Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

3. szám - Babos Zoltán: A Pécsi-víz felső részvízgyűjtőjének vízrajza

Babos Z.: A Pécsi-víz vízrajza Hidrológiai Közlöny 1965. 3. sz. 105 2. táblázat Szelvény helye LKQ KQ

8

5% KÖQ Szelvény helye [liter/sec] Szabolcsi-patak, a Meszesi-patak betorkolása felett 5 (forrásvíz) 15 (forrásvíz) 40 + 11 (bányavíz) + 11 (bányavíz) Meszesi-patak a torkolatánál — 3 (forrásvíz) 30 Meszesi-patak a torkolatánál + 27 (bányavíz) + 27 (bányavíz) Pécsi-víz, a Lámpási-patak betorkolása felett 5 (forrásvíz) 18 (forrásvíz) 70 (bányavíz) + 38 (bányavíz) + 38 (bányavíz) Lámpási-patak a torkolatánál 3 (forrásvíz) 6 (forrásvíz) 25 Pécsi-víz, a Nagyárpádi-patak betorkolása felett 10 (forrásvíz) 30 (forrásvíz) 106 + 38 (bányavíz) 8 + 38 (bányavíz) Nagyárpádi-patak a torkolatánál — + 38 (bányavíz) 8 96 (bányavíz) Pécsi-víz a Siklósi úti hídnál 15 45 210 + 38 (bányavíz) + 38 (bányavíz) Pécsi-víz a Megyeri úti hídnál 20 50 285 Pécsi-víz a Megyeri úti hídnál + 38 (bányavíz) + 38 (bányavíz) maznak. Közülük elsősorban a szélsőséges nagyságúak a figyelmet érdemlők, melyek nagyrészt a nyári nagycsapadékokat követően jelentkeznek. A nagyvizeket szállító árhullámok a múltban végigseperték a Pécsi-medence mélyfekvésű széles völgy fenekét és nagykiterjedésű vízállások, kisebbnagyobb lefolyástalan mocsaras területek pangó vizeit táplálták. Akkoriban ez a nyílt ártér települési célokra még teljesen alkalmatlan volt. A tervszerű vízrendezési munkák megindulása után századunk elején először a Pécsi-víznek a Siklósi úti híd felett a Nagyhídi út környezetéig terjedő, Pécsi-Nagycsatorna néven nyilvántartott legnagyobb árterű (711 kat. hold) szakaszát vették munkába, majd a Siklósi és Megyeri úti hidak közötti városi szakasz következett (ártere 206 kat. hold). Utoljára maradt a Nagvárpádi-patak városi területen kívüli szakaszának rendezése (ártere 107 kat. hold). Az első vízrendezési munkák alkalmával megállapított nagykiterjedésű és összefüggő nyílt ártér a Megyeri úti híd felett eredetileg összesen 1024 kat. hold, azaz 590 ha (5,9 km

2) volt. Azóta a nagymértékű feliszapolódások miatt több medertisztítás is követte egymást, a fenntartási munkákkal azonban csak a Pécsi-víz medrének átlag 4—8 m

3/s vízemésztő képességét kívánták és tudták biztosítani, az ennél nagyobb vízhozamú árhullámok továbbra is elöntötték a vízrendezések révén jelentékenyen összeszűkült, de még mindig nagykiterjedésű nyílt árteret. Ezen a helyzeten csak tovább javított a medernek a pellérdi duzzasztótól a Basamalomi út környezetéig 1960/62ben végzett kotrása, de gyökeres rendezést nem jelentett. A mai állapot az alábbiakban foglalható össze. A Pécsi-víz az újhegyi téglagyár melletti mély szakadékot elhagyva kilép a Pécsi-medencébe. A szakadékot követően medrének vízemésztő képessége mindössze 8 m

3/s-ra csökken, sőt a Nagyhídi-út és a Lámpási-patak betorkollása közötti szakaszon 6 m

3/s-ra mérséklődik, majd a Basamalomi-út könyöke felé közeledve isníét 8 m

3/s-ra nő. A rendezetlen Lámpási-patak vízemésztő képessége hasonló arányú. Emiatt a fentieket meghaladó nagyvízhozamok a szakadék elhagyása után mindkét parton kilépnek a mederből, gyakran átömlenek még a Nagyhídi úton is és rázúdulnak a jobbparti balokányi, valamint a balparti basamalomi határrész mély fekvésű területeire, melyek ma is változatlanul a régi nyílt ártérhez tartoznak. A jobbparti vizenyős, mocsaras laposok túlfolyó vizei a múltbeli lecsapoló árkok maradványain át húzódnak le a Pécsi-vízbe, a többi viszont hosszabb-rövidebb ideig tárolódik. A balparti vízáradat meghágja a Basamalomi utat és dél felé továbbhúzódik a nagykiterjedésű, mélyfekvésű tüskési határrészre, melyre a környező domboldalak felszíni vizei mellett még a Nagyárpádi-patak kiömlő nagyvizei is összpontosulnak. A tüskési medence néhány óra alatt nagy víztároló tóvá alakul, melyben az árhullámok szétterülő vizei tartósan tárolódnak és a kisesésű, kisméretű Tüskési-árkon át csak lassan találnak lefolyást a Nagyárpádi-patak, illetve Pécsi-víz felé. Az említett ártéri tárolóterek területe mintegy 116 ha (202 kat. hold), térfogatuk a valószínűsíthető legmagasabb tárolódási vízszintekig számítva kereken 340 000—400 000 m

3. A tárolódó nagyvizek mennyisége és a tárolódás általában legalább 3—10 nap között ingadozó időtartama az egyes jelentékenyebb árhullámok csúcsvízhozamától és levonuló egész víztömegétől függ, az azonban kétségtelen, hogy ezek a tárolóterek jelenleg minden 8 m

3/s-ot meghaladó nagy vízhozamú árhullám víztömegének 20—45%-át átmenetileg visszatartják, lefolyását rövidebb-hosszabb idővel késleltetik, ezáltal a csúcsvízhozamot nagymértékben mérsékelik annyira, hogy a Pécsi-vizén a Siklósi úti hídnál, valamint innen a Megyeri úti hídig terjedő mederszakaszon 10—12 m

3/s-nál nagyobb csúcsvízhozam jelenleg nem keletkezhet. Ettől függetlenül az említett két híd között a közbenső vízgyűjtőrész többlet vízhozamai helyileg megnövelhetik az árhullám vízmennyiségét anynyira, hogy ezen a szakaszon is kiömlik a nagy víz a mederből és kisebb-nagyobb mértékben elárasztja a környező régi árteret, amelv közben itt-ott már betelepült. Megjegyzendő, hogy a nagyvizek zavartalan levonulásának igen nagy akadálya a Siklósi úti új 7 m nyílású közúti híd mellett meghagyott régi 2x2,50 m nyílású boltozott hídra felszerelt fa-, illetve vasrács, amely mindkét nyí-