Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

11. szám - Béltelky Lajos: Az 50°C-nál melegebb hévízfeltárási lehetőségek hazánkban

Bélteky L.: Hévízfeltárási lehetőségek hazánkbari Hidrológiai Közlöny 1964. 11. sz. 485 Jelmogyo ró i a t< X-80 C'ti ttévri tk/fárásám __1 otho'mc.7S tenutet 80C'.nál melegebb hévie feltárására o/'to/mas terület ( Felsőpannon fetrídöntfr suntvonalai. - fa lengersiinl re ronalhoefalyo} togt/seentreeetr egysége/* höiolti efoókjseto vonatat! (SchrrKfí l B Ktfi-p/cgHi. A.' ost tít! frrítp^tW olojyón) ' Meiaroós hépzödmenyeh öledéhetfhet fedve (Hidrogeológiai Alhsi 4J se rérhépv alapján ) ] Mezozaós hépiödményeh o fe/semen 0 100 J00 500 1. ábra. Magyarország 50 C°-nál melegebb hévíz feltárására alkalmas területei <t>uaypa 1. Teppumopuu Bempuu, npueodnbie öah cpaKpumun mepMOAbHbix eod c meMnepamypoü óOAee 50 Abb. 1. Für die Erschliessung von Thermalwássern über 50° C geeignete Gebiete in Ungarn Minthogy a mezőgazdaságot üzemi fűtési célokra az 50 C°-nál melegebb vizek érdeklik, alsó határként abból a szintvonalból indultam ki, amelynek megfelelő mélységben a területre megismert geotermikus grádiens figyelembe vételével a kőzethőmérséklet 57—59 C°-ot tesz ki. Az így határolt területen belül feltüntettem a 80 C°-nál melegebb vizek feltárási lehetőségének alsó határát is. Ezt az a szintvonal képezi, amelynek megfelelő mélységben a területen mért gg értékkel a talphőmérséklet 94—96 C°. A szintvonalak mélységadatai — a Körössy eredeti térképével egyezően — nem térszintre hanem a geodéziai alapsíkra (tengerszint) vonatkoznak. Azokon a jelzés nélküli területeken, ahol a szintvonalak nyitottak, az üledékes rétegsor mélyebb szakasza fúrással még egyáltalában nincs feltárva. A térképen sűrű vonalkázással jelöltem azokat a területeket, ahol a felső pannon fekümélysége alapján 80 C°-nál magasabb hőmérsékletű víz feltárása is remélhető, az 50—80 C° hőmérsékletű hévizek feltárására alkalmasnak látszó területeket pedig ritkábban vonalkáztam. Az így szerkesztett térkép (1. ábra) szerint az üledékes rétegsor víztartóiból az 50 C°-nál melegebb hévízfeltárási lehetőség legnagyobb a Tiszántúl, továbbá a Dunántúl nyugati részén. A ritka csíkozású terület nagysága kb. 33 500 km

2, vagyis az ország teljes területének 36%-át foglalja magában. A 80 C°-nál melegebb hévízfeltárás lehetősége az üledékes rétegsorból már jóval kisebb területre korlátozódik. A nagyobbik rész a Tiszántúlon van, a Szegedtől kiinduló Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Szarvason, Gyomán át Gyuláig terjedő területsávon. A szeizmikus mérések adatai szerint Hódmezővásárhely, Szentes környékén legmélyebb a medencealjzat s feltételezhetően a két pannon határa is, a Dunántúlon pedig a kisalföldi medencében. E két területen a gg átlagértéke 19—20 m/l C°. A nagy vastagságú üledékkel fedett harmadik területnek, a jászságinak szintvonalai a szeizmikus mérések adatai alapján vannak megszerkesztve, mivel e területen 1200 m-nél mélyebb fúrást még nem mélyítettek le. A 400—800 m-es kutakban végzett hőmérsékletmérések szerint ezen a területen a gg értéke jóval kisebb, 15—16 m/l 0°. A 80 C°-os víz tehát itt kisebb mélységből tárható fel. A három sűrűn csíkozott rész együttesen 8300 km

2 nagyságú, s így az ország területének kb. 9%-át teszi ki. Mivel feltételezhető, hogy ezen területeken az 50—80 C° hőmérsékletű víz feltárására is megvan a lehetőség, a fenti 33 500 km

2-be a sűrűn vonalkázott területeket is beleszámítottam. A mélyen fekvő, vastag üledékkel fedett karsztos területek közül csak a két északit határoltam ÉK—DNy-i irányú szerkezeti vonallal a Schmidt E. R. által szerkesztett [3] s a Hidrogeológiai Atlaszban közölt 43. sz. térkép alapján. E területekre vonatkozó ismereteinket Budapest térségének, Mezőkövesdnek és Miskolcnak kivételével majdnem kizárólag a szénhidrogén- és a szénkutató fúrásokra alapozzuk, mert kifejezetten