Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

1. szám - Dr. Kovács György–dr. V. Nagy Imre: A II. Tiszai Vízlépcső tározóterét övező, burkolat nélküli töltések szükséges méreteinek meghatározása

Dr. Kovács Gy.—dr. X'. Nagy I.: A II. Tiszai Vízlépcső alakultak ki - 0,4—1,0 m-es hullámok hatására, míg a 0,3 m-es hullámok az ucsinszki és a kljazminszki tározón 12—14°-os (m = 4 — 5) rézsűt hoztak létre. A számított profil adataival igen jól egyező eredményt ad az az összefüggés is, amelyet V. Nagy határozott meg, ugyancsak nagyszámú szovjet megfigyelés alapján. Eszerint ugyanis az általunk vizsgált adottságok 3 ~ 4°-os (m = 15 — 20) rézsűszög alkalmazását indokolják. Ugyancsak teljes egyezést kapunk a hullámfelszín alatti hatásmélységre vonatkozóan mind az általunk alkalmazott, mind a V. Nagy által ajánlott, mind pedig a Kondratyev által levezetett összefüggések alapján. Az titóbbi kutató szerint azonban a rézsű javasolt hajlása lényegesen laposabb az eddig említett értékeknél, sőt bizonyos mértékig az általunk számított profil hajlásánál is. Ezt az eljárást alkalmazva ugyanis a vízszint alatt m = 30 rézsű felvétele lenne szükséges. Végül hivatkozunk még Popov „vízerőművek vizsgálatának módszertana" című könyvére, amelyben Poljakov vizsgálatai alapján táblázatot közöl az állékony rézsűk hajlására. Eszerint, ha a töltés anyaga homok (dk = 0,3 mm) és az állandó vízborítás 1,5 ~ 1 m, a szükséges rézsűhajlás 3° (m = 19), ha pedig a vízmélység 1 ~ 0,5 m, akkor 5° [m = 12). Ezek az értékek csaknem egyeznek az általunk számítottakkal. Az ellenőrzésül használt összes megfigyelést és az elméleteket figyelembe véve megállapítható, hogy a szelvény megválasztására vonatkozó végleges javaslat megtételéhez a kisebb töltésméretet adó, az átlagos hullámmagasság számításbavételével meghatározott profil fogadható el kiindulásként. 5. Védőnövényzet alkalmazása Igen elterjedt eljárás a nehéz töltésburkolatok helyettesítésére külföldön, különösen a Szovjetunióban, a legnagyobb vízszint alatti padkán a védőnövényzet alkalmazása. Erre a célra a közel állandó szintű tározók esetében leggyakrabban a nádat használják. Szovjet megfigyelések szerint 20 ~ 25 m széles nádsáv a hullámzást gyakorlatilag teljesen kioltja, az 1,2 ~ 1,5 m-es hullámmagasságot 0,2 m alá csökkenti. Ezzel jól egyező eredményt adtak a V1TUKI balatoni megfigyelései, amely szerint a 0,8 m-es hullámmagasság 14 m széles nádsáv hatására 0,4 m-re, 21 m-es nádsávon áthaladva 0,16 m-re csökkent. (Itt a nád magassága 2,8 m, átlagos szárátmérője 0,7 cm, sűrűsége 70 db/m

2 volt.) A nádsáv alkalmazását korlátozza, hogy telepítése igen gondos munkát, optimálisan 0,2 m-es vízborítást igényel. Ennél is jelentősebb akadály azonban, hogy fenntartásához közel állandó vízszint biztosítása szükséges, mert 1,5 mnél mélyebb vízben a nádas befullad, hosszabb ideig szárazra jutva pedig kipusztul. így a II. Tiszai Vízlépcső tározójában csak a vízlépcsőhöz közvetlenül csatlakozó szakaszon irányozhatjuk elő a vízszint alatt 1,5 m mélységig futó 1 : 25-ös hajlású rézsűszakasz nádasítását. Itt is veszélyt jelent azonban, hogy az üzemszerű használatkor a tározó szintje a tenyészidő végére 3 m-rel süllyedhet és így partvédő nádasainképpen a nyárHidrológiai Közlöny 1965. 1. sz. 23 utó legkritikusabb időszakában víz nélkül maradhatnak. A felsőbb szakaszokon, ahol a töltés mértékadó magasságát az árvíz szabja meg, sor sem kerülhet arra, hogy a legnagyobb vízszint vonalában védőnádast telepítsünk. Itt ugyanis az állandó vízszint lényegesen mélyebben helyezkedik el, tehát csak az lehetséges, hogy ebben a magasságban, a töltés vízfelőli rézsűjének középső, vagy alsó szakaszán kísérletezzünk nádszegély kialakításával. Az életfeltételek itt még kedvezőtlenebbek, mint a duzzasztómű környezetében, egyrészt azért, mert a közel állandó vízszint játéka — amit a tározó leürítésén kívül már a duzzasztási görbe emelkedése is befolyásol — nagyobb, másrészt azért, mert árvizek idején ezeket a nádasokat víz borítja el. Ujabban a töltések hullámverés elleni védelmére jó eredménnyel alkalmazzák a legnagyobb víz szintjében levő lapos rézsűk füzesítését. A vázolt szelvényű és nagy tömegű töltéstest szivárgásgátló szerepét nem rontja lényegesen a füzes gyökérzete, ugyanakkor azonban nagy mértékben növeli a rézsű állékonyságát. Ilyen védelmet természetesen csak ott alkalmazhatunk, ahol a legnagyobb vízszint nem állandó, hiszen ez a növénysáv állandó vízborítás esetén nem tud megtelepedni. Kárpáti és Varga vizsgálatai szerint partmenti bokorfüzes ott telepíthető, ahol az elárasztás időtartama kisebb, mint a vegetációs időszak 10 ~ 50%-a. Az elmondottak alapján a tározótérben kettős növényi védősáv ^kialakítás indokolt. A legmagasabb vízszint vonalában bokorfüzes telepítése célszerű, míg az állandó vízborítás magasságában nádast telepíthetünk, vállalva azt a kockázatot, hogy az utóbbi helyenként és időnként kipusztul majd. Közvetlenül a duzzasztó környezetében a partmenti bokorfüzes már valószínűen nem lesz életképes a gyakori elárasztás miatt, úgyhogy itt helyét a legnagyobb vízszint környezetében a vízlépcső felé fokozatosan magasabbra húzódó védőnádas foglalja majd el. A kettő határa azonban elmosódik, és legcélszerűbb annak kijelölését a duzzasztás hatására kialakuló természeti körülményektől függővé tenni. A védőnövényzet alkalmazásáról szólva, végül meg kell még említenünk, hogy ezzel lényegesen nem növelhetjük a rézsű hajlását, legfeljebb a lapos szakasz rövidítésével csökkenthetjük kismértékben a töltéstérfogatot. Kondratyev szóbeli közlése szerint a taskenti tározó töltéseit füzesítve 25—30-as rézsűvel, a kievi-ét náddal védve ugyanilyen hajlásúra tervezték. 6. A javasolt töltésszelvény és a biztonság kérdése Összefoglalásként megadhatjuk, hogy milyen töltésszelvény javasolható a II. Tiszai Vízlépcső tározójának a környezetében. Közvetlenül a duzzasztóműhöz csatlakozva, véleményünk szerint a számítással meghatározott minimális szelvény alapján kialakított profil megépítése szükséges (19. ábra, a-jelű szelvény). A legnagyobb vízszint feletti 1,5 m magas töltésrészt