Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

10. szám - Dr. Mosonyi Emil: A nemzetközi hidrológiai kutatás jelentősége

Lászlóffy W.: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium Hidrológiai Közlöny 1964. 10. sz. 437 4. Kísérleti vízgyűjtőterületek kijelölése, ahol a hidrológiai folyamatoknak a természeti viszonyokba való mesterséges beavatkozások hatására bekövetkező változásait lehet felderíteni. 5. Alap-vízgyűjtők kijelölése, ahol a hidrológiai körfolyamat hosszúidejű változásait lehet majd megfigyelni. Az NHD programja végrehajtásának irányítását — az egyes országokban a nemzeti bizottság, — nemzetközi viszonylatban a Decennium Koordináló Tanácsa végzi, amely utóbbit a Közgyűlés jelöli ki 18 tagország kiválasztásával. A szakértői értekezlet ezenkívül összeállította még a NHD tudományos programját a hidrológia ágazati felosztása szerinti csoportosításban, igen áttekinthetően, decimális osztályozás szerint, belefoglalva a rokontudományok legfontosabb fejezeteit is. Eszerint a decennium keretében az alábbi kérdésekkel kell foglalkozni (itt csupán a főcímeket ismertetve) : csapadék, párolgás, felszíni vizek, talajnedvesség, felszínalatti vizek, jég, hó, vízmérleg, hidrológiai előrejelzés, vízminőség, erózió, a folyómedrek kifejlődése, a hordalékszállítás, az emberi tevékenység befolyása a hidrológiai jelenségekre. Befejezésül érdemes megvizsgálni, mekkorák ezek a víztömegek, amelyeket a Földünket olyan széppé tevő patakok, folyók, tavak, tengerek és óceánok, a felettük úszó felhők, a síkságok és hegyek változatos hótakarói, a sarkvidékek fenséges jégpáncéljai hordoznak ; miképpen oszlanak meg, és mennyi ebből az ember-közösség számára hasznosítható vízmennyiség. Közismert, hogy Földünk 510 millió km

2-nyi felszínének csaknem % részét, kereken 71%-át, azaz 360 millió km

2-1 az óceánok borítják. De az már kevésbé ismeretes, hogy az óceánok és tengerek összes vízmennyisége 1320 millió köbkilométer (1320 X 10

6 km

3), aminek kereken 3700 m-es átlagos vízmélység felel meg. E roppant víztömeg nagyságát nehéz érzékelni, még akkor is, ha a legnagyobb hazai „mérőkanállal", a Balatonnal akarnánk kimerni az óceánokat és tengereket. A Balatont 660 milliószor lehetne belőlük megtölteni. (A Balaton átlagos víztartalma ugyanis „esak" 2 milliárd m

3 azaz 2 km

3). A Föld teljes vízkészlete, beleértve a légkör páratartalmát, a szárazföldek álló- és folyóvizeit, a gleccsereket és a sarki jégtakarókat, és végül az összes felszínalatti vizeket is, már nem sokkal több az óceánok és a tengerek fentemlített készleténél : a becslés szerint 1360 millió km

3. A tengerek és óceánok tehát a Föld vízkészletének több mint 97°/

0-át fogadják be, éspedig sós víz alakjában, és az ezenfelül még fellelhető összes víz együttesen is alig 3%-ot képvisel. Ha most tovább boncoljuk ennek a 3%-nyi vízmennyiségnek a megoszlását és elhelyezkedését, meglepő felfedezést tehetünk. A szóban forgó, kereken 39 millió km

3 az emberiség számára ma még nehezen elérhető édesvíz-forrás, mert a sarki jégsapkákban, jégtakarókban és gleccserekben van felhalmozva. Végeredményképpen tehát 9 millió km

3 édesvíz látszik felhasználhatónak, de ebből is célszerű még az igen mélyen elhelyezkedő vizeket (4,2 millió km

3) leszámítani. Végeredményben tehát csak mintegy 5 millió km

3-nyi vízmennyiséget lehet úgy tekinteni, mint ami édesvíz alakjában az ember által elérhető folyómedrekben, tavakban és felszínalatti rétegekben tárolódik, és a hidrológiai körfolyamat révén lassúbb vagy gyorsabb ütemben cserélődik. A folyók vize rövid idő, napok vagy hetek alatt kicserélődik, míg a felszínalatti vizek megújulása elhúzódó folyamat. Igen mélyre lenyúló és finomszemcséjű rétegekben a vízszivárgás olyan lassú is lehet, hogy a talajba beszivárgó csapadékvíz csak 100 év múlva lát ismét napvilágot, és jut be valamely folyó medrébe, vagy a tengerbe. Az alábbi táblázat áttekintést ad a Föld vízkészletének a megoszlásáról és megerősíti az eddig elmondottakat: hogy a Föld vízkészletének csak elenyésző hányada az a vízmennyiség, amely jelenlegi tudományos ismereteink és műszaki felkészültségünk szerint az emberiség rendelkezésére áll. A Föld vízkészletének megoszlása (Dr. R. L. Nace adatai alapján) km

a (milliárd m

3) 1. Óceánok 1 320 000 000 2. Sós vizű tavak ós beltengerek 104 000 (1+2) Sós víz összesén 1 320 104 000 3. Sarki jégsapkák és gleccserek 30 000 000 4. Folyómedrek vízkészlete 1 250 5. Édesvizű tavak 125 000 (1+2 + 3 + 4 + 5) Felszíni vizek összesen 1 350 230 250 6. Talajnedvesség 67 000 7. Felszín alatti vizek kb. 800 m mélységig 4 200 000 8. Mélységi vizek 4 200 000 (6 + 7 + 8) Felszín alatti vizek összesen 8467 000 9. A légkör víztartalma 12 900 (3 + 4 + 5 + 6 + 7 + 8 + 9) A Föld édesvíz készlete 38 606 150 (1—9) A Föld teljes vízkészlete 1 358 710 150 A jelenlegi természettudományi és műszaki ismeretek birtokában e sorok írója úgy látja, hogy a jövőben az édesvíz beszerzésének három fokozatára lehet előre következtetni: 1. Az első lépésben a vizek fokozottabb tisztítását, az egyes vízgyűjtőterületeken (egy vagy több ország területén) a vizek célszerűbb megosztását, a felszíni és a felszínalatti vizeknek — a tengerekbe történő visszaáramlásuk előtti — fokozottabb visszatartását, vagyis tározását, és végül egyes vízfolyásoknak —esetleges gyökeres — irányeltérítését és vízjárásuknak teljes megváltoztatását kell elvégezni. 2. A fejlődés második foka ma a következőkben látható előre, — illetve kezdődött is már meg szerény méretekben : A tengervíz nagyméretű sótalanítása, a jégsapkák és gleccserek vize egy részének elvezetése, kontinentális-arányú, vagy világviszonylatú távolsági vízvezetékek létesítése,