Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

9. szám - Wisnovszky Iván: A szakmérnökképzésről

410 Hidrológiai Közlöny 1964. 9. sz. Wisnovszky 1.: A szakmérnökképzésről Az előzőkhöz szorosan kapcsolva kell tárgyalnunk azt, hogy vajon a fejlett iparral rendelkező országokban kialakult egészségügyi mérnökképzés azonosítható-e a hazai vízellátási és csatornázási szakmérnökképzéssel ? Vizsgálatunk előtt nem lesz érdektelen az egészségügyi mérnökképzés néhány tantárgyának áttekintése (6. táblázat). A hazai szakmérnökképzés tantárgyainak és a 6. táblázat megfelelő tantárgyainak összehasonlítása azt bizonyítja, hogy a külföldi egyetemi oktatás keretében folyó egészségügyi mérnökképzést nem pótolja a hazai szakmérnökképzés. A fentiek alapján javasolhatjuk a vízellátási és csatornázási szakemberképzés alapos vizsgálatát, figyelemmel a felsőfokú technikumi képzéstől a specialista képzésig, valamennyi felsőoktatási szintre. A vízellátási és csatornázási szakterület gyors fejlődése és fontossága indokolja, hogy a specialista képzésnek egy eddig nem említett módját vegyük igénybe: a külföldi egyetemi képzést. 1965-től kezdődően Lengyelországban kezdi meg tanulmányait két magyar ösztöndíjas hallgató az egészségügyi mérnöki fakultáson. Remélhető, hogy ezen a szakterületen további ösztöndíjasok kiküldése válik lehetővé Csehszlovákiában és az NDK-ba is. A hidrológus képzés hazai megoldása évek óta foglalkoztatja a szakköröket. A hazai mérnökökből önképzés útján kialakult hidrológus csoport dr. Lászlóffy Woldemár vezetésével szorgalmazza a hazai vízépítő mérnöki oktatásban a hidrológia tananyagának fejlesztését és a hazai hidrológus specialista képzést. A vízépítő mérnökök létszáma azonban ma még nem teszi lehetővé a hidrológus szakmérnökképzés megindítását. A magyar specialista képzés igényeit a hidrológia területén a leningrádi Hidrometeorológiai Intézet hidrológus mérnöki fakultásán tanuló ösztöndíjasokkal kívánjuk egyelőre kielégíteni. Ennek a fakultásnak tantárgyait a 7. táblázat tartalmazza. A képzési idő 5 év, jelenleg évenként két magyar hallgató kezdi meg tanulmányait Leningrádban. 7. táblázat A leningrádi hidrológusképzés szakmai tantárgyai A tantárgy megnevezése Felsőfokú matematika A programozás alapjai Hidromechanika Folyami hidraulika Elméleti mechanika Fizika Hidrofizika Elektronika és automatika Kémia és hidrokémia Geofiz., geol. és geomorfológia Műszaki rajz és ábrázoló geometria Geodézia és légi fotogr. Meteor, és klimatológia Szinopt. meteorológia Hidrometria és balesetvód. Hidrogeológia Műszaki hidrológia Vízháztart4si számítások Hidrológia előrejelzés Vízmérleg készítés Hidrotechnikai kutatás Hidrodinamika A hidrotechnika alapjai Általános hidrológia A vízügyi szervezetben hidrológusi és vízgazdálkodási munkakörben dolgozók részére 1964. évben háromhetes mérnöki továbbképző tanfolyamot tartottak, amelyek célja a legégetőbb elméleti hiányok pótlása volt. A fenti lehetőségeken kivül kívánatos lenne, hogy a megfelelő nyelvtudású, kellő alapképzettségű szakemberekből néhány eljusson a nemzetközi specialista képző tanfolyamokra. A korábbiakban ismertett hollandiai tanfolyamokon 50 ország szakemberei vettek részt eddig, köztük csehszlovák, lengyel és bulgár nemzetiségűek. Sajnos magyar szakember még nem jutott ezekre a nemzetközi tanfolyamokra. Összefoglalva: a vízépítő mérnökök valamennyi szakágazatában folyik a hazai szakemberek specialista képzése. A nagy létszámigényű területeken megindult a hazai szakmérnökképzés, a kisebb létszámigényű szakterületeken pedig a külföldi egyetemi tanulmányok lehetőségeit vesszük igénybe. Néhány kiváló szakembert azonban a nemzetközi specialista képző tanfolyamokra kellene küldeni. Az itt végzett specialisták megfelelő kiválasztás esetén a szakterület fejlesztésének későbbi irányítói lehetnek. A szakmérnökképzés módszere A fentiekben az ágazatokat egyenként vizsgáltuk. Most az ágazatok említése nélkül elemezzük a módszerbeli kérdéseket. Minden szakmérnöki ágazat tantervének öszszeállítása az egyetemi oktatók irányításával és a legkiválóbb gyakorlati szakemberek bevonásával történik. Az egyetemi oktatók szükségképpen azt a tananyagrészt állítják előtérbe, amely a műszaki gondolkozást fejleszti és nem elsősorban gyakorlatias. A kutató, tervező és építő szakemberek ezzel szemben elsősorban a praktikum oktatását tartják szükségesnek. A tanterv kidolgozóinak kompromisszuma általában megközelíti a tananyag célszerű tartalmát. E megegyezés azonban ki kell küszöbölje azokat az elméleti tantárgyakat, illetve tantárgyrészeket, amelyek a szakképzés irányához nem idomulnak megfelelően, másrészt azokat a részket, amelyek a technika haladása miatt feltételezhetően rövid idő alatt elavulnak. A tantárgyak sorát célszerű lenne kiegészíteni fakultatív tárgyakkal (pl. automatika, mérnöki esztétika stb.) annak ellenére, hogy ez oktatás szervezési szempontból hátrányos. Esetleg megoldható, hogy néhány elméleti tantárgy (pl. matematika) felsőfokú szintű oktatását több szakmérnöki ágazat részére összevontan szervezzék. Hiányolnunk kell a tantárgyak közül az elektronikus számítás alapjait oktató tantárgyat, amely ma már a vízgazdálkodás egyes ágazataiban a specialistáknak elengedhetetlenül fontos ismeretanyaga. A szakmérnökképzés és a végzett szakmérnökök anyagi érdekeltségének összefüggése olyan probléma, amely nem tartozik e tanulmány keretébe. Minthogy azonban nem várható, hogy ez a kérdés bármilyen beosztásban dolgozó hallgató részére előnyösen oldódik meg, érdemes foglal-