Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

8. szám - Németh László: A mecseki perm antiklinális repedésvizei

358 Hidrológiai Közlöny 1964. 8. sz. Németh L.: A mecseki perm repedésvizei ——- viitt Mm tortáimon ottuwim u*i 1. ábra. A perm-időszaki képződményekből felépített antiklinális vízszintes hidrogeológiai felosztása Oueypa 7. ropu30Hmanbtwe eudpoeeoAOZimecKoe pa3deAenue anmuKAUnaAU, CAaeaeMoü U3 nepMCKiix (fiopMaifuü Abb. 1. Horizontúié hydrogeologische Aufteilung der aus den periodischen Formationen des Perms aufgebauten Antiklinale közeli öveket átjárják még a mállási és a fedő rétegektől való tehermentesülésnél a belső nyomás megszűnése után, a kőzetek kitágulása következtében keletkezett repedések is. Az irodalom a kőzetekben a fedőrétegek lepusztulásakor keletkező felszínhez közeli repedéseket részletesen ismerteti [8], Ennek a felszínhez közeli, sűrű repedéshálózatlal átszőtt övnek a vastagsága változó, maximum 15 —30 m mélységig terjedhet, de hiányozhat is azokon a helyeken, ahol a lepusztulás gyorsabb mint a mállás. Nagyobb mélységekben (100—200 m) a ritka repedéshálózatot 0,5—2 m távolságban egy-egy réteglap menti elválás és 2—3 m-ként rájuk közel merőleges litoklázis adja. A töréses szerkezeti vonalakat azonban nagy mélységig széles, repedéshálózattal sűrűn átjárt zúzott öv kíséri, melynek vastagsága több 10 m-t is elérhet. A zúzott övön belül a repedéshálózat olyan sűrű is lehet, hogy a réteglapmenti elválások 4—6 cm távolságban követik egymást, a rá merőleges repedések egymástól való távolsága szintén 4—6 cm-nek vehető. Jelentős a szerepük a repedésvizek vezetésében a tektonikai vonalakat általában 45° alatt kísérő nyírási repedéseknek is. Természetesen ez a sűrű repedéshálózat a ritka repedéshálózatból fokozatosan fejlődik ki. A vízmozgást tehát a homokköveken, konglomerátumokon belül részben meghatározza azok repedéshálózata. Vízmozgásra legalkalmasabbak ezeknek a képződményeknek felszínhez közeli és tektonikai vonalakhoz kötött sűrű repedéshálózata. S mivel a homokkövek és konglomerátumok felszínhez közeli sűrű repedéshálózattal átszőtt öve általában a helyi patakhálózat felett húzódik, azért ezekben az övekben a vízmozgás intenzív a völgyek lecsapoló hatása következtében. A töréses tektonikai vonalakhoz kötött sűrű repedéshálózattal átjárt zúzott övek menti mélységbeli vízmozgás mérsékelt. A felszínhez közeli és a tektonikai vonalak menti sűrű repedéshálózatban mozgó repedésvizek természetesen összefüggésben vannak egymással. Vízszintjük azonos s a tektonikai övekhez kötött repedésvizek a felszínközeli sűrű repedéshálózattal átszőtt öv repedésvizeiből utánpótlódnak. Ez utóbbiakat viszont közvetlenül a lehulló légköri csapadék beszivárgó része táplálja. Ezeknek a repedésvizeknek közös vízszintje általában olyan magasan van, hogy a felszínhez közeli sűrű repedéshálózattal átszőtt övbe esik, de a Jakabhegy gerincén a repedésvizek vízszintje a felszínhez közeli sűrű repedéshálózattal átszőtt öv alá esik (a tektonikai vonalakhoz kötött repedésvizek övébe). Az 1. ábrán, mely csak a perm időszaki képződményekből felépített antiklinális fedetlen földtani felépítését mutatja vázlatosan, bejelöltük ezt az övet és összefüggő repedésvizek öve elnevezést adtuk neki, melyen belül a körvonalazott vízmozgás a jellemző. A 2. ábrán pedig ennek az övnek a repedezettségét és a vízmozgást próbáltuk érzékeltetni. Plotnyikov N. I. szovjet hidrogeológus professzor véleménye szerint a homokkövekben és konglomerátumokban a vízmozgás a repedezettség függvényeként [10] oly módon alakul, hogy a felszínhez közel a repedéses talajvíz-rendszer, a mélyebb szelvényekben pedig tektonikai vonalak menti repedésvíz-rendszer az uralkodó. 2. Az antiklinális második, az előbbitől hidrogeológiailag eltérő viszonyokat mutató része, a homokkövekből, konglomerátumokból és aleuritokból felépített rétegcsoportok (Pe\, Pe\) területe. A homokkövek, konglomerátumok repedéshálózata vízáteresztő, az aleurolitok repedéshálózata agyaggal kitöltött, a vizet nem ereszti át, vízzáró. Két aleurolit pad közötti homokkőösszleten belül, a homokkövek repedéshálózatában repedésvizek mozognak, s mivel a homokkőréteghez van kötve a vízvezető repedéshálózat és a vízmozgás is, a vízmozgást réteges településű homokköveken belüli repedésvizvek, röviden réteges repedésvíznek nevezzük. Az 1. ábrán bejelöltük azoknak a rétegcsoportoknak a területét, amelyeken belül a földalatti vizek mozgására hasonló törvényszerűségek érvényesek és réteges-repedés vizek övének neveztük el. Ugyanilyen elnevezést adunk az antilinálist É-on és EK-en körülvevő alsó triász, alsó szeizi rétegcsoportnak, amelyen belül a hidrogeológiai viszonyok azonosak. A 3. ábrán a réteges repedésvizek mozgását és az azt lehetővé tevő repedezettséget vázoltuk. Az antiklinálison az összefüggő repedésvizek és a réteges repedésvizek övének elválasztását nem értjük mereven az 1. ábrán feltüntetett határok szerint, hiszen aleurolitok vannak azokban a rétegcsoportokban is, melyeket az összefüggő repedésvizek zónájába soroltunk és ezek is elválaszthatják a felettük és alattuk levő repedésvizeket egymástól. Jellemző eset erre a következő ; a Jakabhegy tetején a Kolostor romjai mellett ásott kút található. A Kolostor lakói is évszázadokon keresztül galéria rendszerrel szerezték be a vizet felszínhez közeli repedésvizekből. Ugyanitt lefúrtunk néhány száz méterre, a repedésvizek szintje 80—100 m mélységben jelentkezik. Egy összefüggő felszínhez közeli aleurolit pad zárja a felette levő repedésvizeket, ebből táplálkozik az ásott kút, a fúrás az aleurolit pad alatt a jakabhegyi homokkő [-Pejj] összefüggő repedéshálózatában mozgó repedésvizek nívóját mutatja.