Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
11. szám - Holló István: Beszámoló a Nemzetközi Vízellátási Szövetség VI. kongresszusáról
496 Hidrológiai Közlöny 1964. 11. sz. Holló I.: A Nemzetközi Vízellátási Szövetség zések építésére. Az összefoglaló ismerteti az elgőzölögtetés, fagyasztás, membrán- és báziskicserélős eljárást a fajlagos költségekkel együtt. (Hazánkban ez a kérdés nem merül fel.) 3. A talajvíz hozamának megállapítása, termelőhelyek fenntartása kutak felújítása révén A talajvíz hozamának megállapítására a direkt és indirekt eljárás matematikai formuláit ismerteti Kieler Jensen (Dánia). A nem stacioner állapot kiszámítására Theis, Jacob és Chow összefüggéseire utal és egyszerű közelítő számítási módot ad annak a területnek, ill. hozamnak a nagyságáról, amely a talaj vízkészlet veszélyeztetése nélkül évente kitermelhető. , Prof. Hünerberg (Ny. Berlin) igen érdekesen mutatott a kutak ,,elöregedésé"-re és annak fizikai, kémiai és biológiai okaira. Az „elokkerosodás" jelenségét és annak észlelését vízalatti fényképezéssel, a kutak regenerálásának módozatait gyakorlati példákkal szemlélteti. (Ennek a témának hazai vitája célszerű lenne!) 4. Talajvízdúsítás Huismann (Hollandia) a direkt és indirekt talaj vízdúsítás tervezésének feltételeit és fajlagos költségeit számos ábrával szemlélteti. Irodalmi utalásai a VITUKI régebbi bibliográfiájával egybevetve [3] értékes kiegészítést adnak. Hollandia és Svédország sok vízművében alkalmazzák a talaj vízdúsítást, az USA-ban nem kevésbé. 5. Műanyagcsövek Boone (Belgium) jelenti, hogy egyedül Svédországban 64 000 km puha PE csövet fektettek, míg Hollandiában 1962. év végéig 11 500 km PVCcsövet használtak fel. Ár- és szabványtájékoztatás után a kötésmódokkal foglalkozva kitűnik, hogy 84 vízmű közül csak három alkalmazza a csavarmenetet, átalában ragasztott, hegesztett vagy áttoló hüvelyes és gumigyűrűs kötéseket használnak. Higiéniai szempontból mind a PE, mind a PVC-csövek megfelelnek és fokozatos elterjedésük indokolt. 6. Ipari vizek ismételt felhasználása Új vízbeszerzési lehetőségek keresése és a vízhiány vitte rá a kutatókat az ipari és házi „szennyvizek" tisztítás utáni ismételt felhasználására. Colas (Franciaország) utal városokra, ahol a tisztított házi szennyvizeket újból értékesítik és idézi Imhoff megállapításait, amely szerint a sódúsítás folytán a víz legfeljebb kilencszer használható fel újból. A víz forgatásával mind műszaki mind gazdasági szempontból kell foglalkozni. 7. Bonyolult csőhálózatok számítása analóg és digitális számítógépekkel Bjorklund (Svédország) megemlíti az amerikai Mc. Illroy, az angol Wanda és a német WMK típusú számítógépeket és gyakorlati példákon mutatja be a számítógép használatának előnyeit. A Stockholmi Vízművek a WMK gépet használják és ezáltal igen nagy időmegtakarítással pontosan végzik a csőhálózatok számítását. Az IBM 7094 típusú adatfeldolgozó gépről is elismerő a vélemény. (Vitatott kérdés maradt, hogy a mérnökök tanulják meg a számítógépek kezelését vagy csak a programozás adatait szolgáltassák és a számítógépékkel a begyakorolt állandó személyzet dolgozzék.) 8. Alábányászott területeken előálló vízmű károsodások Mc. Lellan (Anglia) elsősorban a szénbányászat által bekövetkező talajmozgásokról beszél, amelyek mind a szivattyúállomásokon, mind a kutakban károsodást idézhetnek elő. Különösen veszélyes a völgyzárógátak alatti bányászat, amely jelentékeny vízveszteséget idézhet elő. A talajmozgást újszerű bányászati módszerekkel (pillérkihagyás helyett frontális támaszdúcos szénfejtés) is lényegesen lehet csökkenteni. Repedt víztároló medencéket gumilemez béléssel ismét használhatóvá lehet tenni. Még a nagyobb talaj mozgást is károsodás nélkül követik a csövek, ha gumigyűrűs rugalmas kötéseket alkalmaznak pl. ö. v. csövekhez Tyton, acélcsövekhez Johnson-kötést. 9. A vízkezelés iszapjának eltávolítása C. F. Wertz (USA) rámutat arra, hogy a vízkezelés különböző módszereinek megfelelően különböző összetételű és mennyiségű iszap keletkezik. Az USA-ban a visszamaradó iszap általában homokot, agyagot és szűrt alumíniumhidroxidot tartalmaz. 11a a flokkuláláshoz aktivált kovasavat alkalmaznak, akkor az iszap sűrűsége növekszik. Az iszapból az anyagvisszanyerést nem annyira takarékossági okokból, mint inkább kényszerűségből kell szorgalmazni, mert mind kevesebb azoknak a nagy folyóknak (Missisippi, Missouri) a száma, amelyekbe az iszapot minden kezelés nélkül be lehet vezetni. (Nálunk ez a kérdés a felszíni vizek fokozottabb felhasználásakor égetővé válhat.) 10. A polifoszfátkezelés egészségügyi vonatkozásai R. Coutris (Párizs) történelmi visszapillantást adva megemlíti, hogy bár a mononátriumfoszfátot már 1843-ban sikerült előállítani, vízkezelés vonatkozásában csak 1940 körül alkalmazzák a foszfátot. Kőképződés (lerakódás) megakadályozásának hathatós szere, míg a korróziógátló képessége még vitatott. Ebei, Zipf és Bourret kísérletei alapján táblázatosan közli a polifoszfát toxicitását szájon keresztül, bőr alá és intravénásán adagolva. Végső következtetés, hogy a Franciaországban és Németországban a törvényesen engedélyezett maximális 5 mg/l P 20 5 adagolás az egészségre nem káros. Szilikát adagolás esetében az adagolás felülvizsgálandó és mindenképpen szem előtt kell tartani az élelmiszerekre előírt tisztasági követelményeket. 11. víz minőségének biztosítása szerkezeti megoldásokkal (pl. víztározók befedésével) A víz minőségében a műtárgyakon (tározókon) és a csővezetékben való áthaladás folytán romlás, szennyeződés nem következhet be. Taylor és Wood (Anglia) fényképeken mutatják be, hogy
