Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)
4. szám - Rusz Ervinné: A Törő-féle vízmérőberendezés laboratóriumi vizsgálata
188 Hidrológiai Közlöny 1965. 4. sz. Rusz E.-né: A Törő-féle vízmérőberendezés 2. kép. A vízhozammérő és a vízmennyiségmérő berendezés <t>omo 2. OöopydoeaHue öjih U3MepeHUH pacxoda u oöbeMa eodbt III. 2. Discharge and volume meter különbséget hoz létre a Pitot—Prandtl féle eső s és d jelű furata között, és ezáltal az u jelű úszók nyugalmi helyzetükből kimozdulva az elmozdulásukkal arányos mértékben mozdítják el a vízhozammérő mutatóját, valamint áttételi tárcsák útján bekapcsolják a vízmennyiségmérőt. Mivel a vízhozammérő a mérőnyomással arányos mértékben tér ki, ezért a mérőóra elfordulási szöge, vagyis az elmozdulás mértéke a vízhozam négyzetével arányos. A vízhozammérő homloklapja a 2. képen látható. Ugyancsak e képen tüntettük fel a vízmeny nyiségmérőt (számlálót) is. A Szerkesztő a vízhozam összegezéséhez gyöktárcsát alkalmazott. Ezáltal a vízmennyiségmérő berendezés elmozdulása a vízhozammal lineáris arányban áll. A számlálószerkezeten leolvasott két érték különbsége egy állandóval való szorzás után közvetlenül a vezetéken a kérdéses időtartam alatt átfolyt vízmennyiséget adja meg. A mérőberendezés vizsgálata A 350 mm átmérőjű csővezetéken átfolyó vízhozamot mérőperemmel mértük, és a csővezeték elején elhelyezett tolózárral szabályoztuk. A mérő előtt közel 20 d-nek, a mérő után pedig kb. 25 cinek megfelelő hosszúságú egyenes csővezetéket biztosítottunk. A mérőmagasságot a műszeren elhelyezett üvegcsöveken észleltük. Vizsgálataink során különböző vízhozamoknál mértük a Pitot—Prandtl féle berendezés veszteségét, továbbá a mérőnyomást. Észleltük a vízhozammérő mutatójának a kitérését, és meghatároztuk a vezetéken átfolyó vízhozammal való kapcsolatát. Megállapítottuk továbbá a vezetéken átfolyó vízhozam és a vízmennyiségmérő által jelzett érték közötti arányossági tényezőt. 24 különböző vízhozamnál, l-í-2,8 m/s sebesség —, azaz 100-^-270 l/s vízhozamtartományon belül végeztük el észleléseinket. A műszer működése közben, annak belső súrlódása miatt bizonyos hiszterézisszerű hibára lehet számítani. E hibalehetőség kiküszöbölése végett méréseinknél a vízhozamot kétféle módon változtattuk. Először az órát mozgásba hozó legkisebb vízhozamot, illetve mérőmagasságot állítottuk be és azután folyamatosan növeltük a vízhozamot a jelzett felső határig, majd a legnagyobb vízhozam értékéből kiindulva csökkentettük a sebességet az alsó határig. Ezáltal igyekeztünk biztosítani azt, hogy a mérési adatainkat kiegyenlítő összefüggést hiszterézisszerű hiba ne terhelje. Vizsgálatainkat tiszta vízzel végeztük el. A vizsgált mérőberendezés működését az általában kisebbnagyobb mértékben szennyezett öntözővíz befolyásolhatja. Dinamikus csövén ugyanis szálas anyagok akadhatnak fenn és ebben az esetben a vízhozam- és vízmennyiségmérő már vagy egyáltalán nem, vagy megbízhatatlanul működik. E mérőberendezésre tehát az öntözővízben levő szennyeződések közül főként a szálas anyagok a veszélyesek. Ezeknek a kiszűrése, illetve a dinamikus cső eltömődésének a rnegákadályozása nincs megoldva. Az eredmények értékelése Elsősorban a Pitot—Prandtl-féle berendezés veszteségét határoztuk meg a vízhozam függvényében (1. ábra): Ah = 0,000077 Q 2, ahol Ah [cm], a Q [l/s]. A Pitot—Prandtl-féle berendezés vesztesége közel 3,4 m egyenescső veszteségének felel meg. A 350 mm átmérőjű egyenes csővezeték energiavesztesége ugyanis: Ah = 0,000023 Q"-, ahol Ah [cm/fm], Q [l/s] A 2. ábrán a mérőnyomás (Ah, cm) és a vezeté500 400 100 <5j 200 I '00 an 50 0,3 0* 0£0,6 0J1 Z 3 4 5 6 7 SS 10 Esésmzteseg, Ah [cm] lábra 400 ^300 1 100 so 4 5 6 78 10 20 30 40506010 Mérőnyomás, Ah [cm] / 2.abra 1—2. ábra. A Pitot—Prandtl-féle berendezés vesztesége és a vízhozam kapcsolata (1. ábra), továbbá mérőnyomása a vízhozam függvényében (2. ábra) <Puaypbi 1—2. 3aeucuMocmb Meztcdy nomepsiMu oöopydoeanuH Tlumom-npaHdmA u pacxodoM ((pueypa 1), danee u3MepumeAbHbiü Hanop e 3aeucuMocmu om pacxoda (<fiueypa 2) Figs. 1—2. Loss in the Prandtl—Pitot instrument plotted vs. discharge (Fig. 1) and differential head plotted vs. discharge (Fig. 2). .nÚ 5 .o° 0 Q<y r ' ^ h