Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

9. szám - Kolin László–Sátorhelyi Tamás: Nagyobb vas- és mangántalanító berendezések

I 386 Hidrológiai Közlöny 1964. 9. sz. Kolin L.—Sátorhelyi T.: Vas- és mangántalanitók Ilyen esetekben — a megépült példák szerint — a légbekeverőt rendszerint az épületen kívül esőalagútba, vagy a zárkamrába helyezik. E megoldásnak az a hátránya, hogy a légoxidációs vezetéket az épületen kívülre kell elvinni és a légbekeverő kezelése és ellenőrzése is nehézkes. A fejlesztendő szűrőház tervezése esetén tehát az a kívánatos megoldás, hogy a vas- és mangántalanító egész épületét úgy rendezzük el, hogy a nyersvíz csőnek épületen belül legyen 15—20 méteres szakasza, amelynek elején az oxidációs levegő adagolható be. A szűrőház megkerülése a nyersvízvezetékkel A vízmű üzembehelyezéséhez feltétlenül szükséges, hogy a szűrőtartályokba betöltött kavics kimosásához elegendő legyen az öblítővíz mennyisége. Ezért lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a nyersvízzel a szűrőház érintése nélkül fel lehessen tölteni a tározómedencét. Ezt a megkerülő vezetéket úgy kell telepíteni, hogy a nyersvíz klórozása megoldható legyen. A szűrőházat megkerülő átkötővezetéket olyan helyen kell vezetni, hogy a tolózára könnyen kezelhető és ellenőrizhető legyen. Üzem közben ezt a tolózárat zárva kell tartaniA szűrőház kialakítása A jövőben tervezendő szűrőházak kialakításakor figyelembe kell venni azt az új törekvést, hogy azokat a berendezéseket, amelyek nem igényelnek feltétlenül épületet, a szabadban helyezzük el. Vas- és mangántalanítóknál elsősorban a zárt szűrőtartályok szabadtéri elhelyezése jöhet szóba. Különösen előtérbe kerül ez a kérdés a mélyfúrású kútból származó nyersvíz esetében, midőn a víz hőmérséklete egész éven át közel állandó és általában 14—18 C° között várható. Számításokkal igazolható, hogy 14 C°-nál magasabb hőmérsékletű víz és —25 C° külső hőmérséklet esetében, ha 10 cm vastag üveggyapot-szigetelés van a szűrőtartály külső felületén, a nyersvíz a szűrőtartályon való áthaladás alatt (általában ez nem több, mint Y

2 óra) maximálisan 1—1,5 C°-ot hűl le. 1. kép. Csarnokos szűrőház belső elrendezése <t>omo 7. BHympeHHan KOMnonoeKa $>UAbmpoe, pa3MeufeHHHX e 3AAE (eo epeMH cmpoumeAbcmea) III. 1. Indoor-type filterhouse, internál arrangement (during construction) 2. kép. Előszűrős vas- és mangántalanító szűrőtartály csőszerelése <Pomo 2. MoHmaxc mpyőonpoeodoe pe3epeyapa-cf>UAbmpa oöopydoeaHun no o6e33KeAe3ueaHuio u no OHUcmtce numbeeoű eodbt om Mapeatufa c npuMeneHüeM npedeapumeAbHozo ifiuAbmpa III. 2. Pipework for prefilter type iron and manganese removal filter vessel Abban az esetben azonban, ha olyan vas- és mangántartalmú felszíni vizet kell tisztítani, amelynek hőmérséklete 0 C° körüli is lehet, nem lenne célszerű a tartályokat szabadban elhelyezni, hanem meg kell maradni a hagyományos csarnokos szűrőháznál (I. kép). Akár csarnokban, akár szabadban helyezzük el a szűrőtartályokat, a víz-, a levegő-, a kálinmpermanganát-oldat be- és kivezetésének eddig alkalmazott módját és a szűrőegységhez tartozó csőszerelési egység kialakítását továbbra is helyesnek kell tartani, és alkalmazására módot, kell találni (2. kép). Szabadtéri szűrőelhelyezés esetében tehát a két sorban elhelyezett szűrőtartályok között a pincében csőteret, a földszinten pedig megfelelő nagyságú kezelőteret kell biztosítani. A földszinti kezelőtérben a tolózárkezelőállványok, illetve a függőleges csővezetékeken elhelyezett tolózárak elrendezése azonos az eddigi csarnokos megoldásoknál látható elrendezéssel. A pinceteret a tartályalapok körhenger felülete, illetve a tartályok tengelyvonalában vezetett fal határolja A kezelőtér belmérete 3,70 m lehet. Ilyen módon a technológiai feladatot teljesítő tartályok szerkezeti elemmé is válnak, mert a kezelőtér határolófalát is képezik és magukra a tartályokra lehet