Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

9. szám - Kolin László–Sátorhelyi Tamás: Nagyobb vas- és mangántalanító berendezések

Kolin L.—Sátorhelyi T.: Vas- és mangántalanitók Hidrológiai Közlöny 1964. 9. sz. 385 meg a kavics felületét, a szűrőanyag hézagába ne jusson levegő és hogy a szűrő utáni csőszakaszban mindig telt szelvénnyel haladjon a víz, s ezáltal a vízmennyiség mérésére itt lehetőség nyíljék. A szűrt víz a zárkamrán keresztül a tározómedencébe jut. Szükség esetén legcélszerűbben a zárkamrában történhet a fertőtlenítő oldat adagolása, majd a tározómedencében való tartózkodás alatt a klóros víz elvégzi fertőtlenítő hatását. A medence magassági elhelyezését úgy kell megválasztani, hogy annak túlfolyó szintje lehetőleg csak kevéssel legyen a szűrők tulbukójának szintje alatt. Ily módon biztosítható ugyanis a legteljesebb mértékben a tisztavíz-medencéből szívó nagynyomású hálózati szivattyúk részére a vízráfolyás és így a hálózati szivattyúk a medence víztartalékának lehetőleg minél nagyobb részét hasznosítani tudják. A vízből kiszűrt vasoxid pelyhek a szűrőt idővel tömik. Ezt jelzi a szűrő ellenállásának nagymértékű megnövekedése. Ha a szűrő ellenállása eléri a 8— 10 m vízoszlopot, a szűrőt vízzel ós levegővel öblíteni kell. Az öblítővizet a szükséges mennyiségben ós nyomással legcélszerűbb külön öblítőszivattyú által szállítani. Az öblítő levegőt garantáltan olajmentes levegőt szállító öblítőkompresszor szolgáltatja. Lényeges szempont az, hogy az öblítő levegővel ne kerüljön olaj a szűrőanyagra, illetve az ivóvízbe, mert a ma használatos adalékolt kenőolajok számos olyan alkatrészt tartalmaznak, melyek az egészségre károsak, sőt veszélyesek is lehetnek. A szűrőkből kikerült, iszapot tartalmazó öblítővíz közvetlenül általában nem vezethető befogadóba, ezért ezt a telepről való kivezetés előtt ülepítéssel meg kell tisztítani. A kiülepített és kiszikkadt iszapot időnkónt a telepről el kell hordani. A vázolt vas- és mangántalanítási tisztítási technológia általában elterjedt, számos berendezés hazánkban is eredményesen működik ezzel a technológiával. Cikkünk további részében a vasés mangántalanító telepek kialakítását és elrendezését tárgyaljuk a vázolt technológiai megoldás alapulvételével. Meg kell azonban említeni, hogy számos egyéb vas- és mangántalanítási technológia is ismeretes, pl. klóroxidációs eljárás, száraz szűrés (dry-filtration), pulzáeiós szűrés stb. Ezekkel kapcsolatban azonban kellő hazai üzemeltetési tapasztalat még nem áll rendelkezésre. A tisztítási technológia végrehajtásához szükséges létesítmények A bevezetésben említett 3—20 000 m

3/nap kapacitású és az előzőekben leírt technológiával működő vas- és mangántalanító telep üzemeltetéséhez az alábbi berendezések, helyiségek, épületek és építmények szükségesek : 1. Légbekeverés, oxidációs levegő előállítás. 2. Szűrőház. 3. Klórozó és klórpalacktároló (esetleges). 4. Zárkamra és tiszta vízmedence. 5. öblítő-kompresszor helyiség. 6. Vegyszergépház. 7. Szivattyúház : hálózati szivattyúk, öblítőszivattyúk . 8. Iszapos-öblítővíz ülepítő földmedence. 9. Tolózáraknák : a telepre bejövő nyersvíz, a telepről eltávozó tiszta víz részére. 10. Diszpécser helyiség. 11. Laboratórium. 12. Műhely (kézi műhely a központi épületben, szerelőműhely az épületen kívül). 13. Iroda. 14. Szociális helyiségek : férfi, női öltöző és WC, mosdó és zuhanyozó, tartózkodó és étkezőhelyiség, takarítószerraktár. 15. Központi fűtés részére : kazánház, széntároló, salaktároló és felvonó. 16. Garage, fedett és nyitott raktár, a szerelőműhellyel. 17. Szűrőhomok-tároló és mosóhely. 18. Búvárszivattyú próbahely (esetleges). 19. Porta és kerékpártároló, autóparkolóhely. 20. Kerítés, belső úthálózat, parkosítás, locsolócsap hálózat. 21. Villamosenergia-ellátás : transzformátorház, kisfeszültségű kapcsolótér, szükség esetén Diesel-agregát és földalatti nyersolajtároló. 22. Csatornázás és szennyvíztisztítás : csapadékvízcsatornázás, szennyvízcsatornázás, öblítővíz-csatornák, oldómedence, vasiszapülep ítőmemedence. 23. Szükség esetén szolgálati lakások (a víztisztítómű kerítésén kívül). Új vízművek tervezésénél figyelembe veendő szempontok A már üzemben levő vízművek tapasztalatai, valamint az említett tervpályázat értékelése során kialakult szempontok alapján összefoglalhatjuk azokat a főbb irányelveket, amelyeket új vízművek tervezésénél figyelembe kell venni. A légbekeverő elhelyezése A légbekeverő elhelyezése elsősorban a szűrőház kialakításának függvénye. Olyan vízműveknél, melyek a végleges nagyságban épülnek meg (pl. Debrecen IV.), a csőszereléssel a szűrőháznak mindkét végét azonos módon igénybe vehetjük. Előnyös megoldás az, ha a légkiválasztó edényt, a nyers vízvezetéknek a két „csőfalba" való szétosztását, a szűrtvízvezeték összegyűjtését és a túlbukó edényt a szűrőház egyik — lehetőleg a kapcsolódó épületektől távolabb eső — végén, az öblítővíz, öblítő levegő és káliumpermanganát vezetékek elosztását pedig a szűrőház másik végén helyezik el. Ilyen módon a kettős csőfalnak a kapcsolódó épületrészek felé eső vége nyitott marad és könnyen megközelíthető. Ebben az esetben megtehető az, hogy a nyersvizet a szűrőház egyik végén vezetjük be, s mindjárt elhelyezzük a légbekeverő idomot és a szűrőtartály alapok, valamint a pincehatárfal közötti sávon a nyersvízvezetéket végigvezetjük a szűrőház teljes hoszszában. Ennek a megoldásnak előnye az, hogy a légoxidációs levegővezetéket általában nem túl hosszú úton el lehet juttatni a légbekeverőhöz, a légbekeverő nyomásviszonyai épületen belül ellenőrizhetők és elegendő behatási idő marad a nyersvízcsőben a vas vegyület oxidálására. Abban az esetben azonban, ha a szűrőházat bővíthető módon kell megtervezni, a szűrőház egyik végét teljesen szabadon kell hagyni (pl. Hajdúszoboszlói, Békéscsaba). Mivel ez esetben a lógkiválasztó edény a szűrőház nem fejlesztendő végére kerül, a légbekeverőt még ettől kb. 15—20 m távolságban kell elhelyezni.