Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

10. szám - Dr. Miháltz István–Mucsi Mihály: A kiskunhalasi Kunfehértó hidrogeológiája

Miháltz I.—Mucsi M.: A kiskunhalasi Kunfehértó Hidrológiai Közlöny 1964. 10. sz. 469 1. táblázat Állandó hideg euriterw meleg Ifi tp líaS Ptf R G t -<s lllf M •g-s It II Időszakos vizi hideg euriterm S| sl euritmn í <3 I • • • <5 -»<--• gSSá. vízparti I I <1 Nedvesterszmi hideg arilcrm ||| 111--' :»MH C, de Ö-S3 •ll^lt •S í5 R'-T-l 5 § 5 Fp-S -S-S* .öf II Száraztérszini hideg meleg t | tSffc £ •§•5 a. £ -a ^ I I 6 0,4 0,8 1,0 1.4 1,6 2.7 2.8 3.6 4,0 5,2 6,2 6.5 V 8,0 8.7 8,4 9.6 10,0 * . *• * 443 2 8 3 5 6 21 3 1 2 2 1 1 2 1 1 1 8 2102 1 2 6 26 9 1 612 2 1 7 2 3 2 3 4 1 1 10 1 1 sok 23 46 6 3 töredék 9 3 j/fenékminta l.f. 0,0.-0,25 11 f. 1,2-1,35 IV.f. 1.85-2,1 nf. 5,6-6,0 2717,5-3,8 2H2fl-2,5 10 1 1 130 2 2 1 1 2 15 3 8 5 5 2 1 1112 JLL W Bithynia tentaculata jelenléte. Ez feltétlenül az éghajlat jelentős melegedését mutatja, a pollenvizsgálatokkal egyezően. A karbonátiszap felső részében (2,2—1,6 m) a csigák számára a körülmények nagyon leromlottak, a karbonátok kicsapódásának folytatódása miatt az ok vízhiány nem lehet, csak a víz nagyfokú szódatartalpia. Ebben, a már gyengén sem humuszos részben az előző fajok mellett a melegkedvelők mennyisége tovább nő. Az Imparietula tridens és Helicella hungarica azonban a tóparti sávból kerülhetett anyagunkba. A legfelső minták a jelenlegi helyzetet tükrözik. 120 egyedből 110 az Alföld legszívósabb, időszakos vízzel megelégedő csigája, az Anisus spirorbis. Egyéb vizsgálatok Miháltzné Faragó M. a tóban készült I—VI., valamint a 31, 31/a. sz. fúrásokból pollenelemzést végzett. Adatai szerint a karbonátiszap óholocén korú, a fölötte levő rétegekben a fenyő mellett jellemző fanem a tölgy. A fekii lösz glaciális pollenképet adott. A fúrások többségében az utolsó glaciális és a holocén tölgy szakasza között a tó mai területén nincs üledékfolytonosság. A 14-es és 24-es számú fúrások homokmintáit, valamint az a) számú fenékmintát koptatottságra is megvizsgáltuk (10. ábra). Valamennyi mintában a hármas típus szemcséi az uralkodók és minden mintában van néhány % teljesen koptatott, matt rész is. A kettes típusból csak ott kaptunk az eddigi vizsgálatokhoz hasonlítva nagyobb mennyiséget, ahol az eredeti anyag szemcseösszetételében a finomhomokrészleg számottevő. Altalános tapasztalat ugyanis, hogy az azonos származású homokok közül mindig a durvább anyagúak koptatottsága az erősebb. Az eredmények alapján folyóvízből közvetlenül lerakott homok a vizsgált mélységig területünkön nincs. Vízföldtani viszonyok A vízföldtani helyzet megismeréséhez a felső, kötöttebb anyagú réteg, a Würm

3 lösz adott legtöbb támpontot. Felszínének legmélyebb területe a jelenlegi tó NyÉNY-i részén van (1. ábra). A tó DNy-i oldalán a löszfélszín lejtése 1 km távolságon belül 4—5 m, ezen az oldalon a környező térszínből következtetve a lejtés még több km távolságra is hasonló irányú. A lösz nem tekinthető vízzárónak(k = 105 cm sec1), azonban területünkön a felszínen futóhomok (k = 10-3 cm sec1) van. A k tényező két nagyságrend különbsége és a löszréteg vastagsága miatt valószínűbb a talajvíz ,,lejtő" irányban való mozgása, mint a lefelé való elszivárgás. Az ÉK-i oldalon