Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

10. szám - Dr. Miháltz István–Mucsi Mihály: A kiskunhalasi Kunfehértó hidrogeológiája

470 Hidrológiai Közlöny 1964. 10. sz. Miháltz I.—Mucsi M.: A kiskunhalasi Kunfehértó | / ^S 10. ábra. A 14. és 24. sz. fúrások koptatottsága és a 14. fúrás karbonáttartalma A : a koptatottság ; 1 : átlátszó, fényes, szilánkos forma (nem fordult elő), 2 : áttetsző, kissé szilánkos forma, az élek gyengén tompítottak 3 : kissé matt, az élek erősen tompítottak, az eredeti formára még következtetni lehet, i : matt, gömb, vagy ovális alak, az eredeti formára következtetni nem lehet. R : a sósavban oldódó rész mennyisége %-ban. A rétegsor jelmagyarázata a 2. ábránál található megAbb. 10. Abnützungszustand der Bohrungen No. 14 und 24 und Karbonatgehalt der Bohiung 14 A. Abnützungszustand; 1. durehsichtige, glanzende Splitterform (kam nicht vor), 2. durchsichtige etwas splittrige Form mit schwach abgerundeten ,Kantén 3. etwas matt, Kantén stark abgerundet, es lassen sich auf die urspriingliche Form auch keine Schliisse ziehen, 4. Matt, Kugel- oder Eiform, auf die urspriingliche Form können-keine Schlüsse gezogen werden. IS. In Salzsaure löslicher Anteil in %-en. Zeichenerkliirung der Schichtenreihe ist in Abb. 2 ersichtlich a tóhoz közel nem állandó vizű, mocsaras jellegű párhuzamos lapos húzódik. A két mélyedés között a felső löszréteg magassági adataiból talajvízválasztó húzható. DK-ről futóhomokkal fedett „lösz-domb" ékelődik a két lapos közé. A tó területe 170 ha, vízmennyisége 1,5—2,5 millió m

3 között változik [1]. Több évi átlag alapján közvetlenül a tóba hulló csapadék menynyisége kevesebb mint 1 millió m

3, az évi párolgás számított értéke viszont 1,5 millió m

3 körül alakul. A tó vízháztartása több évtizede lényegesen nem változott, a különbözetet nagyrészt csak az oldalirányból beáramló talajvíz pótolja. Szinte elhanyagolható a felszíni hozzáfolyás. Hirtelen lezúduló, nagy, nyári záporok esetén sem tapasztaltuk 30—40 m-nél nagyobb távolságról. Megyeri J. után „a tó vizére vonatkozó régebbi és újabb vizsgálatok összehasonlítása azt mutatja, hogy kémiai tekintetben állandó jellegű nátrium-magnéziumos, karbonát-hidrokarbonátos típusú, igen lúgos, kemény, magas oldott sótartaltalmú, felszíni víz" [13, 14, 15, 28], A tó három részmedencére tagolódik. A felső (ÉNy-i) résznek a vize eltérő tulajdonságú, pH-ja mindig alacsonyabb (1963. ápr. 5. DK-i rész 10,3, az ÉNy-i rész 8,4 — Szépfalusi J.), de a többi kémiai összetevő is eltérő. Ennek földtani és morfológiai magyarázata az, hogy a gyakorlatilag vízzáró legfelső löszréteg minden irányból a DK-i, legnagyobb medence felé lejt és így elsősorban itt megy végbe a „beáramló" talajvízben oldott anyagok koncentrálódása, kicsapódása. Összefoglalás A megismert pleisztocén és holocén rétegsor eolikus és állóvízi származású. Az előkerült puhatestűek a Würm száraz szakaszai alatt is legalább időszakos vízborítást jeleznek ; a Kunfehértó tehát átöröklődött, ezért a tó eredetét nem, a holocén mogyoró szakaszától kell számítanunk, a futóhomok mozgásnak csak befolyásoló szerepe volt. A környék földtani és morfológiai viszonyai alapján a vízháztartási egyenleg kb. évi félmillió m

3-es hiányát a talajvíz pótolja, a tónak talajvízgyűjtő területe van. A földtani helyzetből nem valószínű, hogy a rétegvizek a vízháztartásban szerepet játszanak. A vízmennyiség ártézi kutakból és tavaszi vadvizekből való növelése, illetve a szint állandósítása, elvezető csatorna nélkül, előreláthatólag a víz kemizmusát lényegesen nem változtatja meg. IRODALOM [1] Andó M. : Geomorphologische und hidrographische Charakterisierung des Kunfehér-Sees und seiner Umgebung. Acta Geographica Szeged, 1964. (Sajtó alatt.) [2] Bacsák Gy. : Pliozan- und Pleistozanzeitalter im Licht der Himmelsmechanik. Acta Geologica Tomus III. Budapest, 1955.