Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)
8. szám - Kósáné Füzessi Irén: A hótakaróban tárolt vízkészlet nyilvántartása
345 Hidrológiai Közlöny 1964. 7. sz. A hótakaróban tárolt vízkészlet nyilvántartása KŐSÁNÉ, FÜZESSI IKÉK« A hó alakjában földet ért csapadék hetekig, sót hónapokig tározódhat a felszínen. A tavasszal meginduló olvadás döntő szerepet játszik az árvíz- és belvízképződésben, valamint a talajvíz pótlásában. Ahhoz, hogy a befolyásra váró vízmennyiségeket figyelembe vehessük, illetve az előrejelzéseink pontosságát növelni tudjuk, ismernünk kell a hóban tározódott vízkészletet. Ez tette szükségessé az ilyen irányú megfigyelések és vizsgálatok megindítását. Hazánkban 'először dr. Salamin Pál végzett hósűrűségméréseket [3]. Az adatgyűjtés alatt kidolgozott általános alapelvek nagy segítséget adtak a további munkák megszervezéséhez. A hósűrűségmérések szélesebb körű megszervezésére 1959-től került sor, amikor a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet országos jellegű hálózat kiépítését kezdte el. jÓ5V»FÖ°PZMm VSZA3. hiíürüjégmerő műszer X. 1. szúró henger 2. leolvasó skála 3. fogazott ci 4. siúróhttvjcr sapka 5. cwitágyűnj 6. iUaztisi hefy Z meríegnydv S. mérUrjM 9 akasztó IC. tetósüty 7 e / JELMAGYARÁZAT: • 1959 - 60-ban létesült állomások ° 1967 -63- tan létesült állomások A 1963 -6i-ben létesült állomások 1. ábra. Magyarország hósűrűségmérő hálózata 1959 — 60 telén '20 mérő állomás, 1962 — 63 telén 34, 1963 — 64 telén pedig 50 állomás működött. Ezek közül az Alföldön 13, a Duna-Tisza közén 9, az Északi hegyvidéken 9, és a Dunántúlon 14 állomás van. Az állomások helyét az 1. ábra tünteti fel. A mérés eszköze: a mérleges mintavevő, amely az ismert keresztmetszetű szúró hengerrel a hótakaróból vett minta vízegyenértékét súlyméréssel közvetlenül adja meg. Az országos hósűrűségmérő hálózat állomásai a 2. ábrán látható VSz — 43 mintájú szovjet műszerekkel vannak felszerelve A műszer tartozékai: az egyenlőtlen szárú mérleg, a vágóóllel kiképzett szúróhenger, és a fogazott élű lapátka. Méréskor a minlavevőhengert (1) egészen a talajig a hóba nyomják. A henger falán lévő cm beosztáson közvetlenül leolvasható a hóréteg vastagsága. Ezután a hengerre zárósapkát (4) helyeznek, a kis lapáttal alányúlnak és megfordítják a csúszógyűrűn (5), majd a rajta lévő kengyel segítségével a mérlegre akasztják. Ha most a mérleget kiegyensúlyozzák, a skálán (2) a hóoszlop vízegyenértéke olvasható le cm-ben. A hó sűrűsége: h V = FÖ^ [KGA'M 3]. ahol h = a hótakaró vízegyenértéke mm-ben (a mérleg karján leolvasott érték) és v = a hótakaró vastagsága cm-ben (a henger falán leolvasott érték). * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. 2. ábra. A hazánkban használt VSZ-43 típusú szovjet hósűrűségmérő műszer Ha a hótakaró magassága meghaladja a 60 cm-t, vagyis a mintavevő henger hasznos magasságát, akkor a mérést lépcsősen kell elvégezni, s a liósűrűseget ennek megfelelően a h, + h„ + h 3 + ... +h n 10- («, + v 2 + v 3 + . . . + v„) képlettel számítják. A mérőhálózat kialakításában, valamint a mérések szervezésében ós rendjében ([3] alapján) a következő követelményeket támasztottuk: 1. Minden olyan helyről mintát kell venni, amely a hó felhalmozódására és olvadására jellemző. 2. Az észlelést a legnehezebb hóviszonyok közt is végre kell tudni hajtani. 3. Minden mintavételi helyen legalább 2 mérést kell végezni. 4. A hófúvások által megzavart területeket a mintavétel során lehetőleg el kell kerülni. A felsoroltak figyelembevételével az észlelők számára egységes mérési „Útmutató" készült. A mérés, a kijelölt helyeken, kb. 100 m hosszú, L alakú vonalon történik. A vonal mentén kb. 10 m-enként jobb-és baloldalon mintát vesznek (3. ábra). Az észlelés naponként történik, általában reggel 7 órakor, mindaddig, amíg az állomás környékének legalább 50%-át összefüggő hótakaró borítja. Az 1963/64-cs télen a megfelelő sűrűségű hálózat lehetővé tette, hogy az Országos Vízjelző Szolgálat Napi Vízjárási Térképén hetenként képet adjunk az országban uralkodó hóviszonyokról. A liótérkép szintvonalas ábrázolásban tünteti fel a felvétel napjára vonatkozó vízegyenértékeket (mm-ben kifejezve). A szintvonalak megszerkesztésében felhasználjuk az Országos Meteorológiai Intézet állomásairól beérkező hóvastagság-adatokat is, amelyeket a közeli hómérő-állomásokról jelentett hósűrűségek alapján számítottunk át vízegyenértékre. Az ország felszínét borító hótakaróban tárolt vízmennyiséget a térkép alapján térfogatszámítással állapítjuk meg: V = Fh + F + F. a •(/!, —h min + FJ.J + 2 '\ ul —"min -r * \ • g + a - (F 2 + F d + ... + F n).
