Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

4. szám - Csanády Mihály–dr. Gregács Margit: A halastavas szennyvíztisztítás közegészségügyi kérdései

Csanády M.—Gregács M.: A halastavas szennyvíztisztítás Hidrológiai Közlöny 1965. 4. sz. 185 ték eddig. (Pedig tolózár-meghibásodás miatt a szennyvíz mindig egy helyen ömlött a tóba.) Tekintettel arra, hogy jelenleg ez az egyetlen olyan berendezés az országban, ahol nagyüzemi halastóba szak-vállalat kezelésében levő szennyvíztelepről szabályozható módon ülepített szennyvíz kerül, célszerű lenne itt végezni üzemi kísérleteket az ülepített szennyvíz halastóba-vezetése feltételeinek a meghatározására. Ezt a nagy tó egyik parcellájának gáttal való leválasztása, vagy akár a tartalék-terület egy részének tóvá alakítása tenné lehetővé. Az itteni tapasztalatok alapján lehetne megtervezni a Balaton déli partján esetleg másutt is alkalmazható eljárást. Következtetések, javaslatok Az ismertetett vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a szennyvíz halastóba vezetése közegészségügyi szempontból általában kedvező megoldásnak tekinthető, mivel így a bomló és fertőzőképes anyagok olyan mértékű lebontása biztosítható, amilyen mesterséges szennyvíztisztítási eljárással gyakorlatilag nem érhető el. A vizsgálatokból az alábbiak következnek : 1. Biológiailag jól tisztított házi jellegű szennyvíz nem nagy terhelés és elegendő hígítóvíz esetében a halastó vizét észrevehetően nem befolyásolta (Gödöllő). 2. Kevés hígítóvíz (1:2) esetében a biológiailag nem kielégítő hatásfokkal tisztított szennyvíz a tóba ömlés környékén csekély kiterjedésű szennyezett teret okozott, a nyílt tó vizét szennyezettség szempontjából nem befolyásolta (Balatonföldvár 1962). Nagyon kevés hígítóvíz (kb. 1 : 0,5) és intenzív takarmányozás esetén a nyílt tó vizének nagy szervesanyagtartalma mellett az ammóniatartalom is megnövekedett (Balatonföldvár 1963). A tisztítási hatásfok —különösen bakteriológiai szempontból — nagyon jó volt, közel két nagyságrenddel jobb, mint ami egylépcsős mesterséges biológiai tisztítással elérhető. 3. Oldómedencével tisztított szennyvíz még nagymértékű hígítás (1:8) esetén is károsan befolyásolja a tó élővilágát, a tóban lejátszódó folyamatot, a vizet haltenyésztésre alkalmatlanná teszi, még aránylag nem nagy terhelés esetén is. A bakteriológiai hatásfok még ilyen körülmények között is meglehetősen jó lehet (Deszk). 4. Olajtartalmú ipari szennyvíz egyébként csekély felületi terhelés esetén is nagyon káros, a felület csökkentésével ill. lezárásával oxigénhiányt idéz elő (Szeged), ami a halgazdaságban végzetes következményeket okozhat. 5. Csak mechanikailag tisztított (ülepített) szennyvíz nagyüzemi halastóban lejátszódó öntisztulásának vizsgálatára még nem volt alkalmunk, a munka ilyen irányú folytatása szükségesnek látszik (Fonyód). Hazánkban a Balaton déli partján javasolható a módszer elterjesztése, mivel segítségével a szennyvíz lényegében távoltartható a Balatontól. A nagy szervesanyagtartalmú, tőzeges talajú halastavak esetében az alkalmazhatóság feltételeinek meghatározására (főleg halélettani ill. halgazdasági szempontból) üzemi méretű kísérletek elvégzését javasoljuk. Ezek alapján lenne eldönthető, milyen esetben elegendő csak mechanikai tisztítás, adott hígítóvíz mennyiség és minőség esetén milyen hatásfokú biológiai tisztítás szükséges, a lehalászás idejére milyen tartalék-terület szükséges stb. A Balaton védelme szempontjából véleményünk szerint még akkor is ezt a megoldást kell választani, ha a halastóba vezetés előtt is biológiai tisztítás szükséges, és a nagyobb távolságok miatt drágább ez a változat, mint a tisztítótelepről a Balatonba vezetés. A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy egyrészt a mesterséges tisztítók működésében gyakori az üzemzavar, a tisztítási hatásfok gyakran meg sem közelíti a kívánt értéket (Tihany, Siófok) ; másrészt a Balatonnál az üdülési idényben olyan nagy a közművek igénybevétele, hogy egyébként tűrhető működés mellett is leromlik a hatásfok a túlterhelés következtében, éppen a fürdési idény kellős közepén (pl. Balatonfüred). A Balaton fokozódó eutrofizálódása is csak a szennyvíznek a tótól való távoltartásával lassítható. r összefoglalás A halastavas szennyvíztisztítás hazai alkalmazásának lehetőségei, az eljárás közegészségügyi szempontból történő értékelése céljából tájékozódó, felmérő jellegű vizsgálatokat végeztünk néhány, szennyvízzel terhelt halastónál. A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a halastóban a szenynyezések lebomlása messzemenően lejátszódik, a tisztítási hatásfok sokkal jobb, mint ami mesterséges szennyvíztisztító eljárásokkal elérhető. Az eljárás alkalmazhatósága feltételeinek meghatározására — különösen halélettani szempontból — üzemi kísérletek végzése látszik szükségesnek, mivel több délbalatoni üdülőtelep szennyvízének elhelyezésére ez a módszer látszik alkalmasnak. IRODALOM [1] Falck, T. : Die Entwicklung der Abwasserreinigung in Fisehteichen. Ges. Ing. 58, 6—12 (1935). [2] Halmi Gy. : Városi esatornaszennyesvizek tisztítása halastavakban. Halászat, XV. 147—49, 159— 60 (1914). [3] Bépássy M. : Halastó és szennyvíztisztítás. Halászat XV. 264—65 (1914). [4] Liebmann, H. : Handbueli der Frischwasser und Abwásser-Biologie. Jena 1960. 531—48. [5] Kisskalt, K., Ilzhöfer, H. : Die Reinigung von Abwásser in Fisehteichen. Archív f. Hygiene, 118, 1—65 (1937). [6] Kaujmann, J. : Chemische und biologische Untersuchungen an den Abwasserfischteiclien von München. Z. f. angew. Zoologie, 45, 433—81 (1958). [ 7] Uhlmann, D. : Oxydationsgráben u. Oxydationsteiche. Wissensch. Ztsch. d. Kari-Marx-Univ. Leipzig, 11, 187—99 (1962). [8] Brinck, C. W. : Operation a. maintance of sewage lagoons. Water a. Sewage Works, 1961, 466—68. [9] Oswald, W. J., Golueke, C. G. et al. : Londoni szennyvízkonferencián elhangzott előadás, ref. Gas u. Wasserfach, 103, 1305 (1962). [10] Pytlik, R. : Oczyszczanie sciekow domowych oraz organicznych sciekow przemyslowyeh metoda stawow akumulacyjnyeh i asymilacyjnych. Biul. P. A. N. Zaklad Biologii Stawow (Kraków), 1957, 119—32.