Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

1. szám - Dr. Bolberitz Károly: Ipartelepek vízgazdálkodásának hibái

40 Hidrológiai Közlöny 1964. 1. sz. Bolberilz K.: Ipartelepek vízgazdálkodásának hibái egyik műszakban csak egy-egy alkalommal —• az öblítő kádban az átfolyó víz 3/4"-os csövön át éjjel-nappal, szünet nélkül folyt. A találékony­ság hiányának kell betudnunk azt, hogy a mátrai ércelőkészítő üzemben a tehergépkocsikat az amúgy is szűkösen rendelkezésre álló, magasra fel­nyomandó drága vízzel mosták a telepen, holott a kocsik állandóan lejártak Gyöngyösre, ahol a mosást lényegesen olcsóbb vízzel lehetett volna végezni. A helytelen üzemi gyakorlat nemegyszer súlyos egészségi kockázatot jelenthet. A Békés­csabai Pamutszövőgyárban a szövőműhely levegő­jének nedvesítésére szennyezett Körös-vizet fecs­kendeztek a gyártási helyiségekbe. A galvanizáló üzemekben általános gyakorlat, hogy a kádak töltését közvetlenül az ivóvízvezetéki csapról, a kád fenekéig vezető gumicsövön át végzik. Ez a megoldás rendkívül veszélyes, mert a gal­vanizálókban előszeretettel használják a városi ivóvizet és így visszaszíváskor mérgező anyagokat tartalmazó szennyvíz, esetleg ciánsó kerülhet a központi vízvezetékbe. Különösen veszélyes ez a helyzet, ha a gyár magas helyen fekszik. A Salgó­tarjáni Tűzhelygyárban is csak azért nem keletke­zett komolyabb baj, mert a gyár a hálózat végen, alacsony helyen fekszik. Hasonló megoldás volt a Szombathelyi Óra-, Motorkerékpár javító és Nikkelező KTSZ-nc\ és számos más galvanizáló üzemben. Azt, hogy milyen körültekintéssel kell figyelem­mel kísérni ezt a kérdést, legjobban bizonyítja az, hogy a MÁVAG felületnemesítő üzemében egy látogatás alkalmával az egyik munkásnő kiemelte a ciános galvanizáló fürdőből a belelógó gumicsövet és ebből ivott, mondván, hogy ott jön a jó ivóvíz. A kivitelezés hibái Számos hiba és különösen sok vízpazarlás jelentkezik a gyakorlatban a helytelen kivitelezés miatt. Ezek a hibák természetesen a legváltoza­tosabbak lehetnek, de minden esetben gondolko­dásra késztetnek. Békéscsabán, a baromfifeldolgozó üzemben a csöves hűtőt a szokásos módon az épületek tetején helyezték el. Avégett, hogy a hűtőcsöveket a légkör okozta korróziótól megóvják, azokat két réteg míniummal, két réteg olajfesték­kel és két réteg lakkal vonták be. Elképzelhető, hogy ez a hatszoros, rossz hővezető festékréteg mily mértékben rontotta a hűtés hatásfokát. A nagytétényi sertéshizlalda udvarán olyan csa­pokat szereltek fel, melyeket nem lehetett víz­teleníteni. Ennek következtében a téli hónapok­ban, a fagyveszély elkerülése végett, éjjel-nappal csurgatták a vizet. Komló városában és üzemeiben a rossz minőségű vízvezetéki szerelvények miatt az összes csap éveken át éjjel-nappal, nem cse­pegett, hanem csorgott. A vízfogyasztás ezáltal az indokoltnak legalább duplájára növekedett. Ugyancsak itt egy újítás révén a WC-ék víz­tartályába úszóként kiégett villanykörtéket sze­reltek fel, melyek természetesen rövidesen eltörtek és a víz a WC-ben állandóan folyt. Dunaújváros­ban a Szalmacellulózgyár építéséhez ivóvizet hasz­náltak (ugyanakkor, amikor a városban komoly vízhiány volt), holott közvetlenül mellettük haladt a Vasgyár ipari vízvezetéke, melynek vize ugyan­olyan jól megfelelt volna. Egy Duna-tengerjáró hajónkon a szennyvíz­vezetéket az ivóvíztartályon vezették át. Felte­hető, hogy szivárgás révén szennyvíz jutott a tartályba, mert valahányszor a tartály vizét fogyasztották, a hajó személyzeténél panaszok jelentkeztek. Hasonló helytelen kivitelezést lát­tunk a Magyar Vegyiművek rákoskeresztúri tele­pén, ahol az ivóvízvezeték két fúrt kútjának nyomócsövét az iparvágány töltése alatti áteresz­ben, a szennyvizet szállító betoncső fenekére fek­tették. Ugyanitt a vasúti fővonal- alatti átvezetés helyén a gyárba vezető ipari vízvezeték egy részét a szennyvizet szállító csatornaszakaszba fektették. Az üzemeltetés terén észlelt hibák Ezek is rendszerint vízpazarlásban nyilvánul­nak meg, avagy egészségügyi veszélyt jelentenek. Komlón, a Kossuth aknánál évekkel ezelőtt új, bővizű forrás fakadását jelentették. A vizsgálat rövidesen kiderítette, hogy a forrás csőrepedéstől eredt, melyet a helyi szakemberek nem vettek észre, mert fogalmuk sem volt róla, hogy a szó­banforgó helyen vízvezetéki cső van. Az Jnotai Erőmű, mikor még csak fél teljesítőképességgel dolgozott, a szükséges napi 15 000 m 3 víz helyett 21 000 m 3-t fogyasztott, mert a vízmű már készen volt, és az üzemi emberek természetesnek találták, hogy a rendelkezésre álló vízmennyiséget teljes egészében elfogyasszák. Az Orion Televíziógyár galvanizáló műhelyében többek között ezüstözést is végeznek. Bár ezüstözés a három műszak közül csak a két nappali műszakban történt — mind­IIibák az ellenőrzés hiánya következtében A vízfelhasználás állandó figyelemmel kísé­résére nemcsak azért van szükség, mert ezáltal hibákat fedezhetünk fel, hanem azért is, mert az ellenőrzés hiánya kimondottan bátorítólag hat és pazarlásra késztet. Ezen túlmenően az ellen­őrzés elmaradása nem egyszer egészségügyi károk­hoz és súlyos kimenetelű balesetekhez vezet. Az ellenőrzés elmaradása okozta azt, hogy a Csepeli Papírgyárban a talajba jutó szulfitos szennyvíz a 3—400 m-re levő kutak vizét be­szennyezte. Ugyancsak észre kellett volna venni az ellenőrzések során az Egyesült Izzó telepén levő egyik üzemben, hogy a galvanizáló ciános szenny­vizét összekapcsolták a molibdénsav gyártás meleg savas szennyvizeivel, ami súlyos következmé­nyekhez vezetett. A Ganz Árammérő gyárat, midőn a Fővárosi Csatornázási Művek a közelfekvő csatornaszakaszt tisztította, felkérték, hogy a kér­déses időpontban ne engedjen ciános szennyvizet a csatornába. Ennek ellenére a tisztítási munkák végzésekor ciánhidrogén volt a csatorna levegő­terében kimutatható. Pécsett, a Petőfi akna munkásfürdőjéhez szennyezett hűtővizet használtak — mert az meleg volt — a szénfúrásnál a fúrók hűtésére viszont ivóvizet használtak. Egyik gyógyszer­gyárunkban új mélyfúrású kút üzembe helyezése

Next

/
Thumbnails
Contents