terepig 1 : 15-ös hajlást. Ezen a szakaszon javasoljuk az 1 : 25 rézsűn védő nádsáv telepítését. Ennek -biztonságot növelő hatására azonban nem számíthatunk, mert a tározó vízszintjének süllyedése következtében várható, hogy a nádas időnként kipusztul, és így a rézsű védelem nélkül marad. Megelégedhetünk azonban a számítás szerint minimálisan szükséges szelvény alkalmazásával, mert a vízszint süllyedésekor alkalmunk lesz arra, hogy a szárazra jutó rézsűszakaszokat felülvizsgáljuk és az esetleges hibákat homokos kavics terítéssel kijavítsuk. A tározó mentén felfelé haladva ott, ahol a legmagasabb vízszint vonalában már a parti bokorfüzes megtelepedésével számolhatunk, csökkenthetjük a töltés méretét. Javasoljuk tehát ezen a szakaszon a legnagyobb vízszint alatti átlagosan 3 m-es magasságot három egyenlő részre osztani. A felső 1 m-es 1 : 25-ös bokorfüzes rézsű, ezalatt 1 m magas 1 : 20-as, majd a terepig 1 : 15-ös rézsű kialakítását (19. ábra, fo-jelű szelvény). Az állandó vízborítás szegélyén meg kell kísérelni nádas telepítését. Minthogy javaslatunk az, hogy ezt a szelvényt ott alkalmazzuk, ahol az állandó vízborítás magassága 2,0 és 1,0 m között van, a nádsáv — a folyó mentén felfelé haladva — az 1 : 20-as rézsűről az 1 : 15-ös rézsűre húzódik át. A töltés biztonságát ezen a szakaszon a legmagasabb vízszint vonalában már megtelepíthető füzes adja meg. Ez teszi lehetővé a töltés méretének elmondott csökkentését is. A biztonságot fokozza, hogy itt a rézsű még gyakrabban kerül szárazra, az ellenőrzés és a javítás végrehajtására hosszabb idő áll rendelkezésünkre. Végül a legfelső szakaszon, ahol az állandó vízborítás kisebb, mint 1,0 m, az 1 : 25-ös rézsű magasságának további 0,5 m-es csökkentését tartjuk lehetségesnek, úgy, hogy ezzel az 1 : 20-as rézsű magassága 1,5 m-re növekedjen, míg az 1 : 15-ös hajlás átlagos magassága változatlanul 1,0 m maradjon (19. ábra, c-jelű szelvény). (Természetesen a fűz és nádsáv telepítését itt is szükségesnek tartjuk.) A szelvényméret csökkentését a ritkábban előforduló vízborítás és így az ellenőrzésre és a javításra szolgáló hosszabb idővel együtt járó nagyobb biztonság teszi indokolttá. A töltésrendszer biztonságáról szólva, még meg kell említeni végezetül, hogy a számítás szerint minimálisan szükséges méretű töltésszelvény alkalmazását, sőt ennek további csökkentését azzal ellensúlyozhatjuk, hogy az esetleges meghibásodások javítására nagyobb mennyiségű homokos kavicsot tárolunk a töltés vonala mentén és a fenntartási munkákat ezzel az anyaggal végezzük el. A javításra felhasznált durvábbszemű anyag ugyanis a rézsű állékonyságát növeli és így a biztonságot fokozza. A felvázolt töltésszelvények megítélésünk szerint olyanok, amelyek a tározó egyes szakaszai mentén burkolat nélkül alkalmazhatók. Amint elemeztük, a számítás szerint adódó minimális szelvény, sőt ennek a hidrológiai adottságoktól függő bizonyos mértékű csökkentése is megadja a szükséges biztonságot az 1 : 25-ös rézsű füzesítésével, az állandó vízszint magasságában védő nádsáv telepítésével, és fenntartási, javításra szolgáló anyagként homokos kavics megfelelő tárolásával. Az így adódó költségeket összevetve a burkolt szelvény költségével, véglegesen megválaszthatjuk a tározót körülölelő töltések leggazdaságosabb kialakítási módját, amely esetleg a lapos rézsűk és a burkolt szakaszok kombinációjaként alakítható ki, minden esetben figyelembe véve azonban a szivárgás szempontjából szükséges gáttalp szélességet is. IRODALOM [1] Bogatirjev, V. V. : Védelmi intézkedések a nagy vízerőművek duzzasztási terében. Moszkva, Leningrád, 1958. [2] Dr. Kárpáti J.— Varga Gy. : A vegetáció kialakulásának és a Duna vízjárásának kapcsolata, a Gödiszigeti mintaterületen. Hidrológiai Közlöny, 1964/3. [3] Starosolszky ö. : A hullámzás hidraulikája. Vízügyi Közlemények 1961/3. [4] V. Nagy I. : Tározók parteróziójának vizsgálati eredményei, s azok alkalmazása földgátak tervezésénél. Kandidátusi disszertáció Moszkva 1956 [5] V. Nagy I. : Tározók parteróziójának vizsgálata. Hidrológiai Közlöny. 1957. 4. [6] V. Nagy I. : Tározók parteróziójának újabb vizsgálati eredményei. Hidrológiai Közlöny. 1959. 1. [7] lhrig D.— V. Nagy: Ármentesítés. Szakmérnöki jegyzet. Jegyzetellátó Vállalat. Bp. 1962. [8] Bozsics P. K.—Dzsunkovszkij N. N. : Morszkoe volnyenyije i evo gyejtsztvije na szooruzsenyija i berega. Moszkva 1949. [9] Karausev A. f".: Problemi ginamiki esztesztvennih vodnij patakov. Leningrád 1960. [10] Brciszlavszkij A. P. : Raszcset vetrovih voln. Tr. GGI. v. 35 (89) Leningrád, 1952. [11] Kondratjev N. E. : Voproszi formirovanyija recsnih ruszel vodohraniliscs. Seb. szt. Tr. GGI. v. 49. Leningrád 1955.