Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

11. szám - Holló István: Beszámoló a Nemzetközi Vízellátási Szövetség VI. kongresszusáról

Holló 1.: A Nemzetközi Vízellátási Szövetség Hidrológiai Közlöny 1964. 11. sz. 495 2. A víz és a talaj szennyeződése különböző petróleum, termékekkel (Dr. W. Zimmermann — NSZK) A világ nyersolajtermelése 1950-től 1960-ig mintegy 100%-kal 545 millió tonnára emelkedett. Az olajtávvezetékek hossza 415 000 km-t meghaladja és különböző szállítási módok (vasúti és közúti tankkocsik, tankhajók), valamint a finomítók mind hozzájárulhatnak a víz és a talaj szenynyeződéséhez, amelynek megszüntetése sokszor igen nehéz és költséges feladat. Nemcsak a talaj vagy felszíni víz minőségét, hanem a talaj biológiai életét is megzavarhatják a beszivárgó különböző petróleumtermékek, tehát idejében kell megszervezni az olaj riasztási (alarm) tervet. A közvéleményt is megfelelően tájékoztatni kell, sőt messzemenő kártérítési kötelezettséget is meg kell állapítani. Az olajalarm terv mind a kár megelőzés, mind az olajszennyeződés megszüntetésére az irányelveket állapítsa meg. 19 táblázat és 129 irodalmi hivatkozás egészíti ki a témát. A táblázatok a nyersolaj világtermelésétől a vízben oldhatóságon, szivárgási sebességen és távolságon keresztül az évi elfolyási veszteségig és a kapcsolatos törvényes rendelkezésekig minden területet felölelnek. A kármegelőzés egyik módjaként említették, hogy a mindjobban szaporodó benzintöltő állomások tankjait nem a föld alá, hanem a talajra helyezik, hogy a korróziós károk és meghibásodások azonnal észlelhetők legyenek. Hasonló intézkedések hazánkban is célszerűek lennének. 3. A víz szennyeződésének és a fogyasztóhelyek vízpazarlásának megelőzése (C. A. Risbridger — Anglia) A generalreporter ezt a fontos kérdést három részre bontotta, éspedig : a) ismertette és értékelte a 25 jelentést adó ország adatait, ' b) 11 javaslatot tett a jelentésekben foglaltakat figyelembevéve és végül c) minta irányelveket készített, amelyeknek betartásával a házak belsejében a víz szennyeződése és a vízpocsékolás megszüntethető. Ez utóbbi pont a legrészletesebben tárgyalja az egységes nómenklatúrától kezdve az összes felszerelési tárgyak és anyagok rendeltetésszerű használatát. Igen célszerű lenne ezt a hazai épületgépészeti irányelvek hasonló előírásaival egyeztetni. Persze nem hagyható figyelmen kívül, hogy sok anyag (pl. rézcső, színes fémszerelvények stb.) és szerkezet a hazai piacon nem kapható és helyettesítő anyagokkal kell az épületgépészeti kérdéseket megoldani. 4. Vízkezelés ózonnal (J. Hallopeau — Franciaország) A hazai irodalomban megjelent kitűnő Kolin[2] tanulmányon túlmenő rendkívül érdekes adathalmazt ismertet az előadó. így Franciaországban mintegy 200 helyen 1,7 millió m

3/nap, Svájcban 31 helyen 380 000 m

3/nap, az NSZK-ban 6 helyen 200 000 m

3/nap, Kanadában 10 helyen 130 000 m

3/nap, Norvégiában 1 helyen 36 000 m

3/nap (további két helyen építés alatt áll 24 000 m

3/nap kapacitás), Svédországban 12 kísérleti helyen kezelik ózonnal a vizet. Az ózon elsődleges bakteriológiai hatásán kívül a víz színére, vas- és mangántartalmára, ízére, szagára, fenolokra és aromatikus hidroxil vegyületekre gyakorolt kedvező hatásáról számolnak be az egyes országok jelentései. Az ózonkészítés és felhasználás gyakorlatát 52 ábrán és igen sok táblázaton mutatták be és íiagy átlagként 25 kWó villamosáram felhasználást említettek 1 kg ózon előállítására (segédberendezésekkel együtt). A generál reporter ismétli az 1901-ben Kievben az 5-ik Orosz Vízellátási Kongresszuson elhangzott megállapítást, hogy „az ózonkezelés bakteriológiai, zavarossági, szín és ízhiányosságok megszüntetésére az az oxidáló szer, amelyre műszaki és gazdasági szempontból szükség van." 5. Pelyhesedést elősegítő anyagok (Prof. D. M. Minz — SzU) A téma felelőse javasolja, hogy azokat a koagulálást elősegítő nagy molekula számú anyagokat, amelyek a víztisztítás 6orán a pelyhesedést, ülepedést és szűrést elősegítik, flokkulátorok-nak nevezzék. Eddig a koagulálást elősegítő, a flokkulálást ill. szűrhetőséget javító segédanyagnak jelölte a szakirodalom ezeket a polimer flokkulátorokat és a különböző elnevezés tévedésekre adhat okot. Nemzetközi egységes nómenklatúra használata célszerűbb. Természetesen nem minden flokkulátor alkalmas minden víz kezelésére. A flokkulátorok felhasználásának elméleti és gyakorlati módjait számos működő vízmű tapasztalati adatai alapján 17 ábrán és sok táblázaton bemutatva, az előadó összefoglalóan megállapítja, hogy a SZU területén végzett eddigi eredményes és eredménytelen kísérletek figyelmet érdemenek. A flokkulátorok közül az aktivált kovasav a legelterjedtebb, de egyes országokban különböző természetes polimereket, mint: keményítő termékeket, nátriumalginátot, stb. is felhasználnak különösen azokhoz a vízféleségekhez, amelyeknek zavarossága erősen változó vagy amelyeket ipari, ill. házi szennyvizek nagyobb mértékben terhelnek. III. A kongresszus speciális témái 1. A vízművek kapcsolata a nyilvánossággal A vízművek munkájáról és nehézségeiről a közvéleményt a sajtó, film, televízió, iskolai felvilágosítás stb. útján mindig tájékoztatni kell, mert különben nem várható megértés, szükség esetén együttműködés a fogyasztók részéről. (Ezen a téren hazánkban a Fővárosi Vízművek helyes úton haladnak.) 2. Sótalanítás A sósvizek sótalanítása és használati víznek való alkalmazása olyan fontos kérdés lett, hogy egyedül az USA-ban 1963-ban kereken 10 millió dollárt fordítottak kutatásra és kísérleti berende-