Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

10. szám - Dr. Mosonyi Emil: A nemzetközi hidrológiai kutatás jelentősége

Lászlóffy W.: A Nemzetközi Hidrológiai Decennium Hidrológiai Közlöny 1964. 10. sz. 435 felszíni összegyülekezése és részbeni beszivárgása a kőzetekbe, a felszíni és földalatti vizek áramlása, kis vízfolyások, folyók, folyamok képzése s végül a vizek visszafolyása a tengerbe". Az UNESCO-nak a NHD programját előkészítő irata a hidrológiát a következőképpen értelmezi: „A hidrológia az a tudomány, amely a Föld vizeivel, azoknak a bolygónkon való előfordulásával, körfolyamatával, megoszlásával, a vizek fizikai és kémiai tulajdonságaival, a környezettel való kölcsönhatásával foglalkozik, beleértve az emberi tevékenységnek a vizekre való visszahatását". Az USA-nak a Tudomány és Technológia fejlesztésére létesített Szövetségi Tanácsa ugyancsak e fogalmazást javasolja, de hozzáteszi még : „A hidrológia területe magában foglalja a víz teljes élettörténetét Földünkön". A fenti értelmezésekből nyilvánvaló, hogy a hidrológia, a tágabb és általánosabb fogalmazás szerint nagyon nagy tudományterületet ölel fel, és hogy a vizek hidrológiai körfolyamatában rendkívül sokrétű, bonyolult összefüggéseket kell vizsgálni, igen alapos meteorológiai, fizikai, kémiai, geológiai, matematikai stb. tudományos apparátus felhasználásával; s a problémát még az is bonyolítja, hogy az emberi tevékenység és a víz kölcsönhatásának tanulmányozása során széleskörű műszaki ismeretekre kell támaszkodnunk. Az emberi élet sok vizet, sokféle célból igényel, a mezőgazdaságnak, az iparnak szinte minden ága vízigényes. Ugyanakkor az emberi települések, a mezőgazdasági és ipari üzemek szennyezett vizekkei terhelik a folyókat, a tavakat, a talajvizet, a mélyebb víztartó rétegek vizeit, sőt még a tengereket és az óceánokat is. A civilizáció és a kultúra fejlődésével, az iparosodás rohamos fokozódásával a víz fontossága az ember és a társadalom életében mindjobban növekszik. Ugyanakkor Földünk számos helyén a rendelkezésre álló édesvíz-készletek rendkívül korlátozottak. Ma már határozottan megállapítható, hogy egyes területeken a vízhiány a fejlődés legnagyobb akadálya. S ebből következik : a vizek tudományának, a hidrológiának a jelentősége annyira fokozódik, hogy a hidrológiai kutatás terén azonnali nemzetközi összefogásra van szükség, ha ennek és a következő generációnak a jó ivóvizet, a Föld aszályos és sivatagi vidékeinek a nélkülözhetetlen öntözővizet biztosítani, ezenfelül még a víz sok máscélú hasznát is élvezni, s a víz okozta károkat elhárítani kívánjuk. Régóta világosan látják a kutatók azt a tényt — és ez a szakember számára is könnyen igazolható —, hogy a víz előfordxdása valamely területen, országban, az egész Földgolyóra kiterjedő hidrológiai körfolyamatnak a függvénye : tehát valamely ország hidrológiai viszonyai — meghatározott méreteken túl — már nem deríthetők fel pusztán a szóban forgó ország természeti viszonyainak a tanulmányozásával. Neves hidrológusok kezdeményezésére és figyelmeztetésére néhány évvel ezelőtt felfigyelt az Egyesült Nemzetek Szervezete, és ezért ennek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, az UNESCO, 1962 őszén tartott 12. közgyűlésén elvben elhatározta, hogy 1965-ben az egész világra kiterjedő tízéves nemzetközi hidrológiai feltáró munkát indít. Ennek a hidrológiai decenniumnak a lényegét így fogalmazza az UNESCO egyik irata : „A decennium programjának átfogó célkitűzése, hogy fokozza az emberiség lehetőségeit a vizek használatában és a vízkészletek megőrzésében". Az 1962. november havi párizsi közgyűlés elé bocsátott előterjesztés a hosszúidejű nemzetközi hidrológiai együttműködés szükségességét az alábbi meggondolással támasztja alá: ,, A vízkészletek kihasználására irányuló igény a világ számos területén súlyos problémákat okoz. Ezért alapvetően fontos, hogy a világ vízmérlegének és vízforgalmának mélyreható, egyeztetett tanulmányozása induljon meg nemzetközi alapon, minthogy a víznek az egyes országokban való megjelenése és megoszlása az egész világ vízforgalmának függvénye". Ugyancsak az előterjesztés a tízéves kutatás sikerét az alábbi fő feltételekhoz köti : ,,1. Egyeztetett kutatási terv és gondoskodás a program végrehajtására alkalmas szervezetről, 2. a nemzeti hozzájárulások biztosítása és a nemzeti hidrológiai kutatási szervezetek létrehozása, 3. a hidrológusképzés és az országok közötti tapasztalatcsere fokozása, nemzetközi és nemzeti segítséggel egyaránt. Ennek a közvetlen eredménye az lesz, hogy a hidrológiai ellátottság és a gyakorlat szintje minden országban emelkedni fog, különösképpen a kevésbé fejlett országokban. A decenniumnak lényeges járulékos eredménye lehet a nemzetközi megértés szellemének javulása a tudományos együttműködés révén". Mivel a víz nem ismer politikai határokat, és egyik országból átfolyik a másikba, a föld felszínén a folyók medrében, vagy a föld felszíne alatt a vízáteresztő kőzetrétegeken keresztül, joggal leszögezhetjük, hogy a víz földi körforgásának tökéletesebb megismerése csakis a Föld egész felszínére kiterjedő, egységes és folyamatosan egyeztetett terv szerint, és azonos módszerekkel végrehajtott adatgyűjtés, illetve mérések és kísérletek árán lehetséges. A vízjárást alakító időjárási és kozmikus tényezőknek ma még szeszélyesnek látszó ingadozása és szabálytalan hullámzása miatt a nemzetközi szinten egyeztetett programot elég hosszú időszakra kell kitűzni. Ezért választottak egy dekádot, azaz tízéves időszakot. Úgy vélem azonban, hogy a nemzetközi hidrológiai kutatásokat a decennium befejeztével sem lehet majd abbahagyni, éspedig két okból : — A tízéves időszak még mindig nem elég hosszú a kívánatos összes következtetések levonására, Földünk hidrológiai körfolyamata átfogó törvényszerűségeinek feltárására, illetve jobb megismerésére. — Az emberiség számára szükséges édesvíz beszerzésének a problémája olyan rohamosan fog növekedni, hogy további tartós nemzetközi együttműködés nélkül az élet-