Hidrológiai Közlöny 1964 (44. évfolyam)

7. szám - Babos Zoltán: Az 1958. évi mátrai szélsőséges csapadék és nagyvízhozamai

302 Hidrológiai Közlöny 1964. 7. sz. Babos Z.: Az 1958. évi szélsőséges mátrai csapadék {.wesa. iTornoietés.? 'Motranovok vfétervasöra 1 H/sterenye MvetWelt{_^J>%/\sJochm Pásztó 'Psmar Kisnána Verpelét MátrafúreO Visonta Kapotna Kompolt '.orm Tornozsoűóny Torna mérő 1. ábra. Az 1958. VI. 11-13-i mátrai nagycsapadék esővonalai <J>uzypa 1. JIUHUU dootcdn őoAbtuux ocadKoe e zope Mampa e 11—13 VI. 1958 z. Abb. 1. Isohiáten des Grossregens von 11.—13. 6. 1958 im Mátra-Gebirge lám csúcsértékeként a Zagyva pásztói vízmércéjén csak 46%-os, az apci vízmércénél 45,7%-os, a Gyöngyös patak gyöngyösi vízmércéjén pedig mindössze 36%-os vízállás jelentkezett. A Zagyva csak a Tarna betorkolása alatt érezte meg erősebben a levonuló mátrai nagy vizeket: a jászteleki vízmércénél a folyó árhulláma 78%-os vízállással tetőzött. Eszerint ezeknek a vízfolyásoknak a vizsgálatától eltekinthetünk. A Tarna és a Mátra déli oldaláról lefutó jelentékenyebb mellékvizeinek a tárgybeli nagycsapadékkal kapcsolatos vizsgálatát a nagyon hézagos adatok miatt kívánatos kiszélesíteni és az eredmények mérlegeléséhez korábbi szélsőséges esőzések folyamán észlelt adatokat is bevonni. Különösen a kisnánai erdészeti kísérleti állomás feljegyzései, valamint a Bene és Tarnóca patakok mentén gyűjthető múltbeli nagy víz nyomok nyújtanak segítséget, mert az utóbbiak vízjárását rögzítő nagyfügedi és tarnazsadányi állami vízmércék csak 1954 óta működnek. A helybeliek emlékezete alapján eléggé egyértelműen főleg Abasáron és Visontán rögzíthetők múltbeli szélsőséges árhullámok, melyek az 1913. VIII. 20-i és 1940. VII. 17-i kivételes nagycsapadékhoz fűződnek. Előbbi folyamán Gyöngyösön 12—16 óra között 57 mm, Kápolnán pedig 49 mm csapadékot mértek, a hegység főgerinc vonulata körüli valószínűen jelentékenyen nagyobb esőmennyiségről azonban feljegyzés nincs, mert akkor ezen a fontos vízgyűjtőrészen észlelő állomás még nem működött. Az 1940. VII. 17-i felhőszakadás gócpontja a Galyatető volt, 103 mm egynapi csapadékkal. Sajnos időközbeni átépítések, mederbeli és környezet változások miatt az akkori vízemésztő szelvény kellő megbízhatósággal már nem állapítható meg, ezért az egyébként jól használható árvíznyomok számítások céljára alkalmatlanokká váltak. Egyedül a Bene patak visontai közúti hídjának szelvényében rögzíthető múltbeli nagyvíznyom hasznosítható. Itt az emlékezet szerint eddig előfordult legnagyobb vízállás az említett 1940. évi felhőszakadáskor jelentkezett és az árhullám számítás szerint 36,4 m

3/s nagyvízhozammal tetőzött. Ez a kapcsolatos 26,9 km

2 vízgyűjtőterületre vetítve 1,353 m

3/s km

2 fajlagos nagyvízhozamot és B = 7,02 nagyvízi tényezőt jelent. Jól használható nagyvízi adatok lennének levezethetők a Gyöngyös patak gyöngyösi vízmércéjének az adatsorozatából, ha az észlelő