Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

5. szám - Uherkovich Gábor: Gödöllői halastavi trágyázási kísérletekkel kapcsolatos mennyiségi fitoplanktonelemzések

Hidrológiai Közlöny 1965. 3. sz. 228 BIOLÓGIA •'*';. • • .V * ••,•' • : Gödöllői halastavi trágyázási kísérletekkel kapcsolatos mennyiségi fitoplanktonelemzések* DR. UHERKOVICH GÁBOR** a biológiai tudományok kandidátusa KÍRPÁTI ÁRPÁD *•• Bevezetés Hazánkban nincsenek a szó szűkebb limnológiai értelmében vett tavak, tehát olyan mélyebb állóvizek, amelyekben az epi-, meta- és hypolimnionra való vertikális tagozódás kialakulhatna, így hazánkban a limnológia egyik klasszikus témakörének, a tavi limnológiának művelésére nincs lehetőség. Ellenben viszonylag gazdagok tájaink különböző típusú, részben állandó, részben időszakos jellegű, olykor igen érdekes vízkémiai sajátságú sekély állóvizekben. Ezek közül a nemzetközi limnológia igen érdeklődik a szikes állóvizeink iránt. Hasonlóképpen érdeklődésre tarthatnak számot a mesterségesen létesített sekély állóvizeink, tógazdaságaink limnológiai viszonyait feltáró hazai kutatások. A hazai tógazdaságok vizsgálatában eddig jórészt taxonómiai célkitűzések állottak előtérben. így algataxonómiai szempontból feldolgozták a buzsáki, a hortobágyi és még más halastavak (Hortobágyi 1950, 1954, 1955, 1956, 1957, 1959, 1960a, 1960b, 1962, 1963a, 1963b, Hortobágyi—Németh 1963), valamint egy haltenyésztési célokra rendszeresen hasznosított tiszai holtág planktonalgáit (Uherkovich 1959, 1961). Utóbbi víznél már a teljes fitoplankton cönózisok mennyiségi összetételére vonatkozó adatokat is publikáltak (Uherkovich 1963). Halastavak általánosabb limnológiai szempontok szerinti bemutatására is történtek kísérletek (Varga 1950, 1952). Hangsúlyoznunk kell, hogy feltétlenül szükség van a halastavi fitoplankton és zooplankton minél behatóbb taxonómiai ismeretére, valamint az alapvető vízkémiai viszonyok feltárására, mint olyan bázisra, amelyre a többi halastavi kutatások épülhetnek. Viszont az is kétségtelen, hogy halastavi limnológiai vizsgálatainknak az alapvető taxonómiai eredményeken túl minél hamarabb egy magasabb, cönológiai, ökológiai és főleg produkcióbiológiai szempontok által jellemzett kutatási szintbe kelleljutniok, mert csak így tudnak a halastavi szervosanyagtermelés alapvető kérdéseiben segítséget nyújtani a halasgazdának. A halastavak limnológiai vizsgálatát produkcióbiológiai irányban jelentős mértékben előbbre vitték Böszörményi, Kárpáti és Meszes (1963), akik a hidrobiológiái produktivitást limitáló táplálkozási tényezők feltárására szellemes módszert dolgoztak ki: a Goldman (1962) által javasolt módon, nagyméretű polivinil-fólia hengerekben végezték * Előadásként elhangzott a Hidrobiológus Napokon 1964. október 30-án. ** József Attila Tudományegyetem, Tiszakutató Állomás, Szeged. *** Kisállattenyésztési Kutatóintézet Haltenyésztósi Osztálya, Gödöllő. a gödöllői 5. sz. halastóban trágyázási kísérleteiket, amelyekből a produktivitást a Steemann—Nielsr.n (1951) kidolgozta C

u hidrokarbonát-módszerrel állapították meg, előzetes balatoni kutatásoknál kialakított technikával [Böszörményi—Cseh— Felföldy —,Szabó, 1962). A kísérletek során későbbi mennyiségi plankton-vizsgálati célokra is vettek merített vízmintákat. Ezeket a mintákat azután Böszörményi Zoltán felkérésére a fitoplanktoneönóziselemzés szempontjai szerint feldolgoztuk. A feldolgozásnál az Utermöhl-féle szedimentációs eljárást alkalmaztuk és a feldolgozáshoz a tihanyi Biológiai Kutatóintézet Zeiss—Oberkochen- gyártmányú fordított planktonmikroszkópját használtuk. Az észlelt szervezeteket ind./ml-értékekben adtuk meg. Az ind./l-értékek túlságosan nagy számokat eredményeztek volna. Jó termelőképességű vizekben célirányosabb általában az ind./ml-értékek közlése. Az ind.-értékek természetesen nem azonosak a mindenkori sejtszámmal, de jelen esetbon, amikor a sejttársulásos fajok száma a vizsgált alga-együttesekben aránylag alacsony volt, a sejtszámok sem lettek volna sokkal magasabbak, mint az ind.-értékek. Az algaegyüttesek összetételének érzékeltetése szempontjából egyébként is — véleményünk szerint — mindig helyesebb az ind.-értékek megjelölése, semmint a sejtszám megadása. A fitoplankton mennyiségi elemzésének eredményei A Böszörményi-féle 1. kísérlet beállításakor, 1962. VIII. 8-án merített minta 44 400 ind./ml összalganépességet tartalmazott. Ennek több, mint a fele, ti. 23 700 ind./ml Chlorella miniata volt. Ennek az egy szervezetnek ilyen nagymérvű jelenléte a vízben egy kezdődő vagy folyamatban levő vízvirágzásra utal. A víz határozott vegetációs színeződésű ekkor (1. táblázat 1. oszlopa). Az 1. kísérlet befejeztekor, VIII. 15-én a szabadtavi kontroliban 23,375 ind./ml összalgaszervezet volt, ebből 16,950 volt a Chlorella miniata, tehát a kiindulási állapothoz képest némileg lecsökkent, de még mindig jelentős számban volt ez a szervezet jelen (1. táblázat 4. oszlopa). Ugyanekkor az ammóniumchloridos trágyázással (10 ppm ammónium-N) kezelt víztérben a kontrolihoz képest több, mint tízszeres (!) összalganépesség észlelhető (268 375 ind./ml), amelyből 253 000 ind./ml a Chlorella miniata (1. táblázat 2. oszlopa). A nitráttrágyázással kezelt, polivinillel körülhatárolt víztérben (10 ppm nitrát-N) pedig 135 475, illetőleg 113 000 voltak a megfelelő számok (1. táblázat 3. oszlopa). Itt nyilván az történt, hogy a kifejlődőben levő Chlorella-vízvirágzást