Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

12. szám - Dr. Ungár Tibor: Löszfajták fizikai sajátságai

542 Hidrológiai Közlöny 1964. 12. sz. Ungár T.: Löszfajták fizikai sajátságai talajszint jellegével. A talaj képződési folyamat során a finom szemcsék a magasabb szintből leiszapolódtak. Összehasonlítva a száraztérszíni löszök és erdei löszvályogok szemcseeloszlását és plasztikus tulajdonságait, megállapítható, hogy a szemcseösszetételi különbség a plasztikus tulaj­donságok nagy mérvű eltérését egymagában nem indokolja. Ezért fel kell tételeznünk, hogy az erdei löszvályogok színezőanyaga, a finom eloszlású vasoxidhidrát vegyi összetételénél fogva erősen növeli az agyagszerű sajátságokat, a vasoxid­hidrát a képlékeny sajátságok kialakításában agyagásványszerű szerepet tölt be. A folyási határ és plasztikus index értékei még kisebbek a száraztérszíni löszöknél (Pi =10—• 17%, F — 31—38%) és a mezőségi lösz vályogok­nál (Pi = 16—21%, F = 35—43%). Az infúziós löszök képlékenységi jelzőszámai feltűnően tág határok közt változnak (Pi = 7—20%, F = 25— 42%), amit azzal magyarázhatunk, hogy ez a löszcsoport némileg eltérő körülmények között (rét, mocsár, tó, ártér) keletkezett löszváltozato­kat foglal össze. A homokos löszváltozatok csak ritkán képlékenyek. Az előbbiekhez hasonló — bár sokkal lazább —- összefüggések mutatkoznak a zsugorodási határ és lineáris zsugorodás tekintetében, míg a telítési határ értéke a löszfajtával alig mutat kapcsolatot. A plasztikus index és folyási határ alapján mintáinkat feltüntettük a Casagrande-féle dia­gramban (7. ábra). A különböző löszféleségek pont­jai közel ugyanazon az egyenesen helyezkednek el. Ez a tény azt bizonyítja, hogy a löszös üledékek csoportjában összefoglalt — megjelenésüket és sajátságaikat tekintve eléggé eltérő üledékféle­ségek — valóban azonos származásúak, genetikai­lag összetartoznak. Az egyenestől való, bár kis mértékű eltérés az infúziós löszök és a belőlük keletkezett mezőségi löszvályogok közt fordul elő, amit ismét e csoport bizonyos mérvű kelet­kezés szerinti heterogén voltával magyarázhatunk. A vízalatti szétesést az irodalomból [9] isme­retes Endell-féle, úszó sűrűségmérőhöz hasonló berendezéstől eltérő eszközzel, állandó ellensúly­lyal ellátott (ún. levélmérleg rendszerű) mérleg segítségével vizsgáltuk (8. ábra). A minta szét­eséssel kapcsolatos súlycsökkenésének időbeli vál­3 30 | 20 0 Si ,1 óraztérszini /ős dei /aszvá/yog tróhomokos los fóliás lösz z a Fi a ,1 óraztérszini /ős dei /aszvá/yog tróhomokos los fóliás lösz z Á / / / / ' A 9 Si ezosegi ikes ló loszvak sz M / Y / / <>* A f ev R tt 20 30 tO 50 60 70 80 Talajminta Folyási határ, F[%] 7. ábra. Löszfajták a Casagrande-féle diagramban <t>uzypa 7. JleccoeudHbie zpynmbi no duazpaMMe Kaca­epanda Fig. 7t Casagrande plot of loess soils 8. ábra. Víz alatti szétesés vizsgálata <Puzypa 8. HccAedoeanue pacnada nod eodoü Fig. 8. Studyíng disintegration under water tozása alapján felrajzoltuk a szétesési görbét. A minták viselkedését nem a szokásos módon, a 8 órás szétesési indexszel jellemezzük, minthogy mintáink teljes szétesési ideje csupán néhány perc és 2,5 óra között változott, hanem azzal az idővel, amely alatt a minta víz alatti súlya a kez­deti súly felére csökken (,,50%-os szétesési idő"), valamint a teljes széteséshez szükséges idővel (teljes szétesési idő). Az 1. táblázat szétesési adatait tekintve, csak annyi megállapítás tehető, hogy vízzel szemben legellenállóbbaknak a szikes löszök mutatkoznak, legkevésbé a homokos változatok. Az eredmények eltérése ugyanazon löszváltozaton belül is igen jelentős. Megemlítendő, hogy a vizsgálat reprodukálható­sága nem kielégítő. Egyes minták vizsgálatakor a szét­esés következtében keletkezett rögök erősen össze­tapadtak ós a talajcsomó a minta befogadására szolgáló rostélyon hosszabb idő után is fennmaradt. A jövőben az Endell-félénél és az általunk alkalmazottnál meg­bízhatóbb módszer bevezetése látszik szükségesnek. A minták tömörségi sajátságait a hézag­tényező, illetve hézagtérfogat és a térfogatsúly értékei jellemzik. Ahhoz, hogy a helyi viszonyok­tól, pillanatnyi víztartalomtól független, össze­hasonlítható adatokat kapjunk, ezeket az érté­keket a száraz állapotra kellett vonatkoztatni. A hézagtényező legnagyobb értékei természete­sen a termőtalaj jellegű mezőségi löszvályognál mutatkoznak, rendre kisebbek a száraztérszíni, szikes, infúziós és homokos löszök, továbbá az erdei lösz vályog átlagos értékei. Feltűnő az erdei löszvályog igen kicsi, 0,5—0,6 körüli hézagténye­zője, ami az említett keletkezési mód következ­ménye. Ha az azonos előfordulási helyről szár­mazó száraztérszíni löszök és erdei löszvályogok adatait hasonlítjuk össze (2. és 7., 3. és 8., 5. és 9., 6. és 11. sz. minta), megállapítható, hogy min­denütt az erdei löszvályog a tömődöttebb. Ugyan­csak jellegzetes különbség mutatkozik a száraz­térszíni és infúziós löszök hézagtényezője között; az előbbieké e = 0,73—0,90, az utóbbiaké 0,59— 0,65. Ily módon ez a két, szín és szemcseeloszlás alapján alig megkülönböztethető löszféleség a hézagtényező (illetve hézagtérfogat) alapján elkülö­níthető. A minták karbonát-tartalmát a híg sósavas kezelés hatására bekövetkező súlyveszteség mé­rése alapján állapítottuk meg. A C0 2 értékeket

Next

/
Thumbnails
Contents