Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

8. szám - Dr. Molnár Béla: A magyarországi folyók homoküledékeinek nehézásvány-összetétel vizsgálata

347 Hidrológiai Közlöny 1964. 7. sz. HIDROGEOLÓGIA A magyarországi folyók homoküledékeinek nehézásvány-összetétel vizsgálata Dr. MOLNÁR BÉLA* A hazai törmelékes üledékek földtani és vízföldtani megismerésében egyre jelentősebb szerepe van a nehézásvány-összetétel vizsgálaton alapuló módszernek. Ennek adatai nagyban elősegíthetik a helyes vízföldtani és ősvízrajzi értékeléseket. A folyók vízgyűjtő területének jellemző földtani felépítése van. így a lehordási területről származó hordaléknak is a vízgyűjtő területre jellemző ásvány-kőzettani összetétele várható. Magyarországon különösen fontos szerepet tölthetnek be ezek a vizsgálatok, mert egyes medencék harmadés negyedidőszakból származó képződményei nagy vastagságúak, ezeknek is jelentős része folyóvízi lerakódás. Származásukat úgy tudjxdv a későbbiek során megállapítani, ha először megismerjük a mai folyók hordalékának összetételét, hogy abból következtetni tudjunk a korábbi lerakódások származására is. Ez a lehetőség, valamint az ezen a munkaterületen dolgozó kutatók részéről fellépő igény sürgette ennek az időszerű kérdésnek részletes vizsgálatát, így Magyarország minden jelentősebb folyójából végeztünk nehézásványvizsgálatokat. A begyűjtött és megvizsgált minták lelőhelyeit az 1. ábra tünteti fel. Minden mintának meghatároztuk a szemcseösszetételét (2., 4., 6'., 8., 9. és 11. ábra). Ezt követően a szokásos bromoformos elválasztás után a 0,1—0,125 mm átmérőjű frakciót, vagy ha ez kevés volt a mintában — tehát durvább és jobban osztályozott anyagoknál — a 0,1—0,2 mm átmérőjű frakciónak határoztuk meg a nehézásványösszetételét. Az eredményeket az ásványok keletkezésének megfelelően (pl. a metamorf ásványokat a Grubemann—Nigli-féle csoportosításban: epi, mező, kata) az 1. táblázatban tüntettük fel. A táblázat bal oldalán a vizsgált minták lelőhelyei szerepelnek, a jobb oldalán a vizsgált frakcióban található nehézásványok mennyisége, valamint a vizsgált frakció és a szemcseösszetételi görbékből leolvasható uralkodó szemcséátmérő. Az egyes folyókra és vízgyűjtő területükre jellemző és uralkodó ásványok százalékos mennyiségét grafikusan is ábrázoltuk, így jól láthatók azok a különbségek, amelyek hosszabb folyók esetében a vízfolyás irányában a lefutás során fellépnek (3., 5., 7. és 10. ábra). A) A Duna-vízgyűjtő területe (Duna és mellékfolyói) Az első két minta Kisbodakról és Dunaalmásról származik. Anyaguk apró és részben középszemű homok (2. ábra). A homoküledékek nevezéktanánál Miháltz I. és Bárdossy Gy. által kidolgozott mértékeket haszfíURDOKi \EDEL£NY VSAJMMETI SZIRMABESENYt TtSZAKANYAR T/SZALOK TUNY.MATOLCS RÁPOLT SAJ00RÖS IP0LYT0LGYES ^KtSBODAK oumiM/ts RABAPATONA JASZBEREHY MARGIT-USZW VARKCSZO SZTMARTONKATA TISIAROEF HENCIDA SZOLNOK fn^j^/sebesHöiá ENDROlhsSmAD Á tWNSZTMRTON \Á% GYULAVÁRI 1ABYARLAK WNAFÖLDVm CSONGRÁD MORARATKA S/OAGARD ÚJSZEGED -APÁTFALVA BELAVAR ORAVAPALKONYA * Szeged, József Attila Tud. Egyetem Földtani Intézet. 10 SOAw JELMAGYARAZAT: 0 A vizsgáit micták ielűhetgei 1. ábra. A vizsgált minták lelőhelyei <t>ueypa 1. Mecmo HaxodKÖenuH uccAedoeaHHbix oőpa3ifee Abb. 1. Fundorte der untersuchten Proben