Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

7. szám - Babos Zoltán: Az 1958. évi mátrai szélsőséges csapadék és nagyvízhozamai

Babos Z.: Az 1958. évi szélsőséges mátrai csapadék Hidrológiai Közlöny 1964. 7. sz. 303 szelvény feletti közvetlen mederszakaszon nem lenne egymásután négy bukó beépítve, melyek miatt éppen a vízmérce előterében nagyon örvényesek, zavarosak a vízlefolyási viszonyok. Emellet a burkolt mély meder nehezen hozzáférhető. A vízmércénél levő 9,40 m nyílású boltozott közúti híd felett a fenékesés 8—10% körüli. A feljegyzések szerint az 1935 óta észlelő vízmércén az eddig előfordult legmagasabb vízállás 1936. VII. 4-én 210 cm volt, melyet a VII. 3—4-i kétnapos rendkívüli nagycsapadók idézett elő. Ennek folyamán Gyöngyösön VII. 3-án 64, VII. 4-én pedig 14 mm, viszont a Galyatetőn VII. 3-án 17, VII. 4-én pedig 80 mm csapadékot mértek. Közelítő számítás szerint a vízmércéhez tartozó 52,6 km

2 vízgyűjtőről levonult árhullám fenti tetőzésekor 43 m

3/s vízmennyiséget hozott, amely 0,817 m

3/s-km

2 fajlagos nagyvízhozamot jelent. A nagyvízi tényező B = 5,9 körül volt. Vizsgálatunkhoz nagyon használható adatokat nyújt a kisnánai határban 1954/55-ben berendezett erdészeti kísérleti állomás, amely a Tarnóca patak vízgyűjtőjéhez tartozó Dolina-völgy balparti mellékágának legfelső szakaszán fekszik. Körülhatárolt területe legyezőszerűen szétterülő völgyfő, melyen állandó jellegű vízfolyás, időszakos vagy állandó forrás nincs. Levonuló felszíni csapadékvizeit négy közepes mélységű 140—-200 m hosszú, 19—26% fenékesésű, a beépített mérőbukó felett összetorkolló vízmosásos hajlat gyűjti össze ós vezeti le a mérőhelyhez. A vízgyűjtőnek a mérőbukóba bekapcsolt részterülete 48 768 m

2, magassága 138—200 m között van. Az állomás csak 1955 vége óta működik. Egészen szélsőséges nagycsapadékok az észlelések megkezdése óta ugyan még nem fordultak elő, mégis a változó talajállapottal kapcsolódó, legkülönbözőbb időszakokban és hevességgel fellépett esőzések feljegyzései mind a fajlagos nagyvízhozamra, mind a lefolyási tényezőre vonatkozóan kitűnően használható alapanyagot szolgáltatnak. Utalva Bánky Gyula részletes ismertetésére, itt csak a leszűrhető főbb eredményeket kívánom kiemelni. Az eddig feldolgozott háromévi anyag szerint az évi átlagos lefolyási tényező 4—19%, középértékben csák 10% volt. A tavaszi hóolvadási árhullámokból számítható lefolyási tényezők 18— 70% között ingadoztak, míg az egyes esőzésekhez tartozó átlagos lefolyási tényezők 0,4—74% között változtak. Az utóbbiak közül a legalacsonyabb 0,4% lefolyás egy kiszáradt talajállapotot talált júliusi 21 mm esővízhozamú kétórás csapadékból, a legnagyobb 74% lefolyás pedig egy felázott, nagyon nedves talajállapot mellett április közepén leesett 43 mm nagyságú másfélnapos csapadékból származott. A ténylegesen lefolyt mért vízmennyiségekből számított fajlagos lefolyások nem minősíthetők szélsőséges értékeknek, mert maguk az előidéző csapadékok sem voltak kivételes méretűek. A már feldolgozott észlelési anyag három legnagyobb fajlagos vízhozama a következő : 1. Az 1958. IV. 16-án este átvonult heves esőzés első szakasza folyamán keletkezett árhullám csúcsértéke 68 liter/s, fajlagosan 1,39 m

3/s-km

2, a nagyvízi tényező B = 1,39 volt. 2. Az 1958. V. 16-án délután fellépett 90 perces heves zápor első, 12 perces szakasza folyamán 15 mm (mintegy 50% valószínűségű) csapadék esett. Az ennek hatására keletkezett rövid, nagyon heves árhullám csúcsértéke 102 liter/s, fajlagosan 2,09 m

3/s • km

2, a nagyvízi tényező B = 2,09 volt. Összes csapadék Vl.ll-én t^óroésM-ón 12

wóra között 115mm, azaz 5610m

3 SCí §20 =5 2. ábra. Az 1958. VI. 11 —13-i mátrai nagycsapadék okozta árhullám a kisnánai erdészeti kísérleti vízgyűjtőterületen <t>uzypa 2. riaeodKU. e 11—13 VI. 1958 z. HÜ eodocöope onumHozo Aecnozo xo3HÜcmea KuuiHana ecAedcmeue ebtnadeHust öoAbutux ocadKoe Abb. 2. Die Hochwasserwelle infolgedes Orossregens im Mátra-Gebirge vom 11.—13. 6. 1958 im VersuchsEinzugsgebiet der Forstwirtschaft Kisnána