Hidrológiai Közlöny 1965 (45. évfolyam)

1. szám - Galli László: A kis víztározások problémái Magyarországon

10 Hidrológiai Közlöny 1965. 1. sz. Galli L.: A kis víztározások problémái Q a tározóból hasznosítható évi összes vízmennyiség (27 q), [m

3] V a tározó hasznos térfogata. A fajlagos teljesítőképesség tulajdonképpen azt mutatja, hogy 1 m

3 víz hasznosításához hány m

3 tározó térfogatot kellett kiépíteni. Ez a szám elsősorban a vízjárás szélsőségeitől és természetesen a kiegyenlítés hatásfokától függ. Minél szélsőségesebb valamely vízfolyás, a völgyében létesített tározó fajlagos teljesítőképessége annál kisebb és minél egyenletesebb, annál nagyobb. Értéke a legszárazabb évre számolt éves tározónál 1,0. Reális értéke pedig 1,15—1,50 között változhat. (Részletes adatok azonban az értékelésre még nem állanak a rendelkezésre.) 3.3. A vízjárási mutató A tározó fajlagos teljesítőképességét és így a tározó méretezését (valójában az egyik legkevésbé ismert, de igen fontos hidrológiai tényező) a vízjárás helyi szélsőségei befolyásolják. Ezeket a szélsőségeket azonban a tározó fajlagos teljesítőképessége alapján — mivel ez a mutató elvileg bármilyen szám lehet — igen nehéz érzékelni. Előnyösnek látszik tehát erre olyan mutatót megválasztani, amely mindig azonos számhatárok közé esik, tehát jól érzékelhető. Ha nem is egészen tökéletes, de ilyen mutatót kaphatunk akkor, ha az elméletileg hasznosítható évi vízmennyiség (Q

e) és a tározó hasznos térfogatának a különbségét elosztjuk a hasznosítható vízmennyiséggel. Q

eQ

e

V 100 [%] Ez a mutató tulajdonképpen azt fejezi ki, hogy az összes hasznosítható vízmennyiségnek hány százalékát biztosíthatja a tározó. Nyilvánvaló minél egyenletesebb a vízjárás, a mutató annál nagyobb. Ennek a mutatónak az értékei a VITUKI tározási tanulmányainak az adataiból kiszámítva kb. 10 és 30% közé esnek. Részletesebb vizsgálatok alapján értéke azonban valószínűleg vidékenként, a csapadékosság és a vízgyűjtőterület jellege szerint változik. 3.4. A tározó fajlagos költsége A tározó fajlagos költsége a tározó kialakításának, valamint a gát és műtárgyainak az összes költségéből és a tározó hasznos térfogatából számítható ki : Összes költség A mutató 1 m

3 hasznos tározótérfogat beruházási költségét jelenti. Az eddigi adatok alapján kis tározóknál ez a szám, a vízjárás és a topográfiai adottságok szerint kb. 3 és 15 Ft között mozoghat. 3.5. A fajlagos vízköltség A tározó összes költségének és a tározóból hasznosítható évi vízmennyiség aránya : Összesköltség amely 1 m

3 hasznosítható víz beruházási költsége. Elsősorban a vízgyűjtőterület nagyságától és a tározó hidrológiai viszonyaitól függ. Értéke ezért igen nagy határok között: az eddigi adatok szerint 1—20 Ft között változik. 3.6. Hasznosulást mutató Az előző öt mutató majdnem teljes egészében a tározásra vonatkozott függetlenül attól, hogy a tározóból hasznosítható vízmennyiséget milyen eloszlásban és milyen célra fogják felhasználni. Ezért minden tározásnál ki kell alakítani még egy olyan mutatót is, amelyben már a tározó célja, ipari, mezőgazdasági, háztartási vízhasznosítás stb. is szerepel. 4. Beíejezés A tanulmány a fentiekben kísérelte meg összefoglalni azokat a legfontosabb alapelveket, amelyekkel a kis tározókat gazdaságosan ki lehet alakítani. A természet azonban mindig változatos. Ezért egyetlen tározót sem szabad merev előírások alapján megtervezni, hanem mindegyiknél számba kell venni a helyi adottságokat, a hidrológiai és a földtani viszonyokat, a domborzati formákat majd a tározó célját és ezek alapján kell eldönteni, hogy az adott területen és esetben szükséges-e részletesebb adatgyűjtés, feltárás és vizsgálat, vagy pedig csak azokat a minimális előírásokat kell betartani, amelyeket a tanulmány irányelvként igyekezett összefoglalni. riPOEJlEMbl C03^AHHH HEEOJlblLIMX BOflOXPAHHJIMIH B BEHTPMH Jl. raAsiu jIJOJlHHbl HH3K0X0JlMHCTbIX H IOpHCTblX paHOHOB BeHrpHH HBJIfllOTCH LUIipOKHMH II nojioruMH. rl03T0My BoaoxpaHHjwma 3«ecb MO>KHO co3flaTb TOJibKO npii AJIHHHbix (500—100 M) H HeBbicoKHx (5—15 M) njiOTHHax. B flOJiHHax 3aneraK)T pbixjiue ajunoBHajibHbie OTJioweHIÍH, no3TOMy 3/iecb MO>KHO co3íiaTb TOJibKO 3eMjiflHi>IE njlOTHHbl (<t>0T0 1). SKOHOMHMecKHe Bonpocbi npii STOM HMeioT BecbMa 6ojibuioe 3HaqeHne n3-3a OTHOCiiTejibHO Heöojibworo oÖTjeiwa BOAOxpanHjmma H BecbMa Sojibuiofi AJIHHH njioTHHbi. ripn n0,nr0T0BHTejibHbix paöoTax H rrpn npoeKTHPOBAHHH YWE HY>KHO YHHTBIBATB STH OSCTOHTEJIBCTBA. OflHaKO He BbiflCHeHbi eme MHorae Bonpocbi B CBH3H C TeM, *ITO npH C03íiaHHII njlOTHH C BblCOTOÍÍ 4 6 M C KaKOÍÍ Ha«e>KHOCTbio npHXOAHTCji BbinojiHiiTb rnapojionmecKHe HCCJIEFLOBAHHH, MMEHEPHO-REOJIORIMECKHE PA3BEAKH, B KaKoii Mepe HY>KHO npn,nep>KHBaTbCfl K TpeöOBaHHHM rpyHTOBOfi MexaHHKH 6ojibumx ITJIOTHH, npn KaKoft KOHCTpyKUHH MOHCHO nOJiyMHTb Hafle>KHblfí npO(})HJlb njlOTHHbl H HaKOHeu KaKiie coopyweHHH Heöojibiuoro pa3Mepa CTOHT eme ycTpoiiTb B STHX njiOTHHax. B CTaTbe H3jiaraioTCH npe/uiowceHHH no peuieHHio 3THX BOnpOCOB. Ha Majibix BoaoTOKax n3MepeHHH pacxoaoB IKOTH He HMeioTCH. ri03T0My 0Ka3biBaeTcji aocTaToiHbiM onpe«ejiHTb BejiHHHHy ucnoM3yeMoao 3apezyjiupyeMozo pacxoda eodbt TOJIBKO no BejiHHHHe BOflocöopHoíí njiomaaH H no 3KcnepHMeHTajibHbiM xapaKTepHCTHKaivi BOflHoro pe>KHMa. fljiH pa3pa6oTKH noaoÖHbix cnocoSoB ywe iiMeIOTCÍI ycneuiHbie nonbiTKH. npu eodocöpoce, HMeiomeM pa3Mepw MeHbuie, ieM pacneTHbie, njioTHHa pa3pyoiaeTCH. nosTOMy npw onpeaejieHHH cSpacbraaeMbix pacxo^oB TOJibKO nvreM SMnHpn^ecKHX cnocoöoB Boflocépocbi Hy>KHo Bcer/ia pac^HTaTb Ha pacxoAbi c BepoaTHOCTbio 0,5 H 2% corjiacHO TOMy,