Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

10. szám - Dr. Miháltz István–Mucsi Mihály: A kiskunhalasi Kunfehértó hidrogeológiája

468 Hidrológiai Közlöny 1964. 10. sz. Miháltz I.—Mucsi M.: A kiskunhalasi Kunfehértó a s y a e / SZA P KÖzm/szi HOMOK a s y a e / SZA P KÖzm/szi finom | apró \ közép \ durva 0,001 0,01 0,1 1,0 0,01 0,1 Siemcseótrnérö [mm] 9. ábra. A tó jelenlegi üledékei a : szürke, középszemű homokos aprószemű homok + + 0,0—0,1 m. b : barnásszürke, humuszos, erősen durvakőzetlisztes finomhomok + + + u,0—0,2 m. e : szürke, finomhomokos aprószemű homok + + 0,0—0,1 m. f : szürke, aprószemíí homok, kevés középszemű homokrésszel + + 0,0—0,1 m. h : barnásszürke, humuszos kőzetliszt + + + 0,0—0,2 m. j : sötétszürke, humuszos, meszes, aprószemű homokos, osztályozatlan kőzetliszt + + + 0,1—0,4 m. (A lelőhelyek az 1. ábrán vannak feltüntetve) Abb. 9. Die derzeitigen Seesedimente a Grauer, kleinkörniger Sand mit mittelkörnigem Sand + + 0,0— 0,1 in. b Braungrauer, humiishaltiger, stark grobsteinmehlhaltiger Feinsand + + + 0,0—0,2 m. e Grauer, feinsandhaltiger, kleinkörniger Sand + + 0,0—0,1 ni. / Grauer, kleinkörniger Sand, mit geringem Anteil an Mittelsaiul + + 0,0—0,1 m. h Braungraues, humushaltiges Steinmehl + + + 0,0—0,2 m. j Dunkelgraues, humushaltiges, kalkiges, unfraktioniertes Steinmehl mit kleinkörnigem Sand + + + 0,1—0,4 m. (Die Fundstatten sind in Abb. 1 eingezeichnet) iszapot sok futóhomok szennyezi, ugyanakkor a lösz felső szintjének likacsaiban is karbonátanyag vált ki. A karbonátiszap alsó átmeneti részében következetesen csökken a sósavban oldható rész mennyisége. Ez a tó ÉNy-i részén, ahol a lösz és karbonátiszap között vastagabb futóhomok települ, logikus (14. fúrás környéke). Lehetséges, hogy ez a futóhomokborítás lepelszerűen a mélyedés nagyobb területére kiterjedt, de DK felé a karbonátanyag teljesen átitatta. A karbonáttartalom a recens és a fosszilis anyagban egyaránt a VI. sz. fúrásban adta a legmagasabb értéket. Jelenleg a tónak ezt a részét három oldalról nádas védi az erősebb vízmozgástól. A túltelítettség és bepárolódás mellett valószínű, hogy a védettség is javítja a kicsapódás körülményeit. A növényzet C0

2 elvonó hatása szintén a kiválást segíti elő. Hasonló tényezők közrejátszását tételezhetjük fel a karbonátiszap keletkezésekor is. Az oldatból való kiválást annyira a szűkebb helyi viszonyok szabják meg, hogy egy medencén belül, azonos szintben is eltérő a karbonáttartalom (8. ábra). A karbonátiszap egyes helyeken túlterjed a mai víztükör területén, másutt viszont a mai víztükör a nagyobb kiterjedésű (1. ábra). Ez azt mutatja, hogy a tó alakja kissé változott, ugyanis a karbonátiszap csak állandóan vízzel borított területen rakódhatott le. A tó környékén olyan helyeken is van karbonátiszap (12. fúrás), ahová a legmagasabb vízállás sem ér el. A települési helyzet azonban itt is azt mutatja, hogy a karbonátiszap keletkezésekor ezek a területek szintén mélyedések voltak. A mai felszín morfológiáját itt az újholocén-kori futóhomok mozgás határozza meg, ez sok esetben elfedte a laposokat (3. 12. fúrás). A karbonátiszap fölött egy regionálisan jellemző sötétszürke, mindig humuszos rétegtag következik. Törmelékes anyaga területenként és függőlegesen változó (osztályozatlan kőzetliszt, finom- és aprószemű homok, valamint ezek átmenetei). Lerakodási ideje alatt a karbonátok kicsapódása kisebb-nagyobb ingadozásokkal folytatódott, a karbonátiszaptól való elválasztását nagy humusztartalma teszi indokolttá. Képződését a bükk I., vagy „humusz időre" tesszük. A recens üledékektől az előző rétegtagot nem lehet minden esetben elválasztani. Természetes körülmények között a legfelső rész egészen laza, folyós állapotú, megszáradva sem sötétszürke színű. A tó DK-i és Ny-i oldalán, ahol szabad, nádastól mentes a part, a jelenlegi fenéküledék (9. ábra) világosszürke aprószemű homok. A DK-i részen nádirtással és mesterséges homokföveny kialakítással a természetes állapotot megzavarták. Puhatestű vizsgálatok A 14. fúrás anyagából előkerült puhatestűek határozását Horváth A. ellenőrzése mellett végeztük. Az értékelés szintén Horváth A. útmutatása alapján történt. A molluszkák nem szintjelzők ugyan a negyedkorban, de mennyiségi biosztratigráfiai módszert alkalmazva rekonstruálni lehet az éghajlat és a növényzet változásait. Az előforduló fajokat Horváth A.-ral megbeszélve, csoportosítottuk, a főkategóriáknál a vízigényességet, az alkategóriáknál a hőmérsékleti igényt vettük figyelembe (részletesen [8, 23]). Puhatestű anyagunk alapján a fáciesváltozások követhetők (1. táblázat). A III. számú löszréteg a mélyebb fekvésű részein állandó vizet igénylő, hidegkedvelő és hidegtűrő fajokat tartalmazott (Bithynia leachi, Pisidium). A magasabb helyzetű területek mintáiban viszont a nedvestérszíni hidegkedvelők szerepelnek (Cochlicopa,' Trichia, Perpolita). A III. és I. lösz-szintek közötti összletből pár faj kerül elő kicsi egyedszámban. A leggazdagabb faunát a felső löszréteg tartalmazta. Uralkodó faj a Pisidium cinereum. A 14-es fúrás területünknek a mélyebb helyzetű részén van. Az előkerült fajok a Würm teljes tartalma alatt legalábbis időszakos vízborítást jeleznek. A populáció lényegesen nem változik, csupán az inter szakaszokba sorolt, uralkodólag futóhomok képződményekben az egyedszám kisebb. A felső lösz és a karbonátiszap között mintegy 1 m vastag futóhomok települt. Ebből, a már holocén rétegből, állandó és időszakos vizet igénylő puhatestűek mellett Ostracoda vázak és incrustált állapotú Charales (Nitella) oogoniumok kerültek elő. Ezek alapján állandó vízborítás kellett, hogy legyen a területen. A karbonátiszap alsó részében a tág tűréshatárú Anisus spirorbis és A. planorbis mellett feltűnő a melegkedvelő