Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

10. szám - Dr. Mosonyi Emil: A nemzetközi hidrológiai kutatás jelentősége

436 Hidrológiai Közlöny 1964. 10. sz. Lászlóffy W.: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium fontosságú víz beszerzésének feltételei nagyon sok ország számára nem lennének biztosíthatók. De e sorok írója tovább megy következtetéseiben, s úgy véli, hogy a decennium elteltével, de még talán annak ideje alatt az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretében egy olyan átfogó munkának is meg kell indulnia — az NHD tudományos eredményeire támaszkodva —, amelynek célja a vízjog nemzetközi rendezése és szabályozása. Még a vízkészletek mennyiségének és a víz földi körfolyamatának a tökéletes megismerése sem lesz elegendő ahhoz, hogy a vizek hasznosítása és a vizek kártételei elleni védekezés terén az emberiség a jelenlegi nehéz, és már a közeljövőben — túlzott aggályoskodás nélkül is kimondhatjuk, — súlyossá váló helyzetből a kivezető utat megtalálja. Nem lesz elegendő csupán a vízkészletek feltárásával foglalkozni nemzetközi szinten, hanem mielőbb szorgalmazni kell, ugyancsak nemzetközi szinten a vizek felhasználásával és szétosztásával kapcsolatos jogi kérdéseket. Meg kell oldani továbbá — ugyancsak az emberiség közös érdekében — a vízkészletek leggazdaságosabb elvezetésének, szétosztásának és felhasználásának műszaki problémáit is. Az utóbbi természetesen igen komplex és mélyenszántó tanulmányozást igényel, amelynek csupán a gerince tekintendő műszakinak, helyes megoldáshoz csakis a kapcsolódó mezőgazdasági, egészségügyi, közlekedési, energiagazdasági, ipari és települési célkitűzések, továbbá a felmerülő társadalmi, szociális és kulturális szempontok együttes és szigorúan tudományos vizsgálatával lehet eljutni. Ennek a „tervezésnek" végigvonuló motívuma a lehetséges és kielégítő változatok gazdasági összehasonlítása. A decennium ügyében az UNESCO eddig három szakértői értekezletet tartott. Az elsőt 1962 őszén, a másodikat 1963 tavaszán és a harmadikat 1964 tavaszán. Az első értekezleten az előkészítő bizottság által kidolgozott munkatervet hozzászólásra megkapták az UNESCO tagállamai. Az egyes országoktól kapott észrevételek és kiegészítő javaslatok alapján az UNESCO Természettudományi Szakosztálya az NHD tervét átdolgozta és a második szakértői értekezlet elé terjesztette. Az anyag újabb megvitatása és átdolgozása után került sor ez év áprilisában a harmadik tanácskozásra, amelyet már kormányszakértői értekezletnek minősítettek, és azzal a feladattal bíztak meg, hogy az UNESCO 1964. évi közgyűlésére tegyen végleges javaslatot az NHD tudományos tervére, lebonyolításának módjára és a program költségigényére vonatkozóan. A kormányszakértői értekezleten 57 tagállam és 14 nemzetközi szervezet, illetve tudományos egyesület képviseltette magát, általában többtagú delegációval. Az 1964. április havi kormányszakértői értekezlet tanácskozásainak és vitáinak eredményeképpen elkészült az összefoglaló jelentés a közgyűlés számára. Ez az értekezlet a már ismertetett fő célkitűzések megismétlése és részletesebb megfogalmazása mellett javaslatot tesz a program összetételére vonatkozóan, és a teendőket az alábbi 7 csoportba foglalja : a) Földünk hidrológiai viszonyairól eddig szerzett ismereteink felmérése és a benne található hiányosságok feltárása. b) A hidrológiai adatok beszerzéséhez, összegyűjtéséhez és felhasználásához szükséges műszerek és megfigyelések szabványosítása, illetve a használatos terminológia egyeztetése. c) Megfigyelőhálózatok létesítése, illetve a meglevők kiegészítése, hogy az alapvető hidrológiai adatok beszerezhetők legyenek a kis vízgyűjtőterületektől egészen a legnagyobbig, mely maga az egész Föld-felszín. d) Különleges geológiai, geográfiai, topográfiai és klimatikus környezetben kiszemelt vízgyűjtők vizsgálata, amelyeket „reprezentatív vízgyűjtőterületeknek" nevezhetünk. e) Olyan hidrológiai problémák kutatása, amelyeknek sürgős és különleges volta erőteljes nemzetközi összefogást igényel. f) A hidrológia és rokontudományainak elméleti és gyakorlati oktatása. g) A rendszeres tapasztalatcsere. A kormányszakértők áprilisi ülésérc már 53 ország — köztük Magyarország is —- beküldte javaslatait, illetve nemzeti hidrológiai kutatási programját, amelyet az NHD keretében szándékozik végrehajtani. A kormányszakértői értekezlet összefoglaló jelentése és a benne foglalt javaslatok az UNESCO 1964. évi közgyűlése elé kerülnek, amely véglegesen dönt az NHD programjáról és költségelőirányzatáról. Az NHD programjának a végrehajtásában a szakértők fontos szerepet szánnak a hidrológia és rokontudományai terén a szakoktatásnak és a tudományos továbbképzésnek. Az ismereteknek és tapasztalatoknak az országok közötti közvetlen és folyamatos kicserélését ugyancsak nemzetközileg támogatott célkitűzésnek tekintik. Az NHD programjának fontos részét alkotják a nemzeti decennium-programok, amelyeknek a végrehajtását az egyes országokban a külön e célból alakítandó UNESCO nemzeti hidrológiai decennium-bizottságok végzik. Ahol a nemzeti bizottság már megalakult — pl. nálunk Magyarországon is —, ott már a nemzeti bizottság dolgozza ki a nemzeti programot. A fentieken kívül készül egy ún. általános nemzetközi program is, amelynek a keretében tudományos konferenciákat is előirányoztak, részben önállóan, részben nemzetközi tudományos egyesületekkel közös szervezésben. Az NHD programjának végrehajtásához szükséges alapvető tevékenységet a szakértők az alábbi módon foglalták össze : 1. Országos észlelőhálózatok szervezése, illetve a meglevő hálózatok fejlesztése. 2. Decennium-állomások létesítése, illetve egyes meglevő, vagy fejlesztendő észlelőállomásoknak Decennium-állomássá nyilvánítása. A D-állomásokon végzett megfigyeléseket és méréseket szabványos módszerekkel és szabványosított műszerekkel kell elvégezni. 3. Minta-vízgyűjtőterületek létesítése és felszerelése a hidrológiai körfolyamat megfelelő részének a tanulmányozására. \