Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

4. szám - Hajdu György: A Fővárosi Vízmű fejlődése (1867–1964)

Hajdú Cin.: A Fővárosi Vízmű fejlődése Hidrológiai Közlöny 1965. 4. sz. Í49 11. ábra. A Buda vízellátását szolgáló telepek és medencék vázlatos magassági elrendezése Oueypa 7 7. CxeMa ebicomnoeo pacnojioztceHun cmamfuü u pasepeyapoe, oőecnenueaiouiux eodocHaöítceHue Bydaneuima Abb. 11. Schematische Höhenanordnung der Anlagen und Behálter für die Wasserversorgung von Buda cement. A vízellátás egyik legsúlyosabb problémája a csőtermelési kapacitás lemaradt állapota. Még ma is a költséges és nagy munkaigényű öntöttvascső dominál. Az olcsó és igen könnyen fektethető azbesztcementcső a legutóbbi évekig csak 300 mm 0-ig állt rendelkezésre és csak az utolsó évben indult meg a 400-as és 500-as 0 gyártása. Feltétlenül szükséges, hogy új gyárberendezés importálásával az azbesztcementcső termelését növeljék és az átmérő határt 1000 mm-ig emeljék. A fejlett államok nagyrészében ebben az átmérő-tartományokban az azbesztcementcső szinte kizárólagos uralmat ért el. Nagyobb igénybevételnek kitett helyeken, rossz talajviszonyok között továbbra is szükséges öntöttvascsövet, vagy acélcsövet használni. Azonban át kell térni öntöttvascsőnél az ólomtömítésű, igen nagy anyag- és munkaigényű csőkötésekről, vagy a nyugati államokban használt, de nagy öntési precizitást igénylő csavartokos kötésre vagy ki kell fejlesztenünk a már elkezdett és biztató kísérletek alapján a gumigyűrűs tömítésű öntöttvas-tokos csöveket. Az utolsó évben kezdte meg üzemelését a dunaújvárosi csőgyár is, mely spirálhegesztésű acélcsövet gyárt. A nagy átmérőjű nyomóvezetékek számára 800 vagy 1000 mm átmérő felett a modern acélbetétes beton nyomócsövezetet kell előnyben részesíteni, melyek a világ szinte minden országában ezekben a nagy dimenziókban elterjedtek és bizonyos, hogy olcsóságuk, korrózióval szembeni biztonságuk, gyors kötési lehetőségük folytán uralkodókká válnak. Mivel hazánkban ilyen gyár még nem működik, az átmeneti időben hegesztett acélcsőből kell a nagy átmérőjű nyomócső igényünket kielégíteni. A korrózió védelem érdekében megfelelő megoldást már kidolgoztak és ily módon a múlt évben 3 km, ez évben 4 km 800 mm átmérőjű acéllemez nyomócsövet fektettünk. A közeljövőben meg kell oldanunk a Váci úti 2 db 1200 mm átmérőjű főnyomócső helyettesítését, mivel ezeken az elöregedés, fáradás jelei jelentkeznek. Alkalmasnak látszik a pótlás 1 db 1400-as vagy 1600 mm átmérőjű acélcső fektetésével, melyet főtelepünk irányából a Váci úttal párhuzamosan a Duna partján vezetnénk. A hatalmas kiterjedésű csőhálózat igen nagy feladatokat ró a karbantartásra és talán ezen a területen a legsúlyosabb az elmaradásunk. Gépkocsi és modern munkagép állományunk kevés és elhasznált. A nagy közúti forgalom növeli az amúgy is kiöregedett csőhálózaton a törések számát. Míg ezelőtt 20 évvel egy karbantartó munkásunkra évente 10 csőtörés esett, addig ez a szám má már 100 fölé emelkedett. Ezek a csőtörések a sűrűbben lakott területeken igen súlyos károkat okozhatnak, mert sok üzem és kereskedelmi vállalat pincehelyiségben tart fenn raktárt, gyakran többmilliós értékben. A múlt évben egy kisebb méretű (150 mm átmérőjű) csőnek a törése folytán égy