Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

1. szám - Galli László: A kis víztározások problémái Magyarországon

Galli L.: A kis víztározások problémái Hidrológiai Közlöny 1965. 1. sz. 9 7. kép. Beton eróziós küszöbbel ellátott, föld árapasztó <Puzypa 7. 3eMAHH0ü eodocöpoc c őemoHHbtM 3po3uonnbiM nopoiOM Bild 7. Entlastungsanlage aus Erdreich mit Erosionsschwelle aus Beton hatók. Költséges burkolatokat tehát csak akkor és oda kell tervezni, ahol a várható eróziós károk a csatorna és a gát biztonságát már egy-egy nagyobb árhullám, vagy egy-egy csapadékosabb időn belül is veszélyeztethetik. A halastavaknál szerzett tapasztalatok szerint a gátszakadás mértékét és veszélyes következményeit jelentősen csökkentette az, ha a gát magassága a völgy közape felé növekedett. Ekkor az elmosás a szárnyaknál indult el és innen terjedt fokozatosan a tó mélyebb része felé. Előfordult tehát, hogy az árhullám levonult anélkül, hogy a gátban túlzottan nagy kárt okozott volna. Ajánlatos ezért a kis tározók gátjait is biztonságból a völgy közepén 20—40 cm-el magasabbra építeni. 2.3. A hullámverés elleni védelem A kis gátak még meg nem oldott problémája a hullámverés elleni védelem. Tapasztalható, hogy a hullámzás még az erősen kötött agyagból épített gát vízoldali rézsííjét is, pár szeles hónap alatt úgy elhabolta, hogy csak a vízszín csökkentésével lehetett a gátat az átszakadás ellen biztosítani. A hullámverés ellen tehát mindig védekezni kell. Halastavaknál kialakult már a rözsefonással és a nádpadkával történő gazdaságos védekezés módja. Víztároló gátaknál azonban ez a módszer — a nagy határok között változó vízszínek miatt — nem alkalmazható (8. kép). Az egymás felett több sorban készített rőzsefonás állékonysága nincs biztosítva, a nád pedig nem tenyészik változó vízszintek mellett. A hullámverés elleni védelem tehát ezeknél a gátaknál is valamilyen burkolattal vagy megfelelően lapos, homokos kavicsréteggel fedett rézsűvel oldható meg. Kísérleteket kellene végezni arra, hogy a már ismert burkolatok közül melyik a leggazdaságosabb. Tisztázni kellene azt is, hogy mi az a minimális vastagság, amivel a burkolatot — esetleg javítási lehetőségek figyelembevételével —- még meg lehet építeni, ezenkívül milyen esetekben szükséges a burkolat alatt szűrőréteg és mikor kell kiönteni a hézagokat. 8. kép. A hullámverés hatása védelem nélkül hagyott rézsűn kb. 1 év alatt <t>mypa 8. JJeücmeue ydapa BOAH np. 3a 1 eod Ha omKoebi, ocmaeAeHHbie őe3 3au)umbi Bild 8. Einwirkung des Wellenschlaqs an einer ungeschützten Böschung nach ungefáhr einem Jahr 3. A tározók gazdaságossági mutatói A kis tározók hidrológiai méretezésénél és tervezésénél igen nagy segítséget nyújthat a statisztikai alapon való összehasonlítás. Statisztikai adatokat azonban összehasonlítani és értékelni csak valamilyen mutatószámok alapján lehet. Kiindulva az irodalmi adatokból és figyelembevéve a V1TUKI által már kidolgozott statisztikai összefüggéseket, a kis tározások jellemzésére a következő mutatók látszanak alkalmasnak. Az összehasonlításra szolgáló mutatókat természetesen mindig csak azonos adatokból lehet meghatározni. Ezért abban az esetben, ha a tározó vizét csak időszakosan hasznosítjuk, a vízhasznosítást folyamatos évi értékekre kell átszámítani. 3.1. A tározó kiegyenlítési hatásfoka A tározóból hasznosítható víz mennyiségének és a vízfolyás sokévi középvízhozamának az aránya, százalékban kifejezve : = 100 [%], koq ahol q a tározóból hasznosítható évi összes vízmennyiség folyamatos vízsugárban számolva (a szivárgási és párolgási veszteségek levonása után), köq = a vízfolyás sokévi középvízhozama. A tározók hatásfoka a normális körülmények között 50 és 75% között mozog. Az 50% alatti érték már igen kihasználatlan tározóra mutat, a 75% feletti pedig rendszerint már erőszakolt és ezért gazdaságtalan tározást képvisel. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy becsülhető, hogy kis tározásoknál kb. 60% körül lehet a kiegyenlítés reális értéke. 3.2. A tározó fajlagos teljesítőképessége A tározóból évenként hasznosítható, vízmennyiség és a tározó hasznos térfogatának az aránya : T'